Kik állnak a magazin mögött? Milyen célokat szolgál? Mi köze a politikához? Miért kér támogatást a szerkesztőség? Itt vannak a válaszok a felénk áradó kérdésekre.
Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb hatást ér el a Szemlélek tevékenysége a hazai közbeszéd terepein. Egy újságírói közösség számára épp az jelenti a legnagyobb elismerést, ha minél többen beszélnek a felvetett témákról, minél többen átgondolják azokat a kérdéseket, dilemmákat, üzeneteket, amelyeket felvetünk. Miközben sokan írnak nekünk arról, hogy miért szeretik és tartják hiánypótlónak a Szemléleket, gyakran találkozunk bennünket érintő hamis kijelentésekkel, rosszindulatú állításokkal, amelyek pletykákhoz méltó intenzitással terjednek különböző fórumokon. Úgy gondoltuk, hasznos lehet, ha összefoglaljuk a legfontosabb tényeket, hogy akit az igazság érdekel, közvetlenül tőlünk tájékozódhasson.
Mi a Szemlélek célja?
Fő küldetésünk
az indulatmentes, békés társadalmi párbeszéd előmozdítása, a gondolkodásra hívás, a közös nevezők keresése – hidak építése a szekértáborok közötti árkok fölött.
Mindezt a szerzői közösség keresztényi elkötelezettségéből fakadóan tesszük.
Keresztény magazin a Szemlélek?
Nem használjuk ezt a címkét, de elfogadjuk, ha valaki így tekint ránk. Épp keresztény értékrendünkből fakad, hogy nem önmagának a keresztény közösségnek kívánunk információkat nyújtani a kereszténységről, hanem értékeket igyekszünk képviselni, felmutatni, közvetíteni mindenki számára, válogatás nélkül. Keresztény hangon szólunk a világ dolgairól.
Kik állnak a Szemlélek mögött?
Ezt a médiumot egyetlen személy indította útjára blog formájában, saját költségén, családja támogatásával. Jelenleg egy alapítvány biztosítja a hátteret a működéshez, amelynek tevékenységét semmilyen gazdasági, egyházi, politikai szervezet nem befolyásolja.
A Szemlélek teljes mértékben civil kezdeményezés.
Miért kér támogatást a Szemlélek az olvasóktól?
Azért kérünk anyagi hozzájárulást a Szemlélek olvasóitól, mert bár egyszerre járulunk hozzá a társadalom tájékoztatásához és a keresztény értékek képviseletéhez, ehhez támogatást sem állami, sem egyházi forrásból nem kapunk. Továbbra sem szeretnénk beállni a propagandasztikus tevékenységet folytató szerkesztőségek sorába, ezért ahhoz, hogy tartalmaink továbbra is ingyenesen elérhetőek legyenek bárki számára, kizárólag adományokból tudjuk biztosítani működésünket.
Miért moderálják a hozzászólásokat a Szemlélek felületein?
A közösségi média, és összességében a web 2.0 elterjedése óriási szabadságot eredményezett a társadalmi kommunikációban. Ma már hozzászólhatunk egy brazil YouTube-videóhoz, üzenhetünk a pápának Twitteren, felvehetjük a kapcsolatot egy ausztrál pappal a Facebook felületén… A lehetőségek szinte korlátlanok, ezzel a szabadsággal azonban nem mindenki tud élni. Elszomorító látni, ahogyan némelyek gyalázkodnak, trágárkodnak a virtuális felületeken.
Úgy érezzük helyesnek, ha az általunk kiemelkedően fontosnak tartott párbeszéd biztosításának érdekében a közös virtuális „kertnek” legalább azt a részét felelősen gondozzuk, amelyre közvetlen ráhatásunk van.
Akinek van kiskertje, termőföldje, jól tudja, hogy időnként gyomlálni is szükséges, különben elhervadnak a virágok, elpusztul a termés. Aki korrekten, emberségesen közli a véleményét, nyugodtan hozzászólhat bármihez a Szemlélek felületein. Az illetlen megnyilvánulásokat viszont töröljük, a másokat bántó, kötözködő felhasználókat pedig kénytelenek vagyunk kitiltani a „kertünkből”. Az ilyen kötözködők terjesztik előszeretettel azt a hamis állítást, hogy a Szemléleken nem lehet ellenvéleményt megfogalmazni. Aki körülnéz a cikkeink alatt és a közösségi oldalainkon, maga is meggyőződhet e kijelentés valótlanságáról.
Miért politizál a Szemlélek?
A politika ugyanúgy az életünk része, mint az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem, a vallás, a zene. Azt lenne nehezebb megindokolni, hogy miért ne foglalkozzunk közügyekkel…
Miért állítják néhányan a Szemlélekről, hogy kormányellenes?
