Nem mindennapi: a püspök és a teológusnő heves vitája kibéküléssel és közös nyilatkozattal zárult

katolikus kibékülés
freepik.com

A “rasszista” kifejezés erős volt, de ki is ragadták a kontextusból – mindenki bocsánatot kért, szent a béke.

A Stefan Oster püspök és Johanna Rahner teológus professzorasszony vitáját lezáró pénteki közös nyilatkozat többszöri, intenzív telefonbeszélgetések nyomán született és abban „mindketten elismeréssel fogadják a másik fél őszinte kívánságát, hogy eltérő álláspontjuk és szempontjaik mellett is a katolikus egyház jövőjéért és Jézus Krisztus Lelkében akarnak dolgozni”. Egyúttal sajnálatukat fejezik ki a félreértések és feltételezések miatt, és bocsánatot kérnek egymástól.

Prof. Dr. Johanna Rahner
uni-tuebingen.de

“Johanna Rahner visszavonja az éles „rasszizmus” kifejezést a nők egyházon belüli jogairól folyó vitában és bocsánatot kér az érzelmileg felfűtött hangulatú „Christ&Welt” kommentárjában megfogalmazott gyanú miatt, miszerint Oster püspök szándékosan eltorzítva idézte volna az ő szavait. Stefan Oster pedig bocsánatot kér a teológiai előadás elsietett értelmezése miatt és sajnálja, hogy kétségbe vonta Johanna Rahner katolikus teológusi mivoltát, amivel további nyilvános magyarázkodásra kényszerítette őt.” Nem állt szándékában fenyegetőzni.

A nyilatkozattal azt is szeretnék „megmutatni, hogy a média-konfrontációk felforrósodott légkörében is mindig megvan az őszinte párbeszéd lehetősége.”

A vita úgy alakult ki, hogy a Rottenburg-Stuttgart egyházmegye által szervezett digitális nő-fórumon Rahner síkra szállt a nők egyházon belüli jogaiért, és így fogalmazott: „Ne azt kérdezzék, valóban diszkriminálják-e a nőket a katolikus egyházban, hanem azt, mit tehetek, mit kell tennem, hogy ez megszűnjön! … Amíg nem nevezzük néven ezt a diszkriminációt, addig nem fog változni semmi. Aki viszont nem akar változtatni rajta, az nem más, mint rasszista.”

Stefan Oster püspök
commons.wikimedia.org

Oster püspök a sajtóból szerzett első értesülései nyomán egyfelől kétségeit fejezte ki, hogy aki így támadja az egyházat, vajon mennyire katolikus még és taníthat-e a teológiai karokon illetve nehezményezte, hogy a katolikus sajtó provokatív, megosztó módon idézte és kommentálta Rahner szavait. Hiszen, amint írja, „szinte groteszk”, hogy a püspököket, akik a hit őrzésére esküdtek, az egyház által fenntartott médiában rasszistának nevezhetik.

A püspök írásának azonban inkább csak apropóját adta az idézett felszólalás, és saját honlapján valóban megvitatásra érdemes kérdéseket fogalmaz meg:

Hogyan lehetséges egyfelől katolikusnak, az egyházhoz tartozónak lenni, ugyanakkor a tanítóhivatal állásfoglalását figyelmen kívül hagyni,

sőt lekicsinylően „alaposabb tanulmányozásra nem is érdemesnek” nevezni? Hol van a határa az evangélium szabad értelmezésének? Hol a vitában a verbális határ, mi az, ami tényleg „rasszista” illetve „megosztó”?

Oster úgy látja, hogy hazájában sokan „nem is várnak a tanítóhivatal döntésére, illetve csak akkor elégedettek, ha a tanítóhivatal igazodik az ő saját kívánságaikhoz és meggyőződésükhöz.” Ezt a hozzáállást valóban nem tartja katolikusnak, hiszen – ahogy G.K. Chestertont idézi:

„Nincs szükségem olyan egyházra, amelyik elmondja, hogy nincs igazam, amikor tudom, hogy nincs igazam. Olyan egyházra van szükségem, amelyik megmondja, hogy nincs igazam, amikor én azt gondolom, hogy igazam van.”

FORRÁSdomradio.de
Mindig szerettem volna a dolgok mögé látni, néha úgy érzem, sikerül is - különösen, amióta a Teremtő Lélek hangjára igyekszem fülelni. Amit pedig felfedezek, azt szívesen meg is osztom, akárcsak a kérdéseimet, amelyek minden meglelt válasz nyomán sokasodnak. Nagy öröm számomra közösségben felfedezni és együtt gyönyörködve szemlélni a Teremtőt műveiben.