Túl kényelmesen éltünk eddig

A közpénzekkel való felelős bánásmód kibeszélése után most piaci szereplőket kérdeztünk arról, hogy mi a kiút a gazdasági válságból.

Nem túl örömteli hétről-hétre olyan témával foglalkozni, mely egyelőre semmi biztatóval nem kecsegtet: mintha az ország gazdasága a traumatológián feküdne, és semmilyen kezelés nem segítene rajta. Mi azonban

nem adjuk fel a reményt, hogy legalább megértsük a pénzügyi folyamatok miértjeit,

és bízunk benne, hogy a körülmények elszenvedése helyett saját magunk és családjaink számára találunk valamilyen alternatív gyógymódot.

Legutóbb Oszkó Péterrel és Simor Andrással közös pénzügyeinkről beszélgettünk a Szemlélek Társalgóban, ahol igyekeztünk valós képet nyújtani arról, hogy a szomszédban zajló háborún, és a kormányzati kommunikációban erőteljesen megjelenő brüsszeli szankciós politikán kívül mi okozza a legnagyobb bajt a hazai gazdaságban. Ezúttal

arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan hat a válság a magyar piaci szereplőkre és a lakosságra,

és milyen kilábalási lehetőségek állnak rendelkezésünkre. A közös gondolkodásra elfogadta meghívásunkat két olyan hazai vállalkozó, akik 2007-ben és 2008-ban, egymás után kapták meg Az Év Üzletembere díjat, és nevük összeforrt számos sikeres kezdeményezéssel.

Jaksity György közgazdász, a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatóságának elnöke elmondta, tavasszal, a Corvinus Egyetem diplomaosztóján mondott beszédében azért fogalmazott nagyon őszintén, mert annak idején ő is azokat a tanárait becsülte, akik a valóságról beszéltek, és nem azon igyekeztek, hogy rózsaszín képet fessenek róla. Elmondta, hogy az energetikai piacon ma tapasztalható problémákra rövid távon ugyan az Ukrajnában kitört háború hatott a leginkább, de korántsem csak ennek köszönhető a válság, hanem rossz kormányzati döntések eredménye is. Szakemberként úgy látja, ha ezt a kettőt összemossuk, becsapjuk magunkat.

Szerinte nem most, hanem az elmúlt évtizedben volt irreális, ahogyan éltünk:

a reáljövedelmek emelkedése jóval meghaladta a reálgazdasági növekedést, emellett mesterségesen alacsonyan tartott áron kaptuk az energiát, ami még pazarlásra is ösztönzött. Ennek is isszuk most a levét.

Gerendai Károly üzletember – a többi közt a Sziget Fesztivál alapítója, és több étterem (például az első hazai Michelin-csillagos Costes) tulajdonosa – úgy fogalmazott, hogy a válság kapcsán nemcsak a gazdaság került sokkhatás alá, hanem az emberek is, és ennek még lehetnek további, válságot mélyítő hatásai. Szerinte voltak ugyan értékelendő válságkezelő lépései a kormányzatnak, de ő is úgy látja, hogy a mindentől megóvó állam képét elhitetni az emberekkel elhibázott volt. Emellett

azt tapasztalja, hogy az emberek leszoktak a gondolkozásról:

még mindig arra várnak, hogy valaki majd megmenti őket, és kompenzálja a kieső bevételeiket. “De miért járna ez?” – tette fel a kérdést, majd azt is elmesélte, hogyan élte meg személyesen Argentínában az államcsődöt, amitől szerinte, adott esetben, nem is kell annyira félni.

Amiről még szó volt:

  • A számokban már korábban látszódott az orosz-ukrán háború megindításának szándéka?
  • Milyen gazdasági folyamatokat hagyott figyelmen kívül Európa és Magyarország a 2008-as világválság után?
  • Befolyásolta-e érdemben a választások előtti osztogatás az infláció mértékét Magyarországon?
  • Hova tegyük a pénzünket, hogy ne értéktelenedjen el?
  • Merjünk-e új vállalkozásba kezdeni?
  • Miért kerülhetünk még rosszabb helyzetbe, ha még annyit sem költünk, amennyit megengedhetnénk magunknak?

A teljes adás meghallgatható a Spotify, az Apple Podcasts és a Google Podcasts felületeken, valamint közvetlenül ide kattintva:

Aki a Szemlélek Társalgó adásait RSS olvasóval szeretné követni, erre a Feedre tud feliratkozni.