Jöjjön, aki fényre vágyik!

Bemutatkozik a Szentlélek – legalábbis abban a formában, ahogyan én megismertem.

Az első találkozásunk bizonyosan az volt, amikor szüleim válásakor megtudtam, hogy van Isten. Aprócska reménysugárként jelent meg, mégis táplálni tudott éveken keresztül, úgy, hogy fogalmam sem volt, mekkora erő van benne. Kevés „vallássérüléssel” nőttem fel, de

ez is elég volt ahhoz, hogy a büntető istenképem kárhoztasson évtizedekig.

Akkor még nem tudtam, hogy az ördög egyik neve a Vádló – ő a hazugság atyja is.

A következő, intenzívebb találkozás az első gyónásomkor történt, 10 éves koromban. Nem volt súly a szívemen, de csak egy napig. Tudtam, hogy ott volt, de nem értettem, hova tűnt. Azt meg főleg nem értettem, hogy valójában nem Ő, hanem én tűntem el – hiszen Isten az, aki nem változik, nem én. Sötét kamaszkorom sivatagában néha megjelent, sokszor vigasztalt – nem tudtam, hogy Vigasztalónak is hívják.

Már tudom, hogy

amikor valami világosságot kaptam életemben, az mind a Szentlélek munkája volt.

Egy-egy probléma megoldása, vagy a matematika megértése szintén „világosság”, de csak az értelem világossága. Ha egy titok kitudódik, arra „fény derül”, ha megértünk valamit, azt mondjuk, „világos!”, ha sötét van, kérjük, „gyújts világot!”. Anyanyelvünk tele van fénnyel – jó lenne világítani vele!

Egyszerű halászemberek a világot változtatták meg, mert maga a Világosság tanította őket. A Szentlélek által mi is részesülhetünk ebből:

ez a fény a szívet világítja meg, mely hihetetlenül erős

– hiszen maga az Élet magja világít belőle. De nem vakít, hanem megvilágosít, és sosem tör ránk csak úgy. Nagyon tapintatos.

Hogy a szeretet a legfontosabb, azt szinte mindenki érti. Hogy a szeretet élő valóság legyen, hogy a nap minden percét, az éj minden álmát betöltse – ezt csakis a Szentlélekkel lehet elérni, akit legintenzívebben Isten igéje által tudunk behívni az életünkbe.

Ha akarjuk.

Ha nem – vagy csak addig, míg nem fáj a lelkünk, hogy aztán rohanjunk a világ szelleméhez –, akkor nem lesz miénk a bizonyosság. Marad a homály, a zavar, a sötétség és a hideg szeretetnélküliség, az érzékek, az érzelmek fogsága, a világi örömök megnyugvást soha nem hozó végtelensége.

Az Igazság Lelke szüntelen át akar járni minket, hogy megtisztítson, helyreállítson, tanítson, vigasztaljon és kinyilatkoztassa bennünk Isten lényegét, ami és Aki nem más, mint maga a szeretet.

Ehhez azonban be kell engednünk,

hiszen Ő folyamatosan zörget, és alig várja, hogy ajtót nyissunk. És nem rabolni jön – ahogyan sokan hiszik megtévesztve a világ szellemétől –, hanem szeretné elképzelhetetlen gazdagsággal bebútorozni egész bensőnket.

És most jöjjenek a mindent megvilágosító igék – kérem, vegyék le a napszemüveget a szívükről! Isten igéjének nem érdemes ellenállni – sosem vakít, mindig világosít.

„Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.” (Lk 1,35)

„Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek; aki azonban utánam jön, erősebb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket.” (Mt 3,11)

„S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn 14,26)

„Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” (ApCsel 1,5)

„De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)

„Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,4)

„Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. (ApCsel 2,33)

„Térjetek meg – felelte Péter –, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38)

„Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyűltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.” (ApCsel 4,31)

„Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki.” (ApCsel 5,32)

„Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.” (ApCsel 9,31)

„Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.” (ApCsel 10,38)

„Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást.” (ApCsel 10,44)

„A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.” (ApCsel 10,45)

„Alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, éppen úgy, ahogy miránk a kezdet kezdetén.” (ApCsel 11,15)

„Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni.” (ApCsel 11,16)

„A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.” (ApCsel 13,52)

„Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek?” „Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek” – felelték.” (ApCsel 19,2)

„Ezután Pál rájuk tette a kezét, és leszállt rájuk a Szentlélek, megkapták a nyelvek adományát és prófétáltak.” (ApCsel 19,6)

„A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5)

„Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben.” (Róm 9,1)

„Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.” (Róm 14,17)

„Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.” (Róm 15,13)

„Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével.” (Róm 15,18)

„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?” (1Kor 6,19)

„Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által.” (1Kor 12,3)

„Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13)

„tisztaságban, megértőn, béketűrőn és jóságosan, a Szentlélekben és az őszinte szeretetben megmaradva” (2Kor 6,6)

„Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne.” (Ef 1,13)

„S ti az Úr és a mi követőink lettetek. A tanítást a sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok” (1Tesz 1,6)

„Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.” (2Tim 1,14)

„Kinyilatkoztatást kaptak, hogy ne maguknak, hanem nektek legyenek szolgálatotokra azzal, amit az evangélium hirdetői most közöltek veletek az égből küldött Szentlélek erejéből. Ezekbe (az igazságokba) maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani.” (1Péter 1,12)

„Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében” (Tit 3,5)

„Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek.” (2Pt 1,21)

„De ti, szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben” (Júd 1,20)

„Ezért, mint a Szentlélek mondja: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek. Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták negyven évig, amiket tettem. E néptől viszolyogtam és azt mondtam: Tévelygő szívűek ezek, utaimat nem ismerték meg. Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be. Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől, ehelyett lelkesítsétek egymást mindennap, amíg a „ma” tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn. Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk.” (Zsid 3;7-14)

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.