Tavaly indult Igeidő rovatunkban Szőke Tibor egy-egy aktuális, és mindannyiunkat érintő témához kapcsolódva fűzi föl tapasztalatait az élő Ige gyógyító hatásáról, és megmutatja, hogy a manapság legfeljebb „étrendkiegészítőként” elismert Szentírás valójában nélkülözhetetlen táplálék.
VISSZAPILLANTÓ sorozatunkban 2022 általunk legfontosabbnak tartott témáival foglalkozó írásainkat rendeztük egybe és idézzük fel.
A cikkekben szerepelhetnek olyan eseményekre való utalások, melyek az idő múlása miatt már nem annyira aktuálisak, de úgy gondoljuk, érdemes rájuk ebből a távlatból is visszatekinteni. Reméljük, hogy a felidézett tartalmak újraolvasói éppúgy örömmel fogadják a “visszapillantás” lehetőségét, mint azok, akik most találkoznak először egy-egy gondolattal!
A félelem etetése bűn
„Lehet legyinteni a szavakra, de azok vagy életet, vagy halált nemzenek bennünk.
Szavak táplálják bennünk a szorongást, a félelmet, a kételyt, a bizonytalanságot, az ellenségeskedést, a gyűlöletet – ahogyan a Krisztusban való bizalmat és a hitet is. A szorongás és a félelem csökkentése minden eddiginél aktuálisabb lett. „A világban nyomorúságtok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16,33) – mondja Jézus. A kijelentés első felét sokan ismerjük.
Biztos imádkozhattam volna még többet, mint amennyit szoktam, de rengetegszer imádkoztam azért, hogy csökkenjen bennem a szorongás. Minden alkalommal enyhült is. Mikor azonban megtapasztaltam Isten igéjének igazságát és erejét, olyan mértékű változást tapasztaltam, amit addig évekig nem. A hitem ugrásszerűen megnőtt, pedig előtte sem voltam éppen kishitű. Azóta
nem kinyitnom nehéz a Bibliámat, hanem becsuknom.
Ez Istennek olyan ajándéka, amit már régóta letett elénk az asztalra, csak nyúlni kell érte.”
Tartozik nekünk, aki megbántott?
„Az egyik legnehezebb dolognak tartjuk az életben a megbocsátást, és az egyik – ha nem a legfontosabb – dolgunk rendezni ezt magunkban.
Gyakran érezzük, hogy aki megbántott, az tartozik nekünk. Elvett valamit tőlünk: a gyermekkorunkat, az időnket, valami nekünk fontosat, és sokszor még igazunk is van. A kimondott sértő szót azonban már nem lehet nem kimondani. Az elrabolt percet, órát, gyerekkort már nem lehet embertől visszakapni. Hiába várjuk, hogy „törlesszen”, nem képes rá, és bűnbánat nélkül bocsánatot kérni sem fog.
De a mi megbocsátásunkat nem tehetjük függővé egy bocsánatkéréstől!
Mert amíg várjuk, hosszan fogunk gyötrődni, a meg nem bocsátás pedig a végkimerülésig hajszolhatja az embert.”
„Mindenki annak a rabja, aki legyőzte”
„Mit is jelent igazán szabadnak lenni, és mi az, amitől szabadok szeretnénk lenni?
Napjaink nagy része abból áll, hogy el akarunk érni valamit, amink még nincs meg, vagy oda akarunk érni valahova, ahol még nem vagyunk. Az ebédidőnkhöz, a munkaidőink végére, az esti film elé, a takarítás, vagy éppen ennek a cikknek a végére. Pörgetjük a hírfolyamot, aminek túlnyomó része arról szól, hogy másnak mije van, vagy mije nincs, és közben beugranak reklámok arról, mitől lehetne jobb az életünk.
Hallgatunk híreket arról, mennyi dolog nem jó a világban, és az emberek nagy része mit csinál rosszul. Ennek az egész gépezetnek, mely ontja magából a kéretlen információkat, a feszültségkeltés a fő célja. Ettől
növekszik bennünk egy mesterséges űr, amit be akarunk tölteni majd valamivel, amit meg kell vennünk.
Ki nem vágyik arra, hogy ettől az egésztől megszabaduljon? Ki ne vágyna szabadságra az öt érzékszerv világából, ahol nem köti a görcsös vágyakozás?”
Vajon hány félszemű keresztény van a világon?
„A szex kiváló örömforrás, és az egyik – ha nem a legerősebb – motivációnk.
„Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Ezért ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és dobd el! Inkább egy tagod vesszen oda, mintsem az egész tested a kárhozatra jusson.” (Mt 5,28-29)
Nemrégiben értettem meg igazán, hogy miért volt Istennek mindig problémája a paráznaság – pedig a munkám nagy része régóta erről szól, akár előbb is leeshetett volna.
