Vajon keresztény-e az az ország, ahol mára többségbe kerültek a nem hívők, és ahol minden eddiginél nagyobb az árok a társadalmi csoportok között? Mivel magyarázható a hívek elfordulása?
Egyház és politika viszonyáról, kiüresedő templomokról, valamint az egyházon belül történt szexuális visszaélésekről beszélgetett az Europeo+ című vodcastben Vogyerák Anikó műsorvezető Diseri Dórával, a Deutsche Welle magyar főszerkesztőjével és Gégény Istvánnal, a Szemlélek lapigazgatójával. Bemutattak egy Mechelenben forgatott anyagot egy olyan templomról, amely már nem templomként funkcionál, hanem sörfőzdét és sörözőt csináltak belőle.
DD: „Belgiumban (…) jelentősen csökkent az elmúlt években a katolikus hívek száma. Hoztam pár számot is: az 1950-es években még 80% volt a katolikusok aránya, ez 2022-re 50%-ra csökkent a statisztikák szerint. Így egyre több az üres templom, amelyet egyre több helyen használnak másként. (…) nagyon sok templomot kezdenek el másként használni itt Európában. Hogy néhány németországi példát hozzak: 2000 óta itt 500 templomot deszakralizáltak, tehát vettek ki az istentiszteletes vagy a szentmisés használatból. Berlinben például van egy templom, amit gyerekmúzeumként használnak, Münsterben pedig óvodát alakítottak ki egy másik templomból, de vannak más közösségi terek, éttermek, szállodák, vagy az egyik leghíresebb példa talán Maastricht, ahol egy hatalmas könyvesboltot alakítottak ki belőle.”
GI: „A Szemléleken már 2018-ban írtunk egy olyan cikket, amiben bemutattuk ezt a jelenséget, illetve egy-két példát is hozzátennék a felsoroláshoz: edzőteremként, illetve hotelként is szolgálnak korábban templomként funkcionáló épületek szerte a világon. Egy franciaországi kimutatás szerint 2030-ig 2500-3000 egykori templomépület cserélhet majd gazdát és funkciót.”
„nyilván nagyon sok érzelem kíséri egy ilyen témának, egy ilyen hírnek, információnak a meghallgatását, az ezzel való foglalkozást. Ugyanakkor a tények magukért beszélnek, tehát hogyha valóban csökken a hívek száma, funkciójukat vesztik ezek az épületek, akkor 2-3 út mutatkozik. Az egyik az, hogy hagyjuk sorsára, de arról is tudunk – mi is beszámoltunk erről a Szemléleken –, hogy már azért kellett lebontani egy templomot, mert egyszerűen a járókelőkre veszélyes volt. (…) A másik lehetőség, hogy nem azt vesszük figyelembe, hogy járnak-e az emberek a templomba, hanem azt mondjuk, hogy a templom az egy akkora érték, hogy azt meg kell menteni, erőnkön felül fordítunk rá forrásokat függetlenül attól, hogy vannak-e ott emberek vagy sem. A harmadik lehetőségről beszélünk most: hogyha azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy tömegesen ürülnek ki templomok, és az adott egyház, az adott felekezet nem tudja fenntartani, akkor adott esetben ennek létezik egy átkötése, hogy egy másik felekezet bejelentkezik, hogy neki meg szüksége van rá és vannak is hívei. (…) Tehát nagyon összetett a kép, amiről beszélünk, de semmiféleképpen nem gondolom, hogy helytelen lenne egy olyan épületet, amit korábban templomnak építettek, nem templom funkciójában használni.(…) Keresztény szempontból azontúl, hogy elgondolkodtató ez a folyamat, (…) érdemes átgondolni, hogy jobb-e, ha megmarad egy épület, és a korszellemnek vagy az adottságoknak megfelelően valami hasznos funkcióval tovább él, és ki tudja, hogy jön-e egy újabb lelki virágzás, mikor mondjuk újra templom lesz belőle.”
DD: „Amikor az egyház magyarországi szerepével foglalkoztunk, Rosta Gergely szociológust kértük meg, hogy elemezze számunkra a helyzetet, és tettük mindezt egyébként azután, hogy kijöttek a népszámlálási adatok.”
Rosta Gergely: „sokak számára visszatetszést kelt, hogy politikusok a kereszténység nevében nyilvánulnak meg, és ezzel kapcsolatban kevés kritika vagy visszautasítás érkezik az egyházaktól. Én inkább azt érzem, hogy
az egyház nem szólal meg olyan politikai vagy olyan társadalompolitikai kérdésekben, legyen az pl. a migrációs válság, ahol esetleg kényes álláspontot vagy esetleg a kormány álláspontjával ellentétes nézetet kellene képviselnie.
