Ma bárkire és bármire kérhetünk áldást, legyen az egy lakás, egy szívünknek kedves tárgy, vagy egy háziállat. Michael J. O’Loughlin, az Amerika – The Jesuit Review magazin szerzője ezt a témát járja körül, miután Ferenc pápa nemrég felvetette: az azonos nemű párkapcsolatban élők is kérhetnek áldást papoktól.
Október elején a Vatikán közzétett egy dokumentumot, amelyben Ferenc pápa azt írja: nyitott a lehetőségre, hogy a papok egy napon majd áldást adjanak az azonos nemű párokra.
Persze, az egyház továbbra egy férfi és egy nő közötti kizárólagos, stabil életszövetségként definiálja a házasságot. A pápa azonban hozzáteszi: ez nem jelenti azt, hogy az egyházi vezetőknek bíráskodó szerepbe kellene lépniük, akik elítélik a másságukat felvállaló párokat. Meg kell őrizniük a szeretet képességét minden döntésükben, és e szerint kell cselekedniük – ez nehéz és összetett feladat. Ezzel együtt fel kell ismerniük, hogy
aki áldást kér, az ezzel együtt az Istenbe vetett mély hitéről is tanúbizonyságot tesz.
Gyakori jelenség, hogy a papok különböző tárgyakat, helyiségeket vagy háziállatokat is megáldanak. O’Loughlin, a cikk írója szemtanúja volt egyszer annak is, amint egy pap több tucat fegyvert áldott meg, amikor Wisconsin vidékén megkezdődött a vadászszezon. De előfordult már olyan is – írja a szerző –, hogy egy plébánia felújított fürdőszobájának piszoárjaira szórta a szenteltvizet egy lelkipásztor, ahogyan korábban motorkerékpárok, gyógynövények és tornacipők megáldásáról is lehetett olvasni.
Ennek fényében felmerül a kérdés, vajon miért nem akar sok pap áldást adni a meleg pároknak? Erre 2021-ben a Vatikán válasza az volt: egyszerűen azért, mert Isten nem áldhat meg bűnösöket.
Mégis, lehetséges, hogy hamarosan megváltozik az egyház hozzáállása az azonos nemű párok áldásával kapcsolatban?
Sok homoszexuális katolikus úgy érzi, hitéért megéri elviselni azt az elítélő narratívát, amit az egyház képvisel irányukba – ez is azt láttatja, hogy ezeknek az embereknek a hite igen erős, annak ellenére, hogy nehezen találnak elfogadásra saját közösségükben.
Viszont nehéz dilemma ez a papnak is, akitől áldást kérnek – ugyanis ha elutasítja a kérést, csalódást okozhat a hozzá fordulóknak. Az egyházi vezetők oldaláról nézve tehát ez egy olyan döntés, amelyet ma senki sem hoz meg könnyedén. A pápa ezzel kapcsolatos gondolatai nem oldják fel az ilyen kérdések összetettségét, de segíthetik az erről szóló párbeszédet a papok és az azonos nemű kapcsolatban élő katolikusok között.
De még ha az egyház egy napon meg is engedi papoknak, diakónusoknak, hogy megáldják az azonos nemű párokat, akkor sem valószínű, hogy az ilyen esetek problémamentesek lesznek.
Az sem biztos, hogy az ilyen áldások engedélyezése teljesen megváltoztatná az egyház hozzáállását az LMBTQ párokhoz. Azonban a pápa kijelentése elsősorban inkább azt szeretné kifejezni, hogy szem előtt tartja minden hívő katolikus érzelmi és hitbéli szükségleteit, beleértve az azonos nemű párkapcsolatban élők óhajait is.
Az áldások keresése és felajánlása hitünk alapvető eleme. Ahogy az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája fogalmaz, az áldások
„felkészítenek bennünket a szentségek kegyelmének befogadására, és segítenek, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk”.
Jill Fisk legutóbbi esszéjében, amelyet a Catholic Health Association folyóiratában tettek közzé, azt írja: „Az áldás pillanatai eljuttatnak minket egy olyan helyre, ahol megismerjük azt a Valakit, akiben vágyaink elkezdődnek és beteljesednek.”
Az amerikai Henri Nouwen atya szerint pedig
„áldást adni annyit tesz, mint megerősíteni, igent mondani egy személy szerethetőségére.”
Bárki, aki áldást kér, a gesztusban az Isten iránta való szeretetének megerősítését keresi. Azok a meleg párok, akik felvállalják kérésüket, mélyen vágynak arra, hogy hitüket a közösséggel és egyházi vezetőikkel együtt ugyanúgy megélhessék, mint bárki más.
Vajon ebben a kérdésben Ferenc pápa nyitottsága hová vezet? A most zajló szinódus nem biztos, hogy meghozza azokat a változásokat, amelyekre egyesek régóta vágynak, de bátoríthatják a nyilvánosságot és az egyházat, hogy a jövőben egy 21. századi, együttérző, kreatív megoldás szülessen ezekben az egyházi kérdésekben.
