Júdás neve sokak számára egyet jelent az árulással és a szándékos rossztettekkel. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke viszont egy egészen másmilyen Júdást ábrázol legújabb könyvében. A nagysikerű Júdás, az elveszett tanítvány című kötetről kérdeztük az egyházi vezetőt.
– Mindenekelőtt árulja el, hogy mikortól lehet újra kapni a Júdás-könyvet?
– A második kiadás február elején várható, tehát napokon belül újra elérhető lesz mind az egyházi, mind a világi könyvesboltokban.
– Kérem, ne vegye rossz néven a hasonlatot, de úgy kapkodták el a könyvet, mint a cukrot.
– Erről eszembe jut, hogy egyik kollégám, Gáncs Tamás könyve is tavaly év végén jelent meg, és szintén nagy érdeklődéssel fogadta a közönség. Ekkor humorosan megjegyeztem, hogy ha az élelmiszerboltok polcára tennék ki ezeket a könyveket, akkor valóban úgy elkapkodnák, mint a cukrot. Viccet félretéve, a kiadás előtt sokat gondolkodtunk a Luther Kiadó munkatársaival, hogy mekkora példányszámban jelenjen meg a kötet: ötszáz, nyolcszáz vagy ezer? A kiadó végül az ezres példányszám mellett döntött, és mindannyiunk meglepetésére a könyv heteken belül elfogyott. Természetesen ehhez hozzátartozik, hogy a karácsony előtti időszakban jelent meg, illetve sikerült bemutatni széles közönség előtt a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, majd egyházi és világi fórumokon is több recenziót publikáltak a kötetről, többek között Nyáry Krisztián Buksó podcastműsorában is ajánlotta. Jólesett számomra, hogy ilyen sok embert foglalkoztat a Júdás, az elveszett tanítvány, már csak azért is, mert bizonyos tekintetben értelmezhető egyfajta bocsánatkérésként a zsidóság számára.
– Bocsánatkérés a zsidóság számára? Ezt hogy érti?
– Egy korábbi munkám, a doktori disszertációm Jézus példázataival foglalkozik, ennek kapcsán sokat foglalkoztam az Ószövetségi iratokkal, mivel azok szorosan kapcsolódnak az Újszövetséghez. Itt van Ézsaiás próféta könyvének ötödik fejezete a szőlőtőről, amely szinte egy az egyben megismétlődik Máté evangéliumában (vö. Mt 26,20-29). Ahogy ezeket a kapcsolatokat vizsgáltam, felismertem, hogy ha jól akarom érteni az Újszövetséget, akkor jól kell értenem az Ószövetséget és a Jézus korabeli, talmudi zsidó közösséget is. Nagy öröm számomra, hogy ebben zsidó teológusok, valamint rabbik segítettek, akiket tudományosan foglalkoztatott Jézus élete. Így kezdtem el mélyebben foglalkozni Júdással, miután a kereszténység helytelenül egy áruló zsidóval azonosítja őt. Ezt sok művészeti alkotás, könyv és színházi feldolgozás igazolja, amelyek Júdás alakját állítják reflektorfénybe, de csak a negatív vélekedést erősítik. Szomorú tény, hogy a múltban egy passiójáték során Júdás gonosz zsidóként jelent meg a színpadon, amellyel
olyan ellenszenvet váltott ki a nézőkből, hogy az előadás után megverték a színészt,
majd elmentek a környékbéli, zsidók lakta házakhoz, és betörték az ablakaikat. Az antiszemitizmus elfogadhatatlan gyakorlata szorosan összekapcsolódik a Júdás értelmezéssel is, tehát fontosnak tartottam tisztázni, hogy kollektív módon semmiképpen sem lehet Júdást a zsidósággal azonosítani.
– Számos más tévhitet tisztázott a könyvvel. Feladatának érezte, hogy magyarázatot adjon a Júdással kapcsolatos tévedésekre?
– Egyszerre vagyok gyakorló lelkész, Újszövetség kutató és egyházi vezető. Véleményem szerint az írásmagyarázat az egyházi szolgálat egyik formája, amelynek egyúttal az ökumenizmust is segítenie kell. Miután eltéréseket fedeztem fel a Júdással foglalkozó bibliai szakaszokban, kötelességemnek éreztem, hogy tágabb értelemben is foglalkozzak a témával. Tudniillik a szöveg helytelen interpretálása számos félreértésre adott okot. Például a köztudatban Júdás úgy él, mint aki elárulta Jézust, pedig az eredeti görög „paradidomi” szó átadást jelent. Az átadás pedig nem ugyanazt jelenti, mint az elárulás.
– Júdás csupán bűnbak?