A Biblia az Istennel való kapcsolat képeként többször használja a házasság szót – Isten és az Ő népe közti közelség szimbóluma. Az egyik legkifejezőbben Ezékiel könyvében olvashatunk róla:
„Akik megmaradnak, megemlékeznek majd rólam a népek között, amelyek közé fogolyként elhurcolják őket, amikor majd összetöröm parázna szívüket, amellyel elpártoltak tőlem, és szemüket, amellyel házasságot törve bálványaikra tapadtak. Saját magukat utálják majd meg azért a gonoszságért, amit szégyenletes tetteikkel véghezvittek.” (Ez 6,9)
Nagyon sokan leragadnak a paráznaságnak a puszta derék alatti részénél, ami – lássuk be – egy igen egyszerű értelmezés. Mások már a szón kiakadnak – tapasztalataim szerint azok, akik a saját életükben mellőzik a szexuális örömöket. S bár a test mindenek fölötti bálványozását éljük, a szex nem pusztán test-test súrlódás. (Bár ez a szintje is annyira örömteli, hogy önmagában milliókat motivál.)”
Te felemelsz, vagy hülyének nézel másokat?
„Ahhoz, hogy lássuk a másikat, tudnunk kell, honnan nézzük.
14 évesen már legalább 14 cigarettacsikk volt elnyomva a testem különböző pontjain. Az égés okozta önsértés kéjes örömmel töltött el: megnyugtatott, ha bánthattam magam. Ha az ember neuronhálózata negatív előjellel van összedrótozva, akkor az énképe negatívvá válik. Úgy látjuk magunkat, ahogy láttattak minket. Istennek hála
régóta az a munkám, hogy segítsek az embereknek a nevük elé egy pluszt rajzolni.
Ide is ezért írok.
Az Átmeneti Otthonba kerülő gyermekek rendszerint sem önmagukat, sem a helyzetüket nem látják túl pozitívan, és az összes – velük kapcsolatban álló – hozzátartozó sem. A gyermekvédelem fő célja, hogy a gyermekeknek egészséges, pozitív énképet mutasson, és ezt minél több hozzátartozójukkal is megtegye, ha mód van rá. A gyermek nem választható el a nevelői környezetétől: minél többen együttműködünk, annál hatékonyabbak tudunk lenni.”
Mindennapi átkaink, avagy a nyelvünk 50 árnyalata
„Ritkán gondolunk bele, hogyan működik a „fekete mágia” a szürke hétköznapokon.
Gyakran hallani embereket úgy beszélni magukról, hogy „béna vagyok”, „hülye vagyok”, „képtelen vagyok erre vagy arra”. Ha nem is gondolják mindig komolyan, lehet sejteni, milyen szavak formálták őket kiskoruk óta. Mikor egy gyermek azt mondja magára, hogy „béna vagyok”, mindig rávágom, hogy azt hittem, Téged nem így hívnak, és hangosan kimondom a keresztnevét: „Te Péter vagy, akkor nem lehetsz béna.”
„Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt!” (Jak 3,4-5)
Ha van rá mód, felolvasok Jakab leveléből, és elmondom nekik, hogy ha sokat ismételgetnek magukról valamit, az befolyásolni fogja a személyiségüket.”
Miért olyan nehéz, ha állítólag könnyű?
„Nem egyszerű manapság kereszténynek lenni, halljuk sok helyről. Akkor meg minek is, nem igaz?
Maguk a keresztények is sokféleképpen értelmezik a jó kereszténységet, de azért a gyümölcsök elárulják a kilétüket, hála Istennek! A jó gyümölcs érett, szedésre ajánlott. Kell hozzá megfelelő hőmérséklet, napfény, víz és jó termőföld. Ha valaki meglátja, megkívánja, és érdeklődik a gazdától, hogyan sikerült ilyen szépre és jóra. Normál esetben magot kér, és szalad maga is ültetni, vagy a meglévőit másképp gondozni. Vagy irigykedik, és nem csinál semmit…
„A tanítás célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet.” (1Tim 1,5)
Olyan sokszor hallottam – magamtól is –, hogy nehéz kereszténynek lenni. Langyos és bágyasztó közegben vagyunk, keresztény és nemkeresztény közt néha csak annyi a különbség, hogy vasárnap az egyik piacra megy, a másik templomba. Ugyanúgy jobb autóért, nagyobb házért, drágább nyaralásért kaparnak, ugyanazok a félelmeik, a szorongásaik, és ugyanúgy a tudományban van minden reményük – ha esetleg már abban sincs, megkérdik Istent.”