Ezt a valótlanságot rendre kormánypárti elkötelezettségű személyek terjesztik a Szemlélekről, a maguk szempontjából érthetően, de igaztalanul. Az, hogy nem értünk, merthogy értékrendünk alapján nem érthetünk egyet bizonyos dolgokkal – gyűlöletkeltés, félelemmel manipulálás, karaktergyilkosság, uszítás, kirekesztés, megtévesztés, korrupció, hogy csak néhány példát említsünk –, egyáltalán nem jelenti azt, hogy semmivel nem értünk egyet, amit egy konkrét politikai szervezet képvisel. Ez az összes politikai szervezetre érvényes.
Tudjuk, hogy sokan kritikátlan kormánypártiságot várnának el tőlünk, mert a szemükben ez egyenlő a kereszténységgel.
Elfogadjuk, hogy vannak, akik így gondolkodnak, mi azonban ezt tévútnak tartjuk.
Miért állítják néhányan a Szemlélekről, hogy egyházellenes?
Hogy pontosan mi állhat az ilyen valótlan kijelentések hátterében, nem tudjuk, az azonban tény, hogy a Szemléleken mindig is lesz helye az érdemi kritikának és az építő vitának. Számunkra az egyház szent: Krisztus élő testeként tekintünk rá, éppen ezért komolyan vesszük annak mindenkori állapotát. A pszichológia tudománya által bizonyított tény, hogy a gyógyulás folyamatának első lépcsőfoka a problémákkal való szembenézés. Ezt valaki vagy felvállalja, vagy nem. A Szemlélek azok közé akar tartozni, akik felvállalják az örömök megosztása mellett a gondok kimondását is azért, hogy utána elkezdődhessen a közös (újra)építkezés. A magunk részéről kifejezetten keressük a párbeszédet a hivatalos egyházi vezetéssel – örülünk is neki, hogy több főpásztor, lelkipásztor aktív kapcsolatot tart velünk, élénken figyelemmel kíséri, segíti tevékenységünket.
Miért ennyire kritikus a Szemlélek hangvétele?
Annyira igyekszünk élni a kritikai észrevételekkel, amennyire ezeket az igazságosság szempontjából szükségesnek tartjuk. Nem lenne jó, ha folyton csak a szépet vennénk észre, de az is tévút lenne, ha állandóan a problémákról beszélnénk. Nagyon sok örömteli, bátorító, buzdító cikkünk jelenik meg, ezek azonban ritkán érnek el nagyobb olvasottságot – nem újdonság, sőt a médiavilág alapvető felismerése, hogy a negatívumokra fogékonyabbak az olvasók. Ettől mi még sok szépségről is beszámolunk. Ha valaki úgy érzi, túlzottan kritikus a Szemlélek, azt valószínűleg saját érzése – pozitívumok iránti vágya – vezeti félre.
Mi is szeretjük a szépet, de fontosabb számunkra a hitelesség. Mindannyian látjuk, mennyi hátrány, károkozás fakad abból, ha valakik a ténylegesnél szebbnek akarják lefesteni a valóságot.
Miért terjesztik némelyek, hogy a Szemlélek liberális?
A pontos választ a terjesztők tudnák megadni, de a „liberális” jelző a hazai közbeszédben nem feltétlenül értékrendet jelöl, leginkább amolyan szitokszóvá formálódott. Különösen kormánypárti elkötelezettségű személyek jelölik ezzel a „másokat”, akik nem olyanok, mint ők, leginkább pedig nem távirányíthatók, saját gondolataik vannak. Mi valóban nem vagyunk egyetlen politikai párt irányában sem elfogultak – elkötelezettségünk nem érdekekhez, hanem értékekhez kapcsolódik. Az abortuszt magzatgyilkosságnak tartjuk, a házasság meggyőződésünk szerint egy férfi és egy nő életszövetsége, a nemi eltévelyedésekre nemi eltévelyedésekként tekintünk. Ettől még szívesen szóba állunk azokkal, akik minderről másként gondolkodnak, s megtisztelő, hogy közülük is sokan leülnek velünk beszélgetni. Nyitottságunk olyan biztos alapra épül, amely lehetőséget ad arra, hogy az ilyen párbeszédekben értékként kínáljuk fel mindazt, amiben hiszünk, amit képviselünk.
Tiszteletem!
Egy gondolat jutott eszembe kiegészítésként a következő bekezdéshez a cikkből:
id.:”Miért állítják néhányan a Szemlélekről, hogy kormányellenes?
Ezt a valótlanságot rendre kormánypárti elkötelezettségű személyek terjesztik a Szemlélekről, a maguk szempontjából érthetően, de igaztalanul. Az, hogy nem értünk, merthogy értékrendünk alapján nem érthetünk egyet bizonyos dolgokkal – gyűlöletkeltés, félelemmel manipulálás, karaktergyilkosság, uszítás, kirekesztés, megtévesztés, korrupció, hogy csak néhány példát említsünk –, egyáltalán nem jelenti azt, hogy semmivel nem értünk egyet, amit egy konkrét politikai szervezet képvisel. Ez az összes politikai szervezetre érvényes.”
