Így öli meg a szenzációhajhászás a sportot

A négyszeres Grand Slam-tornagyőztes japán Oszaka Naomi visszalépett a Roland Garros teniszversenytől, mert nem akar részt venni a sajtótájékoztatókon.

A világranglista második helyezettje az első fordulóban két szettben búcsúztatta román ellenfelét, de már korábban jelezte, hogy a mentális egészsége érdekében nem vesz részt a sajtótájékoztatókon, holott ez kötelező. Oszaka szerint azonban ezek az alkalmak indokolatlanul terhelik meg idegileg. Gyakran érzi úgy, hogy senki sincs tekintettel a sportolók mentális egészségére és ez igaz a médiára is. Gyakran kell ugyanarra az újságírói kérdésre válaszolniuk, vagy sértő, esetleg dilettáns megjegyzésekkel szembesülniük. Már arra is volt példa, hogy egy vereség után a sajtótájékoztatón omlott össze egy versenyző.

Miután az első párizsi meccse után nem jelent meg a sajtótájékoztatón, tizenötezer dolláros büntetést kapott. A második mérkőzése előtt inkább visszalépett a versenytől.

Jelezte, hogy már három éve vannak depressziós időszakai, amikből nehezen tudott kilábalni. Nem érzi jól magát, amikor nyilvánosan kell megnyilvánulnia, és nagyfokú szorongás fogja el, amikor a világsajtóval beszélget. Ugyanakkor felajánlotta, hogy a verseny után szívesen megbeszéli ezt a problémát a szervezőkkel.
A sportolók többsége számára nem jelent ilyen súlyos terhet, ha nyilatkozni kell a sajtónak, de kétségtelen, hogy a többség szükséges rossznak tartja – és ez általában is így van, nem csak a teniszre igaz. Az újságírókat ki kell szolgálni, mert valamit írniuk kell. Meg kell tölteni a lapokat, műsorokat – lehetőleg gyorsabban és szenzációsabban, mint a konkurencia. Ugyanakkor tény, hogy a mérkőzések előtti nyilatkozatok zömmel tökéletesen semmitmondóak – nyilván senki nem fogja elárulni a taktikáját és senki nem fogja azt mondani, hogy nincs semmi esélye, vagy azt, hogy biztos a győzelemben. Így azután inkább kitérő válaszokkal rázzák le az újságírókat. A mérkőzések utáni nyilatkozatokkal már jobb a helyzet, de ez inkább csak a győztesekre igaz. A vesztes szeretne minél előbb eltűnni a stadionból és nem akarja senkivel sem megosztani a kudarcát. Oszaka esete azért különleges, mert ő győztesként is frusztrált, ha nyilatkoznia kell. Az pedig,

hogy egy sportoló inkább visszalép az év négy legnagyobb versenyének egyikétől, csak hogy ne kelljen szóba állnia a sajtóval, legalábbis elgondolkodtató.

Mindazonáltal a profi sportolóknak tudomásul kell venniük, hogy egy üzlet részesei. Sok pénzt keresnek és ezért sokat kell nyújtaniuk – nem csak a pályán. És ezzel egy pontig nincs is baj. A gond akkor kezdődik, amikor a sportolók azt érzik, hogy kizsigerelik őket. Ez igaz arra is, ha túl sok mérkőzést kell játszaniuk egy évben – ez manapság megoldatlan probléma például a labdarúgásban és a kézilabdában -, és arra is, ha túlzott a sajtó és a rajongók érdeklődése.

A sportolóknak fizikai és mentális feltöltődésre van szükségük ahhoz, hogy a következő mérkőzésen is kiemelkedően játszanak.

Ha azonban az újabb és újabb mérkőzések, a kötelező média, szponzor és egyéb megjelenések miatt erre nincs lehetőségük, akkor ennek előbb-utóbb sérülés, vagy mentális összeomlás lesz a vége.

Azt senki nem ellenőrzi, hogy az egyes médiumok milyen felkészültségű újságírókat delegálnak egy-egy eseményre, vannak-e azon a szinten, hogy a világ legjobb sportolóinak tegyenek fel kérdéseket. A Roland Garrosra csak a legjobb játékosok juthatnak el, de ez nem igaz az újságírókra. A versenyek szervezőinek védeniük kell a sportolókat, ha közönségcsalogató teljesítményt várnak tőlük és kötelezik őket a sajtótájékoztatókon és egyéb marketing eseményeken való részvételen. A szenzációhajhászás közepette már nincsenek tabuk. A sajtó egy része mára kétségtelenül erőszakossá vált. Nem csak a lesifotósok, de olyan újságírók is, akik nincsenek tekintettel a sportemberek magánszférájára. Manapság, amikor az emberi jogok védelme egyre hangsúlyosabb érték a világban, ennek igaznak kell lennie a sportolókra is, még akkor is, ha az üzlet részei. Egy keresztény vállalkozó megfogalmazása szerint nem a profit maximalizálásának, hanem a profit optimalizálásának kell a célnak lennie, azaz a cél a lehető legtöbb bevétel úgy, hogy mindenki – a vállalkozó, a munkavállaló és a vásárló is – a lehető legjobban érezze magát a bőrében. Oszaka szintjén a sport is egy vállalkozás.