Mind között tán a legszínesebb a görögkatolikus egyház böjti időszaka – legyen szó a táplálkozásról, a szertartásokról vagy a megélésről.
Húsvét felé haladva, a nagyhét első napjai a ráhangolódásról szólnak – Jézus szenvedésére és halálára emlékezünk, feltámadásának ünnepére készülünk. Háromrészes cikksorozatunkkal bepillantást adunk a görögkatolikusok, a reformátusok és a katolikusok húsvéti készülődésébe, szokásaikba, rítusaikba.
– Vegyük rögtön a böjti időszak kezdetét: igaz, hogy a görögkatolikus egyházban hamvazószerda előtt indul a nagyböjt?
– Ez így van. A számos hagyománybéli különbség között talán a legérdekesebb, hogy a nagyböjt a római katolikusokhoz képest két nappal hamarabb, az úgynevezett „tiszta hétfővel” kezdődik. A böjti időszak minőségét tekintve is kicsit keményebb, és nemcsak azért, mert korábban kezdődik, hanem mert 16 éves kortól mindenkire érvényes a böjt. Természetesen akadnak kivételek, például akik krónikus betegséget viselnek el életükben, üzemi étkeztetésben vesznek részt, és más egyéb helyzetek, de ezt az illetékes parókussal lehet egyeztetni, illetve tisztázni, hogy az adott élethelyzetben a böjti fegyelem tekintetében mi az Egyház ajánlása.
– Vagyis a tejtermékekre is vonatkozik a böjti tilalom?
– Szétszálaznám az ideális és az életben alkalmazott hagyomány fonalát. Az ideális azt követelné, hogy egész nagyböjtben ne táplálkozzunk húsos, vagy radikálisabb felfogásban állati eredetű étkekkel. A böjt egészen virágvasárnapig tart – mivel nem csupán a húsra mondunk nemet, hanem sok más élelmiszerre is, így nagy kihívást jelent a mindennapi táplálkozás. Ezért megengedett a növényi alapú ételek fogyasztása. A mi családunkban még kicsik a gyermekek, ezért vajhagyó héten nálunk előkerül a margarin, amely nem tartalmaz állati eredetű hozzávalót, így nyugodtan készíthetünk szendvicset vagy bármilyen más ételt, amelyhez egyébként vajra lenne szükség. Elődeink idejében is voltak hasonló alternatív megoldások, például növényi olajok, hogy a böjtölés ellenére is legyen mit enni. Egyházunkban ezért alakult ki az a felfogás, hogy a termékek minőségét vizsgáljuk, nem pedig az étkezési alkalmakat.
– Manapság egyre többen mondanak le az édességfogyasztásról böjt idején. Ezzel szemben a görögkatolikus egyháznak saját böjti „süteménye” van.
– Kolibának nevezzük azt a főtt búzából készült, mézzel és aszalt gyümölcsökkel édesített különlegességet, amelyet böjt alatt készítünk, és jelképesen a mennyország édességét ízlelhetjük meg benne, mintegy megerősítésként böjti küzdelmeinkhez. A böjt nem csupán az önsanyargatásról szól – a böjtölő tapasztalati úton tudja, hogy a lemondás olyan dolgokra vonatkozhat, amelyekről valóban le tudunk mondani, és közben egészségesen élhetünk.
A böjt sokkal inkább azt szolgálja, hogy az önmegtagadás által napról napra közelebb kerüljünk Jézushoz.
A görögkatolikus szokás szerint erre hivatott Szent Efrém fohásza is, amelyet böjti időszakban naponta többször imádkozunk:
„Életem Ura és Uralkodója,
ne engedd hozzám a jóra való restség,
könnyelműség, pénzvágy
és megszólás szellemét!
Ajándékozd inkább szolgádnak
a józanság, alázatosság,
állhatatosság és szeretet lelkét!
Igen, Uram és Királyom,
add, hogy megismerjem bűneimet
és meg ne ítéljem felebarátomat,
mert Te áldott vagy mindörökké, Ámen.”
– A szentek imái és példái hogyan segítenek abban, hogy közelebb kerüljünk húsvét misztériumához?
– Egyházunk hagyománya gondoskodik róla, hogy valóban megérkezzünk az ünnep lényegéhez. A „tiszta hétfővel” induló hét az igazhitűséget állítja elénk, majd minden böjti vasárnapnak megvan a dedikált személye. Második vasárnap Palamasz Szent Gergelyre összpontosul a figyelem, az ő példáján keresztül érthetjük meg, hogy Isten hogyan munkálkodik személyes életünkben. A harmadik vasárnapon esedékes a kereszthódolás, amely arra emlékeztet, hogy ne csüggedjünk, mert Isten sosem hagy el minket. Majd Létrás Szent János Istenhez vezető lépcsőin elmélkedve megértjük, hogy minden nehézség ellenére fel kell állnunk és tovább kell haladnunk az úton, mert Isten számít ránk. Végül Bűnbánó Mária Magdolna esete döbbent rá arra, hogy Isten megment minket. Bűnbánó Mária Magdolna története egy rosszéletű nőről szól, aki Jeruzsálembe zarándokolva is erkölcstelenül élt, de a Szentföldre, a feltámadás helyszínére érve megtért és szerzetes lett. Tehát Isten még a legszélsőségesebb helyzetekben sem mond le az emberről, Ő mindig ott van, hogy felemeljen. Ez a mély tudatossággal kialakított hagyomány segít, hogy feltérképezzük a saját hitünket és tisztán lássuk a saját bűneinket, akadályainkat. Így mire elérkezik a nagycsütörtök, kézzelfoghatóvá válik a húsvét közelsége.
– Hogyan kell elképzelni a szent három nap liturgiáját?
– A böjti várakozás nagycsütörtökön csúcsosodik, amikor a püspök megszenteli a műrót, vagyis a bérmaolajat, illetve az antimenziont, az ereklyekendőt, amelyen Krisztus keresztről való levételét ábrázolják. Ezzel elérkezünk csütörtök éjszakához, amikor tizenkét részben mind a négy evangéliumból felolvassuk a kínszenvedéseket. Másnap kezdődnek a királyi imaórák, amikor evangéliumi, apostoli és prófétai szakaszokkal felidézzük Megváltónk szenvedését. Majd elérkezünk az alkonyati zsolozsmához, amikor Krisztus halálára emlékezünk: a megszentelt halotti lepellel teszünk körmenetet a templom körül, ezzel szimbolizálva a kereszthalált és a sírba tételt. Szombaton a jeruzsálemi utrenyén, a reggeli istentiszteleten Krisztus temetési szertartását végezzük – a síri nyugalom napja ez, érezteti a nagy események elérkezését. Este keresztelési liturgiát tartunk, ami már elővételezi a feltámadást, az újjászületést – ilyenkor a pap leveti a piros liturgikus ruhát, és magára ölti a fehéret. Végül vasárnap hajnali három órakor a feltámadási szertartással zárul az ünnep.
– Gyakorlatilag három napon keresztül zajlik a liturgia?
– Mondhatni, hogy igen, hiszen hosszú, több órás liturgiák követik egymást, ezáltal egyszerre könnyebb és nehezebb is a húsvét megélése. Nehezebb, mert sok a kötött ima, és kevesebb tere van a csendes, egyéni imádságnak – persze, bárki maradhat a liturgia után, ha személyes elmélkedésre vágyik. És könnyebb, mert a liturgia mellett gyakorlatilag nincs terünk arra, hogy mással foglalkozzunk, így teljesen bevonódunk a szenvedéstörténetbe, hogy végül Jézus Krisztussal együtt mi is feltámadjunk.
