A református egyház húsvéti gyakorlata egyszerre nagyon szabad és nagyon különleges, átjárja a feltámadás öröme.
Húsvét felé haladva, a nagyhét első napjai a ráhangolódásról szólnak – Jézus szenvedésére és halálára emlékezünk, feltámadásának ünnepére készülünk. Háromrészes cikksorozatunkkal bepillantást adunk a görögkatolikusok, a reformátusok és a katolikusok húsvéti készülődésébe, szokásaikba, rítusaikba.
– Milyen hagyományokat követ a református egyház nagyböjt idején?
– Történelmi és egyházi okokból a református egyházban nincsen kizárólagos szabály arra, hogyan teljen a böjti időszak, illetve milyen legyen maga a húsvéti liturgia – bizonyos határok között minden gyülekezet egyedi módon emlékezik meg Krisztus kereszthaláláról és feltámadásról. Másfelől néhány évvel ezelőtt még volt olyan lelkipásztor, aki nagypénteken nem tartott istentiszteletet a gyülekezetében – ez ma már elképzelhetetlen, ezért is mondtam, hogy a gyülekezeti szabadság csak korlátozottan értendő. Azt azonban gyülekezete, illetve pontosabban minden református hívő maga dönti el, miként böjtöl. Inkább a lemondást, a megtisztulást hangsúlyozzuk, és már nem veszük túl szigorúan a böjtöt a szó általános, étkezési értelmében, így nincs kifejezett hústilalom sem. Az a szokás azonban – az általam ismert reformátusok között – gyakori, hogy a nagycsütörtököt német mintára zöldcsütörtöknek nevezzük, és ennek megfelelően zöldfőzeléket eszünk. Csak érdekességként említem a német elnevezésben eredetileg nem a grün (zöld) szó szerepelt, hanem az ófelnémet grinen (siránkozni), ez vált aztán a köztudatban zölddé. Ezenkívül elmondható, hogy legtöbb helyen az első böjti vasárnapon – amit böjtfőként említünk – úrvacsorás istentiszteletet tartanak, ezenkívül további kétszer ebben az időszakban, húsvétvasárnap és húsvéthétfőn.
– A húsvéthétfő a római katolikus egyházban nem kap különös jelentőséget – érdekes, hogy a református egyházban viszont kiemelt nap.
– Csupán visszatérünk az ókeresztény hagyományhoz, hiszen kezdetben a húsvétvasárnapot követő héten is ünnep volt minden nap. Az óegyházban ehhez az ünnephez kapcsolódott a frissen megtértek megkeresztelése, akik aztán egész héten fehér ruhában jártak, és a hét régi liturgiai neve fehérhét volt. Aztán ez az ünnepi időszak egyre rövidebb lett, és időről időre elhagytak egy napot, végül Mária Terézia bevezette, hogy Magyarországon két napos legyen a feltámadási ünnep, húsvétvasárnap és húsvéthétfő. Minden ünnepnél fontosnak tartjuk annak elmélyítését.
Az ünnep lényege a feltámadott Krisztussal való találkozás,
elsődlegesen a feltámadás örömhírének megismerése, de másnap az emmausi tanítványokhoz hasonló megtapasztalás is.
– A húsvét öröme különösen fontos lehet a református egyházban.
– A húsvét tényleg csak a teremtéssel vonható párhuzamba. Krisztus feltámadott! – ezt az örömöt sokan, sokféleképpen próbálták átadni, ezek között volt tévút is. A középkorban húsvéti nevetést is tartottak. A lelkészek, prédikátorok viccesnek vélt dolgokkal, állathangok utánzásával, ugrálással próbálták megnevettetni a híveket, hogy mindenki együtt nevessen a halálra, amit Jézus Krisztus feltámadásával legyőzött. Magától értetődik, hogy ma ilyesmire nem kerülhet sor.
– Milyen a húsvét előtti hét?
– Szintén gyülekezete válogatja. Tudok olyan közösségről, ahol nagyhét előtt együtt olvassák az evangéliumot, és úgynevezett bűnbánati estéket tartanak, másutt evangelizációs alkalmakat szerveznek. Nagypénteken sok gyülekezetben van passiójáték. Mostanában az is egyre többször fordul elő, hogy naptári közelség esetén a zsidó széderestet összekapcsoljuk a nagycsütörtöki eseményekkel, az úrvacsora szereztetésének emléknapjával. Pont idén erre nincs lehetőség, hiszen az ünnepszámítási eltérések miatt közel egy hónapnyi a távolság. A három nagy ünnep, így a húsvét is az az alkalom, amibe bevonjuk a teológus hallgatókat az úgynevezett legációval, azaz húsvétkor a teológusok lehetőséget kapnak arra is, hogy gyülekezet előtt prédikáljanak.
– A felolvasott ige is szabadon választható?
– Majdnem teljes szabadságot kapunk arra vonatkozóan, hogy melyik igeszakasz alapján hirdetjük a megértett üzenetet. Egy szempontot kell figyelembe venni: a kiválasztott igeszakasznak meg kell felelnie a dogmatikai előírásoknak, vagyis húsvét idején nem választhatjuk Jézus születéstörténetét. Ugyanakkor a szabadság mellett meg kell említeni Ravasz László kérését, aki például a böjti időszakra adott igeszakaszokat javasol Krisztus szenvedéstörténete kapcsán. Ugyancsak a böjti időszakhoz tartozik, hogy mostanában sokan visszatérnek a régi liturgiai megnevezésekhez – Invocavit, Reminiscere, Oculi stb. –, és azokat a zsoltárokat is énekli a gyülekezet, amelyek alapján az adott vasárnap a nevét kapta. Ezen kívül a Bibliaolvasó Kalauz is tesz javaslatot a naponta olvasandó bibliai szakaszra, mind az Ószövetségből, mind pedig az Újszövetségből. Persze nem kötelező a Biblia Kalauz szerint haladni, minden református lelkész maga dönthet arról, hogy melyik részt választja – ez lehet akár egy olyan szakasz is, ami adott időben megérintette a lelkészt. Nem csupán a húsvéti igehirdetésre, hanem minden prédikációra vonatkozik, hogy az Ige egyháza vagyunk: nem a gondolatainkhoz keresünk szentírási igazolást, hanem a Szentlélek segítségül hívásával az Ige üzenetét igyekszünk kifejteni. Ahogy már többször szóba került, ilyenkor további fontos szempont, hogy emlékeztessük a híveket, hogy
a húsvét nemcsak a bűnbánat és a szenvedés ideje, hanem az örömé is, hiszen Jézus Krisztus feltámadt a halálból.
– Milyen egyéb különbséget érdemes megemlíteni a református és az evangélikus egyház szokásai között?
– A színhasználatot mindenképp. Akárcsak a katolikus egyházban, úgy az evangélikus egyházban is az adott nap liturgikus színét viseli a pap vagy lelkész. Ezzel szemben a református lelkészek mindig fekete palástot viselnek.
