Svájc példát mutathat a visszaélések megelőzésében.
Karin Iten prevenciós szakértő szerint a szexuális visszaélések megelőzhetők, de ehhez elsősorban a lelki visszaélésekkel kell foglalkoznunk. A svájci Deutschfreiburgban a szakember már ebben a szellemben tartja tanfolyamait, melyeken az egyházmegyében dolgozó munkatársaknak kötelező részt venniük: egyszerre foglalkoznak a szexuális erőszak megelőzésével és a lelki bántalmazással.
A svájci kath.ch portálon megjelent írás szerint fontos tisztázni, hogy mit is értünk lelki bántalmazás alatt. Ide tartozhat minden olyan manipulatív vagy kényszerítő viselkedés, melyet lelki okokkal legitimálnak. Tipikus példája a lelki bántalmazásnak, mikor az egyházi személyek olyan kifejezéseket használnak fel a nyomásgyakorlásra, mint a „bűn” vagy az „Isten akarata”. A lelki erőszak finomabb formáihoz tartozhat például, amikor a hitoktatók a gyermeket akarata ellenére gyónásra buzdítják.
Nagy kérdés, hogy meddig terjed a kérés és hol kezdődik a nyomásgyakorlás, mely könnyen kényszerítéssé válhat?
A lelki és a szexuális bántalmazás a szakember szerint két egymástól független tevékenység, olykor azonban egymásból következnek. „Felnőtt bántalmazottak esetében a szexuális abúzust általában megelőzi az akaratot megtörő lelki manipuláció” – mondja Karin. Szerinte ezért sem szabad az egyházon belüli visszaélések esetében kizárólag a szexuális bántalmazásról beszélni, hanem már a manipulációt és a hatalomgyakorlás más eszközeit is meg kell állítanunk.
„Önkritikusnak kell lennünk, és meg kell vizsgálnunk, hogy a hétköznapokban melyek lehetnek azok a helyzetek, ahol a hatalommal való visszaélés szóba jöhet. Lehet ez egy gyónási alkalom, egy közös ima, vagy egy lelki beszélgetés” – részletezi a prevenciós szakember. Tanfolyamán szeretné érzékennyé tenni a munkatársakat a lelki bántalmazásra, és arra is fel szeretné hívni a figyelmüket, hogy hol hordozza a rendszer magában a visszaélések lehetőségét.
Szerinte az egyháznak sokkal átláthatóbban kell működnie. Professzionalitásra van szükség a munkatársak kiválasztásában és irányításában is. Olyan rendszert kell kialakítani, ahol a potenciálisan átléphető határokról is beszélni lehet.
„Az egyházi vezetők és alkalmazottak részéről sokkal nagyobb alázatra és emberségre van szükség”
– teszi hozzá a szakember.
Azt tapasztalja, hogy az egyházon belüli lelki bántalmazás még mindig tabutéma. Számos egyházmegyében felsimerték már, hogy a szexuális erőszak megelőzése érdekében tenni kell valamit, a lelki bántalmazással azonban nem foglalkoznak.
„A megelőzés bevezetésének kulturális változáshoz kell vezetnie az egyházban” – hangsúlyozza Karin Iten. Ez azonban jelentősen felborítaná a jelenlegi, hierarchikusan felépített egyházat: „A katolikus egyház hatalmi struktúrái ugyanis elősegítik a lelki és szexuális bántalmazást. Ha csökkenteni akarjuk a visszaélések kockázatát, komoly változtatásokat kell végrehajtani a mai hatalmi és vezetői struktúrákban.”
A szakember szerint annak érdekében, hogy a visszaélések megelőzése sikeres legyen, átlátható struktúrákra és mindenekelőtt képzett és felelős személyekre van szükség a vezető pozíciókban. „Egy vezető pozíció betöltéséhez szakmai tudásra, vezetői képességekre és emberségre is szükség van. Nem elegendő mélyen vallásosnak lenni” – állítja Karin Iten.
A katolikus egyházban a legtöbb vezető pozíció csak felszentelt papok számára nyitott. Emiatt sok képzett munkavállaló szóba sem jöhet. A szekember szerint ezen változtatni kell: „Egy jövőorientált személyzeti politikában nem a felszentelés, hanem a hozzáértés dominál”.
Karin bízik az egyházon belüli, változásra hajló és kritikus hangokban. De figyelmeztet: „Ha semmi nem változik, akkor a lelkes és hozzáértő munkatársak előbb-utóbb fáradtan és csalódottan fogják elhagyni az egyházat, és maradnak azok, akik semmit sem akarnak megváltoztatni. A minőség egyre csak romlani, a rendszer pedig radikalizálódni fog: tárva-nyitva lesz a kapu a visszaélésekre.”
Úgy látja, a prevenciós tanfolyamok akkor lesznek hatékonyak, ha az ott elhangzottak az egyházmegye vezetéséhez is visszajutnak, és komolyan veszik azokat. A deutschfreiburgi püspökség területén most dolgoznak ki egy „Magatartáskódexet” a visszaélések megelőzése érdekében, melyet minden egyházi munkatársnak – legyen az a püspök vagy egy laikus segítő – alá kell írnia és az abban foglaltakért felelősséggel fognak tartozni.
