„Ne szabjátok magatokat e világhoz”

Lassan tényleg mindenki okosabb lesz Jézusnál, de azért jobb volna, ha a szívünk is együtt növekedne vele.

A mai napig rejtély számomra, hogyan lehet a legfőbb parancsot, hogy szeressük egymást, úgy értelmezni, hogy abból bántás, sértegetés, vádlás és kárhoztatás legyen.

„Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.” (Kol 2,6-8)

Az egyik, ha nem a legfontosabb újszövetségi felhívásunk Páltól a római levélben hangzik el:

„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm 12,2)

Talán nem titok, hogy mi lehet „az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” – mondjuk, hogy

szeressük egymást, ahogyan Krisztus szeretett minket, ahogyan Ő mutatta, tanította, és ahogyan az le van írva az Igében.

Két évvel ezelőtt egy nagyon jó tanítást hallgattam a boltba vezető úton, amikor megpillantottam a szomszéd nénit, akiről tudtam, hogy magányos és kissé zavart is. A demencia olyan szakaszában volt, amikor az embernek olyan érzése van, hogy minek is beszélgessen vele, úgysincs ott. Ezzel az öntelt gondolattal sétáltam tovább, majd kb. 20 méterre voltam a nénitől, amikor szólt hozzám a Szentlélek: „Te most mit csinálsz? Épp az igéről hallgatsz egy tanítást, a nénit meg otthagyod?”

Lemerevedtem, azonnal kivettem a fülhallgatót a fülemből, és pironkodva odamentem a nénihez. Együtt mentünk a boltba, és próbáltam valahogy ott lenni vele – szeretni akartam. Hogy ebből mi sikerült, azt egyedül az Isten tudja.

Az elme megújítását a világ is végzi, és mindezt több irányban egyszerre: Valaki arra programozza, hogyan keressen több pénzt, hogyan manipuláljon másokat, vagy hogyan gondolkodjon pozitívan. Minden módszernél közös: előadások, beszédek, tananyagok, módszerek szorgalmas hallgatása, majd megvalósítása, alkalmazása.

Elég sok „önsegítő” sikerkönyvet elolvastam már megtértként, és sokat szerettem is, de mindig az volt az érzésem, hogy valami még hiányzik, valamit még tudnom kéne. Aztán az Ige megmutatta, hogy

a legfőbb forrás a Szentírás.

Elménket az igével tudjuk megújítani, ehhez azonban az kell, hogy a világi nagy tudásokat háttérbe szorítsuk, és Isten igéjét rakjuk az első helyre. Hatalmas áldás ez az ember életében, érdemes kipróbálni!

Az Igével telítődni: Isten szeretetével telítődni. Isten szeretetével telítődni: szabadság. Hiszen nem elvárásod, hogy az emberek elfogadjanak, elismerjenek, kiszolgáljanak, használhasd őket, hanem egészen egyszerűen szeretni akarod őket. Nem kritizálni, befolyásolni, manipulálni, nyerészkedni rajtuk, elnyomni őket. Szeretni őket.

A szabadság az, hogy én döntöm el, hogy szeretni akarom a másik embert.

És akkor nem érdekel, hogy mit csinál. Azt fogom figyelni, hogy mikor engedi, és ott leszek. Akkor odamegyek, megmutatom magam: itt vagyok, szeretni jöttem. És nem érdekel, mit gondol és mit mond rólam. Eldöntöm, hogy szeretni fogom és örökké ezt fogom csinálni. Ha nem akar a közelemben lenni és nem akarja a társaságomat, én akkor is szeretettel fogok gondolni rá. Áldani fogom és imádkozni érte, erre vagyok elhívva hívőként. Akkor is, ha ez hatalmas erőfeszítésembe kerül, mert más törvényt látok a tagjaimban.

Ez a szabadság. Szabad vagyok a visszajelzésektől, a kritikáktól, a manipulálni akarástól. Szabad vagyok attól, hogy azt akarjam, egyetértsen velem bárki, vagy elfogadjon engem. Szabad vagyok minden elvárástól, és legfőképp attól, hogy egy másik ember mondja meg nekem, ki vagyok és mennyit érek.

Szeretni akarok, mert Ő előbb szeretett engem, és én Őt akarom követni. Szabad vagyok az összes negatív reakciómtól, ami abból fakad, hogy a világ elfogad-e engem. Ha a világ mondja meg, ki vagyok, akkor nagy valószínűséggel folyton alul fogom magam értékelni. Hiszen valaki valamiben mindig több vagy kevesebb. Kivéve, ha Krisztus áldozatával mérem: mert akkor egyenlőek vagyunk.

Fogjuk meg az Igét, és engedjük, hogy megmutassa, hogyan szerethetnénk jobban és többeket, mert akkor nem tudunk mellényúlni! Abból egészen biztosan jó gyümölcsök lesznek.
Kivéve, ha más a célunk.

„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kol 3,1-4)