Így öli meg a szenzációhajhászás a sportot

Oszaka Naomi sajtótájékoztató
shutterstock.com

A négyszeres Grand Slam-tornagyőztes japán Oszaka Naomi visszalépett a Roland Garros teniszversenytől, mert nem akar részt venni a sajtótájékoztatókon.

A világranglista második helyezettje az első fordulóban két szettben búcsúztatta román ellenfelét, de már korábban jelezte, hogy a mentális egészsége érdekében nem vesz részt a sajtótájékoztatókon, holott ez kötelező. Oszaka szerint azonban ezek az alkalmak indokolatlanul terhelik meg idegileg. Gyakran érzi úgy, hogy senki sincs tekintettel a sportolók mentális egészségére és ez igaz a médiára is. Gyakran kell ugyanarra az újságírói kérdésre válaszolniuk, vagy sértő, esetleg dilettáns megjegyzésekkel szembesülniük. Már arra is volt példa, hogy egy vereség után a sajtótájékoztatón omlott össze egy versenyző.

Miután az első párizsi meccse után nem jelent meg a sajtótájékoztatón, tizenötezer dolláros büntetést kapott. A második mérkőzése előtt inkább visszalépett a versenytől.

Jelezte, hogy már három éve vannak depressziós időszakai, amikből nehezen tudott kilábalni. Nem érzi jól magát, amikor nyilvánosan kell megnyilvánulnia, és nagyfokú szorongás fogja el, amikor a világsajtóval beszélget. Ugyanakkor felajánlotta, hogy a verseny után szívesen megbeszéli ezt a problémát a szervezőkkel.
A sportolók többsége számára nem jelent ilyen súlyos terhet, ha nyilatkozni kell a sajtónak, de kétségtelen, hogy a többség szükséges rossznak tartja – és ez általában is így van, nem csak a teniszre igaz. Az újságírókat ki kell szolgálni, mert valamit írniuk kell. Meg kell tölteni a lapokat, műsorokat – lehetőleg gyorsabban és szenzációsabban, mint a konkurencia. Ugyanakkor tény, hogy a mérkőzések előtti nyilatkozatok zömmel tökéletesen semmitmondóak – nyilván senki nem fogja elárulni a taktikáját és senki nem fogja azt mondani, hogy nincs semmi esélye, vagy azt, hogy biztos a győzelemben. Így azután inkább kitérő válaszokkal rázzák le az újságírókat. A mérkőzések utáni nyilatkozatokkal már jobb a helyzet, de ez inkább csak a győztesekre igaz. A vesztes szeretne minél előbb eltűnni a stadionból és nem akarja senkivel sem megosztani a kudarcát. Oszaka esete azért különleges, mert ő győztesként is frusztrált, ha nyilatkoznia kell. Az pedig,

hogy egy sportoló inkább visszalép az év négy legnagyobb versenyének egyikétől, csak hogy ne kelljen szóba állnia a sajtóval, legalábbis elgondolkodtató.

Mindazonáltal a profi sportolóknak tudomásul kell venniük, hogy egy üzlet részesei. Sok pénzt keresnek és ezért sokat kell nyújtaniuk – nem csak a pályán. És ezzel egy pontig nincs is baj. A gond akkor kezdődik, amikor a sportolók azt érzik, hogy kizsigerelik őket. Ez igaz arra is, ha túl sok mérkőzést kell játszaniuk egy évben – ez manapság megoldatlan probléma például a labdarúgásban és a kézilabdában -, és arra is, ha túlzott a sajtó és a rajongók érdeklődése.

A sportolóknak fizikai és mentális feltöltődésre van szükségük ahhoz, hogy a következő mérkőzésen is kiemelkedően játszanak.

Ha azonban az újabb és újabb mérkőzések, a kötelező média, szponzor és egyéb megjelenések miatt erre nincs lehetőségük, akkor ennek előbb-utóbb sérülés, vagy mentális összeomlás lesz a vége.

Azt senki nem ellenőrzi, hogy az egyes médiumok milyen felkészültségű újságírókat delegálnak egy-egy eseményre, vannak-e azon a szinten, hogy a világ legjobb sportolóinak tegyenek fel kérdéseket. A Roland Garrosra csak a legjobb játékosok juthatnak el, de ez nem igaz az újságírókra. A versenyek szervezőinek védeniük kell a sportolókat, ha közönségcsalogató teljesítményt várnak tőlük és kötelezik őket a sajtótájékoztatókon és egyéb marketing eseményeken való részvételen. A szenzációhajhászás közepette már nincsenek tabuk. A sajtó egy része mára kétségtelenül erőszakossá vált. Nem csak a lesifotósok, de olyan újságírók is, akik nincsenek tekintettel a sportemberek magánszférájára. Manapság, amikor az emberi jogok védelme egyre hangsúlyosabb érték a világban, ennek igaznak kell lennie a sportolókra is, még akkor is, ha az üzlet részei. Egy keresztény vállalkozó megfogalmazása szerint nem a profit maximalizálásának, hanem a profit optimalizálásának kell a célnak lennie, azaz a cél a lehető legtöbb bevétel úgy, hogy mindenki – a vállalkozó, a munkavállaló és a vásárló is – a lehető legjobban érezze magát a bőrében. Oszaka szintjén a sport is egy vállalkozás.

Aki kíváncsi, nem öregszik meg. Amíg vannak igazi kérdéseink, addig kapunk igazi válaszokat. Amíg tudunk ezekről indulatmentesen beszélgetni, addig van esély, hogy minden nap egy picit bölcsebbek és jobbak legyünk. Ezért vagyok ennek az értékközösségnek a tagja.