Van, aki elmenekül az ostromlott országból, van, aki marad, és van, aki éppen most megy oda. A Háló Közösségi és Kulturális Központban december 14-én személyes beszámolókat hallhattunk a szomszédos nemzet sokak számára ismeretlen arcáról.
Elsőként egy Taizében élő magyar házaspár, Hardi Orsi és Feri mesélt ukrajnai tapasztalatairól, majd a Máltai Szeretetszolgálat önkéntes koordinátora, Schumicky Mária, végül pedig George R. Markey, a Calvary Chapel misszionáriusa beszélt a tevékenységéről.
Orsi és Feri elmondta, hogy a franciaországi taizéi közösség minden évben több ezer fiatalt lát vendégül, a kilencvenes évek közepe óta ukránokat is, 2014-től kezdve pedig, amióta az ország keleti területein dúl a háború, egyre többet igyekeznek segíteni a menekülőknek. Február óta nem csak a folyamatos újjáépítésen, a viszonylag normális élet fenntartásán dolgozó „Building Ukraine Together” önkénteseinek biztosítanak pihenési, feltöltődési lehetőséget Taizében, hanem a helyszínen is igyekeznek segíteni. Orsi és Feri úgy tapasztalták, hogy
a háború egyre erősíti az összefogást, a szolidaritást, egyre inkább nemzetté kovácsolja Ukrajna lakóit:
mindenki úgy érzi, hogy cselekednie kell, ezért minden ott élő részt vesz valamilyen projektben, szolgálatban.
Schumicky Mária arról beszélt, hogy a Máltai Szeretetszolgálat célja a helyben maradás, a visszatérés lehetőségének támogatása – elsősorban adományok fogadásával, szétosztásával, és mindig az evangélium továbbadásával is. Mária tapasztalata, hogy ebben a válságos helyzetben letisztulnak az értékek, az emberek a lényegi problémákra fókuszálnak, és hamarabb észreveszik a jót.
George, aki a Szovjetunió összeomlása után pár évvel még a szüleivel érkezett Amerikából Ukrajnába, és azóta is ott élt és dolgozott, most feleségével és hat fiával Magyarországon tartózkodik, de várja, hogy visszatérhessen. Ő arról számolt be, hogy a gyülekezeteik a gyakorlati, mindennapi segítség mellett a még égetőbb szükséget is betöltik, a közösség, az együttlét utáni vágyat, és úgy látja, hogy
Isten még a háború borzalmait is tudja jóra használni.
A beszámolók utáni beszélgetésben Gégény István, a Szemlélek lapigazgatója kérdésére a vendégek elmondták, hogy mindenki segíthet adományokkal, munkával, a hazánkba menekültek támogatásával, de mindenekelőtt imával, és azzal, hogy nem feledkezünk meg ukrán testvéreinkről, akiktől még tanulhatunk is.
