A vasárnapi reggeli mellé könnyen emészthető, mégis nagyon tápláló elmélkedéseket készítettünk össze Laci atya konyhájából. Fogyasszuk őket jó kedvvel, bőséggel!
Szellemi harcunk lényege a döntés. Ellene mondunk a Sátánnak és igent mondunk Krisztusra. Ez a megtérés minden nap. A folytatás pedig, hogy rábízzuk magunkat az Élet igéjére.
A „Jöjjön el a te országod” és a „vegyétek birtokba azt az országot” között ott feszülnek a mulasztásaink, amit nem tettünk meg Jézusnak. Ha ezt olvasod, akkor még kaptál lehetőséget, hogy változz!
Az imához csend kell, hogy meghalld, mit kér tőled a mennyei Atya. Az imáid elvégzéséhez szó kell, hogy ki tudd mondani kéréseidet. Tanulj meg a csendből fakadóan imádkozni!
Ez a nemzedék sem kap más jelet, mint a kereszt és az eucharisztia. Hittel valljuk velünk való jelenlétét annak, aki nagyobb mint Salamon és a próféták.
„Ti, kinek tartatok engem?” Erre a jézusi kérdésre adott válaszunk nem a szavainkon, hanem a tetteinken, viselkedésünkön olvasható le. Ezt látva követik Krisztust.
Hát Te, kinek tartasz engem Istenem? Atyád vagyok, te pedig a szeretett gyermekem. Barátod vagyok, akit, odaadva az életemet, megváltottam. MegszentelŐd, aki benned él. Kell ennél több?
Senki sem ismer jobban téged, mint az Atya. Mégis kiválasztott és meghívott Krisztus követésésére. Érted ezt? Nem értened kell Őt, hanem szeretned.
