A 2022-es népszámlálás sűrűjében járva az egyházi, felekezeti hovatartozást firtató kérdésekkel kapcsolatban Platthy Iván nyugalmazott egyházügyi címzetes államtitkár osztotta meg gondolatait.
Ma már mindenki lelkiismerete szerint vállalhatja vallási hovatartozását – erre hívják fel a figyelmet egyházak, felekezetek, vallási közösségek templomokban, imatermekben és a média különböző felületein.
Az más kérdés, hogy a népszámlálás során
a lakosság hány százaléka vallja majd be, hogy melyik, Magyarországon működő világvalláshoz tartozik
(tudomásom szerint a 10 évvel ezelőtti népszámláláson a lakosság 54 százaléka vállalta ezt fel). Azt gondolom ugyanakkor, hogy ha az volt a szándék, hogy ebben a fontos kérdésben pontos információt adjanak az egyházak, a felekezetek és a vallási közösségek, valamint az egész társadalom számára, akkor erre az egyetlen kérdésre adott számszerűsített válasz nem sokat fog mondani.
Miért mondom mindezt?
Mert például ebből a társadalom nem tudja meg, hogy a rendszerváltás óta eltelt 33 évben hogyan alakult az egyházak – az emberek szolgálatára hivatott hitéleti és közfeladatok ellátásában való – szerepvállalása. Milyen várható kihívásokra kell a jövőben nagyobb figyelmet szentelni – akár közösen is – az olyan szervezeteknek, melyek az emberek bizalmából az emberek szolgálatára hivatottak (állam, önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, felekezetek és vallási közösségek, és ezek nemzetközi kapcsolatai)?
1994-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Egyházi Főosztálya felkérésére a KSH, a Szonda Ipsos és az Oktatáskutató Intézet több tízezer fő bevonásával felmérést készített „Felekezeti megoszlás Magyarországon” címmel, melynek zárótanulmányát az egyházakon kívül megkapták a kormány tagjai, az országgyűlési képviselők, valamint a megfelelő médiumok.
Ebből néhány kérdést emelek ki:
– Milyen vallású Ön?
– Eredetileg milyen vallásba vagy felekezetbe keresztelték meg, vagy jegyezték be Önt?
– A következő kijelentések közül melyikkel tudná saját magát a legjobban jellemezni?
- Vallásos vagyok, az egyház tanítását követem
- Vallásos vagyok a magam módján
- Nem tudom megmondani, vallásos vagyok, vagy sem
- Nem vagyok vallásos
– Az Ön véleménye szerint milyen az egyházak jelenlegi társadalmi szerepe?
- Túl nagy
- Nem elég nagy
- Éppen megfelelő
Ezeknek a kérdéseknek a felvetése, és az azokra adott válaszok megismerése azért is volt különösen fontos, mert
a rendszerváltás előtti 40 évben a társadalom számára ezek tabutémák voltak.
Természetesen az idézettnél jóval több kérdés szerepelt a felmérésben (pl. az egyházak államtól független finanszírozásáról, a II. világháború után elvett egyházi vagyon állami kártérítéséről) – ezek többsége azóta sem rendeződött, ma is aktuális lenne. (A ‘94-es adatok megtalálhatók a 2019-ben a szegedi Gerhardus kiadó gondozásában megjelent „Párbeszéd az emberért – Emlékeim az egyházakról és a társadalomról” című könyvemben.)
A következő nemzedékek tisztánlátása érdekében nemcsak az egyház, hanem az egész társadalom számára nélkülözhetetlenek az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott őszinte válaszok. Ahhoz ugyanis, hogy a következő nemzedék és a ma embere – Hodász András atya felhívása szerint – szeresse egyházát, példamutató, hazáját szolgáló, hitét, családját (ősöktől a ma élőkig), embertársait tisztelő és szerető emberekre, közösségekre van szükség.
Platthy Iván
nyugalmazott egyházügyi címzetes államtitkár
