Jézusnak egész biztos nagy háta van, mert annyian elférnek mögötte – a felekezetek és a tanítások útvesztőjében könnyen össze is lehet zavarodni.
A kereszténység nevében elkövetett ítélkezések és vérlázító képmutatások nagyon sok embert elidegenítettek a kereszténység megismerésétől, és ez a folyamat jelenleg is zajlik az egész világon. Joggal mondhatják, hogy nincs szükség olyan tanra, mely ekkora megosztottságot szül.
Számomra évekig problémát jelentett, hova és kikhez forduljak, a végítélettel riogatás és a napirendem erőszakos befolyásolása hagyományokkal nem tűnt túlságosan vonzónak – olyan embereket, akik maguk is a pokolban élnek, félelemkeltéssel ritkán lehet megmozgatni, de az „Isten akkor szeret, ha ezt, ezt és ezt megcsinálod” sem volt vonzó számomra. Az emberek sokszor attól keserednek el, hogy nem tudnak vélt vagy valós elvárásoknak megfelelni – a „szeretlek, ha” és a „szeretlek, de” egy nagyon toxikus lélekméreg, és milliónyi gyermekkor megnyomorítója.
Súlyosan károsítja lelki egészségünket, ha magát az Istent ítéljük el azért, mert a kereszténységről hamis képet mutatóknak hiszünk.
Ítélkezéseinkért azzal a békétlenséggel fizetünk, mely világszerte keserű szájízt okoz, és amit tonnányi édesség, túlfogyasztás, égetett szesz és nyaralás sem csillapít. Az ítélkezés feszültséget és bűntudatot kelt, mert belül minden emberi lény tudja, hogy ehhez nincsen joga, és ha megteszi, annak ára van.
Akinek napjai úgy telnek, hogy az elégedetlenség, a viszály, a harag, a sóvárgás, az állandó nyugtalanság és helykeresés határozza meg a lelki életét, és ez zavarja is, annak azért érdemes végigmennie azokon a megoldási javaslatokon, melyek ezekre részleges vagy teljes megoldást kínálnak.
Egy rakás önismereti könyvet olvastam, négy különböző pszichiáternél voltam terápiában, részt vettem önsegítő csoportokban, és a szakmám okán is sok hasznos tudásra tettem szert – de éhes maradtam, egyikre sem mondtam, hogy ez jó. Az ember bármit ehet, de ha abban nincs meg az a vitamin, ami az életfunkcióihoz kell, folyton éhezni fog. Úgy lesz alultáplált, hogy zabál, és közben még hízik is – ez a folyamat szellemi szinten is ugyanígy zajlik.
Amitől a legjobban szenvedünk a mindennapokban, az a viszálykodás, a békétlenség, az elégedetlenség, a rágalmazások, és egymás módszeres, kimerítő szájjal verése. Azt nem hiszem, hogy honfitársaim őszintén, tiszta szívvel alig várják a reggelt, hogy egész álló nap a híreket, az internetet böngészve szidalmazhassanak és alázhassanak másokat vélt vagy valós hibáiért. Véres, habzó szájjal várják a következő celebválást, politikusok félresikerült mondatát. Valakit, akinek ma valami nem jött össze egy kamera előtt – aki ezt élvezi, az nyilván komoly gondokkal küzd.
Aki pedig nem, de nem bír ellenállni, az viszont foglya egy nála hatalmasabb erőnek. És pont ez az erő – nevezze aki ahogyan akarja – az, aminek a fogságából ki tud szabadítani Jézus Krisztus. Aki Őt választja a hírolvasás helyett, és tudatosan fordít időt és energiát a tanításának tanulmányozására és tettekké váltására, az egészen biztosan ki tud szabadulni a vádlás, az ítélkezés, a kárhoztatás fogságából. Jézus neve is azt jelenti: Isten megszabadít.
Ha valaki szeretne jobban megérteni egy tudományt, jobban látni annak összefüggéseit, akkor szakkönyveket, tanulmányokat olvas, és hallgatja azokat a szaktekintélyeket, akiket maga hitelesnek vagy szimpatikusnak tart. Ugyanabban a témában nem biztos, hogy valakit ugyanolyan szívesen hallgatunk, bármennyire is ért ahhoz, amiről beszél. A keresztény tanítók közt most igen bőséges a választék, a YouTube-on felekezet, nem, bőrszín, testsúly alapján is választhatunk. A mi városunkban a hagyományos felekezetek mellett is van 17 gyülekezet. Nekem ebből az jön le, hogy az evangélium minden irányból próbál eljutni hozzánk, és a szabad akaratunk az, mely közeledik hozzá, vagy elutasítja.
A kereszténység látni akar tanítani, élén a Világ Világosságával. Láttatni egymást Isten szemével, Isten szeretetével. Ha ezt elutasítjuk, a látásunk nem tisztul ki, és emiatt egymásból foltokat és részeket látunk, amiket – nem tekintve egésznek – eltörölni és lesöpörni akarunk. Vagy „meggyőzni”, helyre rakni, csak mert nem ott van, ahol mi szeretnénk, hogy legyen.
Ahogy látom, a legtöbb ember a lelkében lévő békétlenségtől szenved, és attól, hogy szűnni nem akaró görccsel próbálja bebizonyítani önmagának és a világnak, hogy a benne lévő elégedetlenség és feszültség valaki másnak a hibája, és amíg az a másik nem változik meg, addig ő nem tud megnyugodni.
Jézusnak van egy ígérete (több is), amit érdemes megfontolni:
„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek: nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14,27)
Ez azoknak szól, akik követni akarják őt. Ha találtam volna jobbat, azt ajánlanám.