Először is leszögezném, hogy én sem értek minden kormánymozdulattal egyet, azonban két dolgot talán érdemes észrevenni.
Az egyik, hogy a bekezdésben felsorolt hibák az ellenzéki pártok soraiban és az ellenzéki médiában ugyanúgy fellehetőek minimum hasonló szinten, mint a kormányoldalon.
És itt jön a másik, hogy a Szemlélek azért tűnik még a mérsékelt emberek szemében is inkább kormányellenesnek, mert ennek ellenére politikai témákban messze túlnyomó részt csak a kormány hibáival foglalkoznak (sőt, mióta elkezdtem rendszeresen olvasgatni és hallgatni az oldalt, kizárólag a kormánnyal szemben volt kritika, és sajnos néha az egyszerű kormánypárti emberek is minősítésre kerültek).
Pedig az ellenzéknek ugyanúgy megvan a maga szerepe az Országgyűlésben, sok ellenzéki polgármester van országszerte, és az ország lakosságának kb. 20% az ellenzéki vezetésű Budapesten él.
Az Önök döntése, hogy milyen problémákat tárnak fel itt a nyilvánosság előtt, de ha a gyakorlatban sem akarnak kormányellenesnek tűnni, és a cikkben írt módon függetlenek szeretnének lenni, akkor bizony az ellenzék problémáival hasonló arányban kell foglalkozni – pl. 1 figyelemfelhívás a kormány korrupciójáról, és 1 figyelemfelhívás az ellenzék korrupciójáról… .
Mert amíg nincs meg egy kiegyensúlyozott 50-50% arány, és szinte kizárólag csak a kormány valós és időnként talán csak vélt hibáit hozzák fel, addig a gyakorlat nem az elfogulatlanságot, függetlenséget támasztja alá.
Kedves KG!
Ez jogosnak tűnő felvetés lenne, ha
a) az ellenzék és a kormányoldal ugyanolyan mértékben, az Ön által említett 50-50%-os arányban határozná meg hazánk dolgait, befolyásolná mindennapjainkat;
b) ha a kormányoldal képviselői ugyanolyan nyitottan állnának szóba a Szemlélekkel, ahogy az ellenzék képviselői tették eddig.
A két feltétel közül egyik sem adott, a Szemlélek pedig épp azáltal marad távol a pártpolitizálástól, hogy nem méricskéljük, melyik párt képviselője hányszor kaphat szót. Társadalmi ügyekről írunk, értékek mentén, nem egyensúlyozgatva, hanem a fontos témákat felszínre hozva.
Kedves István!
Köszönöm szépen a válaszát!
Az „a” pontot illetően valóban jogos, hogy az ország törvényileg szabályozott lépéseit döntő részben a kormány határozza meg, de az egész ország életére levetítve már nehezebb pontos kormány-ellenzék százalék arányokat meghatározni, mert abban már hatalmas szerepe van a különböző irányban elfogult médiáknak, itt van a 2 milliós ellenzéki vezetésű Budapest… .
És a történelem tanulságai alapján érdemes figyelembe venni, hogy egy ország jövőjét évtizedes távlatokkal előre érdemes tervezni. Pl. egy ma még kicsi, jelentéktelen párt, civil szervezet évek múltán nagy jelentőségre tehet szert, és mozdíthatja az ország irányát jó, vagy tragikus irányba. Tehát nem biztos, hogy mindig az aktuálisan legerősebb hatalommal érdemes túlnyomó részt foglalkozni. Mert a kutya néha nem a leglátványosabb helyen van elásva.
A „b” ponton talán lehetne segíteni valahogy, mert ezzel kapcsolatban az az érzésem, hogy a kormánypárti politikusok hasonló okok miatt utasíthatják vissza a megkereséseket, mint ahogy Hodász András is visszautasította a Mandiner felkérését. Talán úgy érezte, hogy ott a jobboldali lapnál egy ellenséges légkör fogadná az inkább ellenzéki beállítottsága miatt – bár lehet, hogy szeretettel fogadták volna egy beszélgetésre. De ezt nem tudhatta, mert Ő csak abból tudott kiindulni, amiket az oldalukon korábban olvasott. Lehet, hogy a kormánypárti politikusok is hasonlóan éreznek a Szemlélekkel kapcsolatban – annak ellenére, hogy valószínű, hogy Önök is szeretettel fogadnák őket egy beszélgetésre. De ezt nem tudhatják, mert ők is csak abból tudnak kiindulni, amit az oldalukon olvasnak.
Szép napot kívánok!
Kovács Gábor