Sokat foglalkozunk manapság az önismerettel. A keresztény hit szerint az ember Isten teremtménye, azért ha Istenhez közelítünk, magunkat is jobban megismerhetjük.
Aki Krisztusban marad, az éli az Igét, egyesül vele a szentségekben, dicsőíti az Atyát, szereti őt a szegényekben is, és így bő termést hoz.
Aki magára veszi az evangélium édes igáját, az alázatot, a szelídséget és az irgalmasságot, az megszabadul a világ által rá kényszerített igáktól, az erőszakosság, a hatalomvágy és a verseny kényszereitől.
Hinni, hogy Krisztus bennünk él, és úgy szeretni önmagunkat, egymást és Istent, ahogyan azt Ő elénk tárta, igazi öröm.
Akik Istenben élnek, azok az Élet bőségében élnek és ezt az életet senki sem veheti el tőlük. Maradjatok benne!
A feltámadt Krisztus öröme, az Atyától szeretve lenni, Őt és az embereket szeretni. Mivel Krisztusban élsz, legyen az Úr öröme a te örömöd is.
Aki ismeri Jézust, az ismeri az Atyát. Aki ismeri az Atyát, akinek képmása, az ismerheti meg önmagát. A Szentháromság ismerete nélkül nincs igazi önismeret.
A farkastörvényű világ gyűlöli Isten Bárányát és az ő bárányait. Választás elé állít bennünket. Áldozati bárányokká vagy báránybőrbe bújt farkasokká leszünk -e?
