A meglepetésekkel teli egyházfő magyarországi látogatása során Karácsony Gergely főpolgármester családjával is személyesen találkozott.
HÍDÉPÍTÉS A GYAKORLATBAN
– Jobboldal-baloldal… mindenki, aki tiszteli Ferenc pápát, jöjjön el a szentmisére – fogalmazott néhány napja Semjén Zsolt egy sajtótájékoztatón. A miniszterelnök helyettese megfogalmazta azon vágyát is, hogy az eseménynek legyen „isteni békéje”, a pápalátogatás alatt a politikai harcot függesszék fel, utána pedig szelídebben folytatódjon, mint eddig zajlott.
Ahogy ezt a megszólalást nem egy párt, hanem a kormány képviselőjeként tette a politikus, Karácsony Gergely sem pártpolitikusként, hanem főpolgármesterként, a látogatásnak otthont adó város vezetőjeként kapott lehetőséget a hivatalos programon kívül arra, hogy családtagjaival együtt találkozzon Ferenc pápával.
A vasárnapi szentmisén is részt vett, ezt követően kérdeztük nem politikai, hanem lelki témákról.
– Amikor legutóbb beszélgettünk, utalt rá, hogy meglepte, milyen közel áll Ferenc pápához: szívesen olvassa műveit, hatással van Önre. Most viszont személyesen, a családtagjaival együtt fogadta a Szentatya. Milyen érzések maradtak meg Önben a tegnapi találkozásról?
– Mindannyiunk számára óriási megtiszteltetés, életre szóló élmény volt a tegnapi találkozás. Izgatottan készültünk rá, nagy izgalommal érkeztünk, ennek ellenére annyira természetes, emberközeli beszélgetés alakult ki közöttünk, hogy szinte el is felejtettük, kivel beszélgetünk. Valóban, az igazságosság és az alázatosság kéz a kézben jár, a családommal ezt közvetlenül megtapasztaltuk ebben a beszélgetésben.
– A pápalátogatás logója a Lánchidat ábrázolja, és beszélgetésükben említette is Ferenc pápa, hogy falak helyett hidakra van szükség. Az Ön által a Szentatyának ajándékozott 19. századi képen is a Lánchíd látható. Számunkra mindez azért meglepő, mert a hídépítés gondolata pápaköszöntő #pontifex kampányunkban is előkerült, de nem is mertük remélni, hogy ennyire markáns hatása lesz: nagy visszhangot váltottak ki a Budapest-szerte elhelyezett óriásplakátok, citylight-poszterek. Ön minek tudja be, hogy ekkora figyelem övezte a pápa szavait, gondolatait már érkezése előtt?
– Egyrészt nagyon hálás vagyok a Szemléleknek, hogy segített abban, hogy ne egy zárt buborékban maradjon a pápalátogatás, és mindaz az üzenet, amit a Szentatya képvisel. A közéletben bizony buborékokban élünk, és nagyon kevés olyan üzenet és olyan szereplő van, akik ezeken kívül vannak, és képesek átlépni ezeknek a határait. Éppen ezért nagyon nagy segítség volt a #pontifex kampány.
Függetlenül attól, hogy hívő vagy nem hívő az ember, akiben van odafigyelés a közös dolgainkra, annak szerintem oda kell figyelnie arra is, amit Ferenc pápa mond,
akár a klímaváltozásról, akár a bolygónk, a teremtett világ megőrzésével kapcsolatos felelősségről legyen szó, akár a társadalmi kirekesztés, a szegénység felszámolásáról. De érdemes figyelnünk azon gondolataira is, hogy ezek hogyan függnek össze egymással, hogy az emberek hajlamosak mindent a profitérdekek alá rendelni… Ezek olyan üzenetek, amelyek nem buborékokban kell, hogy rezonáljanak, hanem mindenkihez el kell jutniuk.
– Miért érezte fontosnak, hogy személyesen ott legyen a Kossuth téren, a vasárnapi szentmisén?
– Azt gondolom, hogy főpolgármesterként ez a dolgom, állampolgárként és Jézus tanításaira nyitott emberként pedig megtiszteltetés is számomra, hogy ott lehettem. A Szentatya arról beszélt, hogy nyitott kapukká kell válnunk, utalt az egyházi és a világi vezetők felelősségére is , és amikor arról beszélt, hogy a nyájat nem meglopni kell, és nem szabad visszaélni a hatalommal, amit kaptunk, ezek mind nagyon fontos üzenetek. Tudom, most sokan mérlegelik, hogy akkor ez a magyar belpolitika borzasztóan színvonaltalan vitáira hogyan fordítható le… Én mindenesetre inspirálónak éreztem, és remélem, sose felejtem el, hogy amit teszek, annak uralkodás helyett szolgálatnak kell lennie. Arra kaptunk meghívást, hogy mindannyian próbáljuk megőrizni a nyitottságunkat egymás felé, és váljunk nyitott kapukká – ezt borzasztóan nehéz megvalósítani nap mint nap, éppen ezért nagyon fontos, hogy ezt az útravalót magunkkal vigyük.
– Miután Ferenc pápa visszatér a Vatikánba, félő, hogy visszasüllyedünk oda, ahol voltunk. De él bennem a remény, hogy a Szentatya kisugárzása, gesztusai, szavai nem múlnak el nyomtalanul. Ön szerint miben hozhat változást a teljes magyar társadalom számára ez a mostani pápalátogatás?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekből a pillanatokból minél többet meg tudjunk őrizni magunknak. Ez a három nap feltöltődés volt számomra. Picit megéreztem, hogy akár lehetne másmilyen, békésebb közéletünk is. Nyilván én is viselem annak felelősségét, hogy hogyan tudunk együtt élni ebben az országban, és nyilván nekem is álomba illő volt ez a pár nap. Ám
amikor május elején felébredünk, és kezdődnek a közéleti hétköznapok, nagyon szeretném, ha megőriznénk és komolyan vennénk azt az üzenetet, hogy nyitott kapuknak kell lennünk,
és hogy a pásztor nem kirabolja a nyáját, hanem megőrzi. Én biztosan nem fogom elfelejteni ezeket a mondatokat, igyekszem a továbbiakban ezeknek a szellemében végezni a munkámat.
