Segít az égre tekinteni – a húsvét megtart és értelmet ad az életnek.
Húsvét felé haladva, a nagyhét első napjai a ráhangolódásról szólnak – Jézus szenvedésére és halálára emlékezünk, feltámadásának ünnepére készülünk. Háromrészes cikksorozatunkkal bepillantást adunk a görögkatolikusok, a reformátusok és a katolikusok húsvéti készülődésébe, szokásaikba, rítusaikba.
– Hogyan lehetne a húsvét üzenetét mélyebben megérteni és megtapasztalni az életünkben?
– Ez egy fontos kérdés, hiszen arra utal, hogy miként vágyakozhatunk a húsvétra. Ez a vágy pedig egy kiindulópont, ami végső soron rávezet életünk leglényegesebb kérdésére: hogyan lehet megtapasztalni az élet értelmét?
A húsvét megértése először is életcél, feladat, másodszor pedig kegyelem, mert Isten tette és teszi meg az első és domináns lépést.
Gondoljunk bele, hogy Isten felajánlja önmagát, a testét adja értünk, a mi bűneinkért. Vagyis akkor fogjuk mélyebben megtapasztalni a húsvét lényegét, ha megértjük, hogy végtelen kegyelem járja át.
– A nagyböjt bűnbánati idő. De hogyan segít a bűnbánat minket abban, hogy megértsük a húsvéti titkot?
– Erre a kérdésre nincsen egyszerű válasz, mégis csak röviden lehet rá felelni. A bűn elszakít minket Istentől, a bűnbánati időben viszont lehetőséget kapunk arra, hogy újra közelebb kerüljünk Istenhez.
– Vagyis a bűnbánat egy lelkigyakorlat?
– Akár nevezhetjük így is, és ezen kívül számos mindennapi tettet értelmezhetünk lelkigyakorlatként, mint például egy jó cselekedetet vagy egy szép gesztust, amely a gyakorlat által formál minket. Az egyházban a böjti fegyelem mára nagyon minimális, sokan nem tartják be, míg mások úgy érzik, hogy elegendő a húsböjt, és ezen felül nincs szükség más lemondásra. De a lelkigyakorlat abban mutatkozik meg, hogy milyen szándékkal végezzük. A lelkigyakorlat kifejezés hallatán sokan egy előadásra vagy egy szervezett keresztény programra gondolnak, és ez is egy abszolút jó módja az emberi lélek formálásának, de érdemes megjegyezni, hogy a „lelkigyakorlat” egy olyan szokás, tevékenység folytatása, vállalása, amely alakít bennünket, illetve a velünk egyébként is megtörténő események olyan szemlélése, ami által arra figyelünk, azt fedezzük fel, hogy azok hogyan alakítanak minket.
– Húsvétkor arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus meghalt és feltámadt a halottak közül. De hogyan tudunk mi, emberek, évről évre újra feltámadni Krisztussal?
– A húsvét megmutatja, hogy
mindig ott van a remény egy új, egy magasztosabb életre,
hiszen arra figyelmeztet minket, hogy bár Jézus valóban meghalt a kereszten, mégis legyőzte a halált. Erre kell emlékeznünk nekünk is, és felismerni ennek a végtelenül gazdag jelentését. Az egyház is azt tanítja, hogy ünnepeljük a húsvét reménységét. Érdekesség, hogy több száz évig nem volt külön ünnep a húsvét, ellenben minden vasárnap a húsvétot ünnepelték, tehát hétről hétre egy megújulásra hívták a közösség tagjait. Régen olyan volt, és ma is olyannak kell lennie a húsvétnak, mint a hajón a tőkesúly, amely megtart, bármilyen irányból is fújja a szél. A mi súlypontunk sem a látható világban van. Amikor szomorúak vagyunk, mert gyászolunk, vagy mert valamilyen rossz dolog történt velünk, akkor a húsvét örömöt ad. Amikor pedig elöntenek minket a világi sikerek, a pénz, a gazdaság, a szórakozás, akkor
a húsvét segít az égre tekinteni
és emlékeztet, hogy a világi dolgok relatívak.
– Évekig vezetted a Pécsi Katifit, így az ifjúsági passió szervezésében is aktívan részt vettél. Hogyan segíti az elmélyülést egy ilyen színjáték?
– Több tekintetben is segíti a ráhangolódást. Amikor a résztvevők belehelyezkednek a szerepekbe, akkor egy önismereti útra lépnek, ugyanakkor ez egyben elmélkedő imádság is. Harmadsorban közösségépítő erővel bír, valamint missziós tevékenységként is értelmezhető, hiszen sok nem hívő is látja a passiójátékot, és az evangélium magjának, a passiónak a hirdetése egy remek módja az evangelizációnak.
– Mit javasolsz azoknak, akik eddig nem tudtak ráhangolódni a húsvéti időre?
– A jobb lator mikor tért meg? Nem késő ma tenni azért, hogy lelkiekben közelebb kerüljünk a húsvét misztériumához. Aki öt hétig nem csinált semmit, de most megnyitja a szívét, azt Isten meg tudja érinteni. Fontos, hogy minél előbb készülődjünk erre az eseményre, ugyanakkor ha ez valamilyen okból kifolyólag elmarad, akkor sem késő az utolsó pillanatban megnyitni a szívünket. Hogy mi történik ilyenkor ott legbelül? Isten kegyelmére van bízva.