– Júdás cselekedetével az Ószövetség beteljesedését szolgálta, hiszen ahhoz, hogy beteljesüljön az ószövetségi jövendölés, valakinek át kellett adni Jézust az őt kereső hatalomnak. Júdás számára nem volt más lehetőség, minthogy átadja mesterét a katonáknak. Tehát Júdás tette mögött nem feltétlenül a rossz szándékot kell keresni. Érdekes megvizsgálni, hogy a szinoptikus evangéliumokban egyre rosszabb a megítélése. A legrégebbi evangéliumban, Márknál még alig esik szó Júdásról. Máté és Lukács evangéliumában – melyek Márk evangéliuma után íródtak – már említésre kerül, végül János evangéliumában már negatív szerepben ismerjük meg Júdást. Ahogy megyünk előre az időben, úgy egyre romlik a Júdás-kép, nem beszélve Aranyszájú Szent Jánosról, aki explicit módon rossznak kiáltja ki Júdást, és itt vannak azok az ikonográfiák is, amelyek karikatúrával ábrázolják őt.
– Az átadás mellett meg kell említeni az öngyilkosságot is. Megbocsátható Júdásnak ez a tette?
– Evidenciaként mondta, hogy Júdás öngyilkosságot követett el, és Máté evangéliumában (vö. Mt 27,3-8) valóban öngyilkosságról olvasunk. De azt is láthatjuk, hogy Júdás bűnbánatot tartott, mi több elismerte, hogy ártatlan embert árult el, a főpapok azonban ezt nem fogadták el neki. Ezt követi a szó szoros értelemben vett öngyilkosság, amely az egyház tanítása szerint valóban bűn, és bizonyára maga Júdás is tudta, hogy ezzel a cselekedetével vállalja a kárhozatot. Ugyanakkor egyes teológusok vélekedése szerint Júdás úgy vállalta a kárhozatot, mint aki bízott abban, hogy a poklok alá szállott Jézus kivezeti őt az alvilágból. Ehhez kapcsolódik egy érdekes elmélet, amely szerint Júdás az elárulást követően azért hajtott végre öngyilkosságot, hogy Jézus kereszthalála előtt végezzen életével, hiszen Jézus csak így tudta őt feloldozni a kárhozat alól, amikor is alászállott a poklokra és a korábban meghalt személyekkel, Ádámmal, Évával és Ábrahámmal együtt felhozta őt a pokolból (1Pét 1,3-12). De
abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy Júdás öngyilkos lett,
hiszen az Apostolok Cselekedetei szerint a vérdíjból mezőt vett magának, amelyet művelni kezdett, és ezen a földön, egy baleset következtében érte a halál. A két elbeszélés nem harmonizálható. Itt kerül előtérbe a bibliakritika, amely a XX. század óta ismert tudományos módszer, és amelynek eszközeivel megállapíthatjuk, hogy eltérő beszámolókat olvashatunk egyes eseményekről. Ettől nem kell megijedni, hiszen számos tényező nehezíti a szövegek egyezését, például az, hogy az arámi nyelven elhangzott szövegeket görögre fordítva jegyezték le. Vagyis tudományos értelemben igenis megkérdőjelezhető Júdás öngyilkossága.
– Mi a helyzet Júdás evangéliumával? A kötet ezt az apokrif iratot is említi.
– Érdemes fenntartással kezelni Júdás evangéliumát, ugyanakkor kritikai szemlélettel érdemes elolvasni. Az apokrif iratok könnyen elérhetők bárki számára – szó sincs arról, hogy a Vatikán zárt ajtói mögött őrzik azokat, megtalálhatók számos fővárosi és vidéki könyvtárban is. Persze érthető, hogy sokan „felfújják” a témát, hiszen a tiltott gyümölcs mindig édesebb, de nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani Júdás evangéliumának.
– Sok újszövetségi személyt ismerünk Júdáson kívül, akik körül több kérdés lebeg. Vegyük például Mária Magdolnát vagy Pál apostolt, róluk is számos konteó kering. Miért éppen Júdás alakját akarta tisztázni?
– Júdás történetén keresztül tudom a legjobban kifejezni Jézus irgalmát. Sokan kárhozottnak tekintették Júdást, de Jézus irgalma Júdáshoz is elérhet. Nem akarom felmagasztalni Júdást, viszont ki merem mondani, hogy Jézus még Júdásnak is irgalmazhatott.
– Jézus halála pillanatában is irgalmat gyakorolt a vétkesek felett – gondoljunk csak a katona megtérésére…
– Illetve itt van a jobb lator, aki a kereszten nyert irgalmat Jézustól. Miért ne kapott volna irgalmat Júdás is?
