Az Egyházfórum legfrissebb számában Kivonulás vagy elmozdulás az individuális vallásosság irányába? címmel jelent meg Rosta Gergely szociológus tanulmánya. Írásában a népszámlálási adatokról ad pontos látleletet, és azt is megtudjuk, csökken-e a vallásosság a történelmi egyházak taglétszámának csökkenésével.
„Nemrég publikálta a Központi Statisztikai Hivatal a 2022-es népszámlálás részletes adatait, melyek nyomán az egyik legnagyobb visszhangot a vallási, felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatok kapták. Ennek több oka is van, melyek közül kettőt tartok fontosnak külön is kiemelni. Egyfelől Magyarországon – sok más országhoz hasonlóan – nincsenek hivatalos nyilvántartások az egyháztagságról, ezért egyedül a népszámlálás tekinthető „hivatalos adatnak”. Másfelől maguk az adatok jelentős változásról tanúskodnak az előző népszámlálások eredményeihez viszonyítva. Ezek a változások a következő pontokban foglalhatók össze röviden:
- Jelentős mértékben nőtt a kérdésre nem válaszolók aránya az összlakosságon belül. Míg 2001-ben csupán 11%, 2011-ben pedig 27% nem válaszolt, addig 2022-ben már 40% vallási, felekezeti hovatartozását nem tudtuk meg a népszámlálás kérdőívei alapján.
- A válaszmegtagadás növekedésével párhuzamosan csökkent mindegyik nagy egyház híveinek száma. Ez a csökkenés nem teljesen egyforma mértékű volt, a katolikusok aránya nagyobb mértékben csökkent 2011 óta (-23%), mint a reformátusoké, vagy az evangélikusoké (mindkét esetben -15%).
- A kisebb egyházak, vallási közösségek közül több is jelentősen növelni tudta tagjai számát. Különösen is kiemelendő a muszlimok számának közel 50%-kal történt növekedése, a Hit Gyülekezete közel 30%-os növekedése, vagy a KSH által „Más keresztény felekezet” kategóriába összefoglaltak szintén mintegy 50%-os növekedése. Ugyanakkor egyes kis létszámú vallási közösségek, pl. az izraeliták vagy az adventisták is a nagyokhoz hasonló csökkenést mutatnak. A „kicsik” együttes aránya pedig gyakorlatilag nem mutat változást 2011 óta. Akkor a teljes népesség 1,9%-a mondta magát a három nagyobb felekezeten (katolikus, református, evangélikus) kívüli valláshoz tartozónak, 2022-ben ez az arány 2,0%.
- A nem válaszolók csoportjának növekedésével párhuzamosan a magukat semmilyen valláshoz nem tartozók aránya is csökkent 2011 óta, 18%-ról 16%-ra.”
„Az adatokat közelebbről vizsgálva a legfontosabb kérdés: kik a nem válaszolók? Milyen motiváció lehet amögött, hogy valaki nem válaszolt erre a kérdésre? Az adatok értelmezése során a sajtóban általában az a tény kapta a legnagyobb hangsúlyt, hogy a magukat valamilyen valláshoz sorolók aránya jelentősen csökkent, immár 50% alatt van. Ez az interpretáció erősen azt implikálja, hogy akik nem árulták el vallásukat, felekezetüket, azoknak nincs is. Vajon bizton állíthatjuk-e ezt?”
„A nagy kérdés az, hogy a valláshoz köthető, illetve attól független motivációk milyen arányban vannak jelen annak a mintegy 3,8 millió főnek a körében, akik nem válaszoltak a kérdésre.”
„A legidősebb két korcsoporthoz (80 év felettiek, tehát a második világháború vége előtt születettek) viszonyítva minden egyes fiatalabb korcsoportban növekszik mind a valláshoz felekezethez nem tartozók, mind a nem válaszolók aránya. Kivételt ez alól a két legfiatalabb korcsoport jelent csupán, különösen a 10-19 évesek.”
„A vallástalanok és a nem válaszolók összege a 20-29 évesek körében 67%, tehát ebben a korcsoportban minden harmadik főnek van felvállalt vallási hovatartozása. A legidősebb két korcsoportban ellentétes a helyzet, ott a kérdezettek kétharmadának ismerjük a vallását. A vallástalanok és a nem válaszolók arányának egymással párhuzamos emelkedése arra enged következtetni, hogy jelentős részben hasonló okokra visszavezethető jelenségekről van szó. Tehát a nem válaszolók leggyakoribb motivációja talán mégsem az, hogy létező felekezeti hovatartozását elfedje, hanem inkább a vallási érdektelenség, vagy a felekezeti kötődés olyan gyenge formája, amelyet egy dichotóm, „van-nincs” jellegű kérdés esetén egyik irányba sem vállal fel a válaszadó.”
„Az életkor mellett a lakóhely településtípusával is hasonló, de nem ilyen erőteljes összefüggést mutat a nem válaszolás és a vallástalanság. A községek lakói körében a legalacsonyabb mindkét csoport aránya, míg a fővárosban a legmagasabb.”
