A közpénzekkel való felelős bánásmód kibeszélése után most piaci szereplőket kérdeztünk arról, hogy mi a kiút a gazdasági válságból.
Nem túl örömteli hétről-hétre olyan témával foglalkozni, mely egyelőre semmi biztatóval nem kecsegtet: mintha az ország gazdasága a traumatológián feküdne, és semmilyen kezelés nem segítene rajta. Mi azonban
nem adjuk fel a reményt, hogy legalább megértsük a pénzügyi folyamatok miértjeit,
és bízunk benne, hogy a körülmények elszenvedése helyett saját magunk és családjaink számára találunk valamilyen alternatív gyógymódot.
Legutóbb Oszkó Péterrel és Simor Andrással közös pénzügyeinkről beszélgettünk a Szemlélek Társalgóban, ahol igyekeztünk valós képet nyújtani arról, hogy a szomszédban zajló háborún, és a kormányzati kommunikációban erőteljesen megjelenő brüsszeli szankciós politikán kívül mi okozza a legnagyobb bajt a hazai gazdaságban. Ezúttal
arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan hat a válság a magyar piaci szereplőkre és a lakosságra,
és milyen kilábalási lehetőségek állnak rendelkezésünkre. A közös gondolkodásra elfogadta meghívásunkat két olyan hazai vállalkozó, akik 2007-ben és 2008-ban, egymás után kapták meg Az Év Üzletembere díjat, és nevük összeforrt számos sikeres kezdeményezéssel.
Jaksity György közgazdász, a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatóságának elnöke elmondta, tavasszal, a Corvinus Egyetem diplomaosztóján mondott beszédében azért fogalmazott nagyon őszintén, mert annak idején ő is azokat a tanárait becsülte, akik a valóságról beszéltek, és nem azon igyekeztek, hogy rózsaszín képet fessenek róla. Elmondta, hogy az energetikai piacon ma tapasztalható problémákra rövid távon ugyan az Ukrajnában kitört háború hatott a leginkább, de korántsem csak ennek köszönhető a válság, hanem rossz kormányzati döntések eredménye is. Szakemberként úgy látja, ha ezt a kettőt összemossuk, becsapjuk magunkat.
Szerinte nem most, hanem az elmúlt évtizedben volt irreális, ahogyan éltünk:
a reáljövedelmek emelkedése jóval meghaladta a reálgazdasági növekedést, emellett mesterségesen alacsonyan tartott áron kaptuk az energiát, ami még pazarlásra is ösztönzött. Ennek is isszuk most a levét.
Gerendai Károly üzletember – a többi közt a Sziget Fesztivál alapítója, és több étterem (például az első hazai Michelin-csillagos Costes) tulajdonosa – úgy fogalmazott, hogy a válság kapcsán nemcsak a gazdaság került sokkhatás alá, hanem az emberek is, és ennek még lehetnek további, válságot mélyítő hatásai. Szerinte voltak ugyan értékelendő válságkezelő lépései a kormányzatnak, de ő is úgy látja, hogy a mindentől megóvó állam képét elhitetni az emberekkel elhibázott volt. Emellett
azt tapasztalja, hogy az emberek leszoktak a gondolkozásról:
még mindig arra várnak, hogy valaki majd megmenti őket, és kompenzálja a kieső bevételeiket. „De miért járna ez?” – tette fel a kérdést, majd azt is elmesélte, hogyan élte meg személyesen Argentínában az államcsődöt, amitől szerinte, adott esetben, nem is kell annyira félni.
Amiről még szó volt:
- A számokban már korábban látszódott az orosz-ukrán háború megindításának szándéka?
- Milyen gazdasági folyamatokat hagyott figyelmen kívül Európa és Magyarország a 2008-as világválság után?
- Befolyásolta-e érdemben a választások előtti osztogatás az infláció mértékét Magyarországon?
- Hova tegyük a pénzünket, hogy ne értéktelenedjen el?
- Merjünk-e új vállalkozásba kezdeni?
- Miért kerülhetünk még rosszabb helyzetbe, ha még annyit sem költünk, amennyit megengedhetnénk magunknak?
A teljes adás meghallgatható a Spotify, az Apple Podcasts és a Google Podcasts felületeken, valamint közvetlenül ide kattintva:
Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.