„A nemek közötti különbség a valamilyen felekezethez tartozók vonatkozásában 2001 óta stabilan 5 százalékpont, ennyivel magasabb arányban nevezték meg vallásukat a nők, mint a férfiak. Az iskolai végzettség esetében nem mutatkozik olyan összefüggés, amilyet a kor vagy a településtípus esetében láttunk. A legalacsonyabb végzettségűek, a 8 általánossal sem rendelkezők közt a legmagasabb a válaszhiány (43%), de itt sem sokkal magasabb az országos átlagnál. Ugyanakkor épp ebben a csoportban a legalacsonyabb a vallástalanok aránya. Az iskolai végzettség szerinti csoportok közötti eltérések a nem válaszolók és a vallástalanok együttes arányát tekintve csekélynek mondhatók.
A népszámlálás vallási kérdésére adott válaszok értelmezését tehát nagyban megnehezíti a jelentős válaszhiány, és ezt csak kisebb részben, a hipotézisek szintjén tudtuk feloldani az egyéb szociodemográfiai jellemzőkkel mutatott összefüggések vizsgálatával. A hipotézis úgy hangzik, hogy a nem válaszolás mögött feltehetőleg nagyobb részben – bár nem kizárólagosan – állnak olyan indokok, amelyek jellemzőbbek a nagyvárosi, fiatalabb, azaz nagyobb arányban vallástalan csoportokra. Ez pedig éppúgy lehet az egyházaktól, a vallási közösségektől mutatott nagyobb távolság, a vallási közömbösség, mint adott esetben az egyházkritika.”
„Még azokban a felmérésekben is, amelyeknek nem a vallás áll a fókuszában, rendszeresen rákérdeznek a vallásgyakorlatra vagy a vallásosságra – ami nem azonos a vallási hovatartozással. A több kérdésre kapott válaszok pedig rámutatnak a vallás mint társadalmi jelenség erősen összetett mivoltára. Talán felesleges volna külön hangsúlyozni, de a népszámlálás egyetlen kérdése fényében meg kell tenni: más eredményeket kapunk, ha a vallásosságra, a természetfeletti különböző formáiba vetett hitre, a vallásgyakorlat különböző formáinak gyakoriságára, vagy éppen a vallási-felekezeti kötődésre kérdezünk rá. A népszámlálás ezek közül csak a legutóbbit vizsgálta, csupán egyetlen kérdés segítségével. Nyugodtan kijelenthető, hogy
a kapott válaszok alig mondanak valamit a magyar vallási helyzetről.
Nemcsak a magas válaszmegtagadás miatt, hanem ezért sem, mert akik nem gondolják úgy, hogy volna vallásuk, azok egy jó része ettől még minden bizonnyal hisz Istenben, vagy a maga módján vallásosnak tartja önmagát, míg akiknek van vallásuk, azok jelentős része nem gyakorolja azt.”
„A vallásszociológiai felmérések alapján a magyar vallási változás egyik jellemzője a felekezethez kötődő vallásosság lassú csökkenése, ami leginkább a felekezethez tartozásban, valamint az intézményes keretek közötti vallásgyakorlásban mutatkozik meg. Ezzel alapvetően összhangban van a népszámlálás adatainak változása is.”
„A vallásszociológiai felmérések alapján tehát
a magyar társadalmat egy erősen individulizált, a felekezetektől növekvő mértékben távolságot tartó vallásosság jellemzi.
Ennek nem mondanak ellent a népszámlálás eredményei sem, még ha valóban nehéz is meghatározni, hogy a nem válaszolók mekkora része nem tartozik valóban semmilyen felekezethez.”
„A felekezethez kötődő vallásosság csökkenése nem egyedi jelenség. Nyugat-Európa országaiban eltérő ütemben és szinten, de évtizedek óta kimutatható módon zajlanak hasonló folyamatok, és a volt szocialista országok körében sem jelent kivételt ez a változás, bár régiónkban vannak ellentétes példák is, különösen egyes ortodox tradíciójú országokban.”
„Lehetnek olyan tényezők, amelyek lassítják a felekezeti vallásosság visszaszorulását. Jó példa erre Lengyelország, ahol a Katolikus Egyház hosszú időn át a lengyel nemzeti lét egyetlen intézményes támasza volt, majd II. János Pál pápa személye további megerősítést adott a lengyel katolicizmusnak. Ugyanakkor lehetnek olyan tényezők is, amelyek gyorsíthatják az egyházaktól történő elfordulást. Egyházi botrányok, bántalmazási ügyek különösen rossz fényt vethetnek az intézmény egészére.”
„Magyarországon a feltárt gyermekbántalmazási ügyek eddig nem kaptak akkora társadalmi visszhangot, mint hasonló esetek más országokban. Egyház és politika közelségét ugyanakkor sokan szemlélik kritikusan. Ezt támasztja alá az ISSP 2018 nemzetközi felmérés is, amelyben a magyarok fele értett egyet azzal az állítással, hogy az egyházaknak túlságosan nagy hatalmuk van az országban.”