Ebben látom a hallgatólagos támogatást sokszor. Biztos benne lehet az is, hogy tartanak attól, hogy ha valami olyat mondanak, ami túlságosan kritikus, annak esetleg negatív következményei vannak arra nézve, hogy jövő évben hány templom lesz felújítva.”
GI: „Tényszerűen a katolikusok száma világszerte egyáltalán nem csökken, sőt ellenkezőleg, növekszik. Van világstatisztika, és a legutóbbi, 2022-es mérések szerint (…) világszerte 15 millióval több katolikus hívő van, mint 2021-ben volt, és ez egy hibahatáron belül stagnál, óvatosan növekszik – csak nem Európában. Tehát amiről most beszélünk, az valóban egy – mondjuk így – lokális vagy regionális tendencia Európában, és mondhatnánk úgy, hogy a jóléti államokban az emberek elfordulnak az intézményes egyháztól. (…) Ilyenkor azt a kérdést kell feltenni, hogy maga az egyház – nem is az emberekkel foglalkoznék, hanem maga az egyház, mondanám, hogy mi katolikusok – kellően hitelesen képviseljük-e azt az üzenetet, amiről ennek az egész vallásnak és egyháznak, a kereszténységnek szólnia kellene? Németországban tudjuk, hogy a legnagyobb, mondjuk így, elvándorlást vagy egyházelhagyást a szexuális visszaélések, a gyermekekkel szemben elkövetett abúzusok kiderülése és óriási száma okozta. Magyarországon még nem tartunk ott, hogy erről konkrét információkat tudjunk, de mégis azt tapasztaljuk – és itt tudok Rosta Gergelyhez kapcsolódni –, hogy ahogy az egyház túl közel megy a politikához vagy a politika túl közel megy az egyházhoz, az emberek megérzik, hogy itt valami hamisság van, és ha megnézzük, elvonatkoztatva a szövegektől vagy a politikai üzenetektől, nevezzük ezt propagandának,
vajon Magyarország egy keresztény ország?
Ott, ahol egyre jobban növekednek az árkok a társadalmi csoportok között, ott, ahol gyakorlatilag van egy Európai Unió, (…) de tudjuk, hogy az elmúlt szerintem 1-2 évben a magyar politikai vezetők folyamatosan szembementek a 26 másik tagállammal. Legyen ez az orosz konfliktus, legyen ez Navalnij fogvatartási körülményeinek megítélése, de nagyon sok olyan dolgot tudunk mondani, hogy valahogy pont nem az egységet hanem a széthúzást szolgáltuk. Ilyenkor azért az átlagember, aki mondjuk egy templomjáró ember, felteszi magának a kérdést, hogy
miért hallgatnak például az egyházi vezetők az ilyen erkölcsi dilemmák, erkölcsi válságok kapcsán. Ez egyre kevésbé építi a bizalmat.
Szerintem bizalmi válság van nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában a képviselt üzenet és a valós cselekvés irányába, akár a kereszténynek nevezett politikai irányzatok, de maguk az egyházi vezetők irányába is.”
DD: „a legújabb tanulmányok szerint több mint 9000 gyerek és tinédzser lehetett áldozata szexuális visszaéléseknek a német protestáns egyházon belül 1946 óta. Ezek óriási számok, és ez csak a protestáns egyházra vonatkozik, de a katolikusok is hasonló kutatásokat végeznek éppen. És valóban, amikor az egyházi kilépésekről beszélünk, akkor annak az egyik oka az, hogy ez a bizalmi válság abszolút él itt Németországban is. Olyan okokat szoktak még felsorolni, hogy egyrészt kihalóban van az egyházi papság, tehát ez egy elidősödő, elöregedő társadalmi csoport, ez is nyilván közrejátszik a hívek számának csökkenésében. Illetve itt, Németországban van egy nagyon speciális helyzet arra vonatkozóan, hogy hogyan fizetjük az egyházi adót. Az egyházi adót Németországban automatikusan a fizetésünkből vonják aszerint, hogy valamilyen egyházhoz tartozónak valljuk-e magunkat. Amikor azt mondjuk az adóhatóságnak, hogy nem, mi nem vagyunk az egyház tagjai, be kell bizonyítsuk, hogy mi kiléptünk abból az egyházból, és emiatt, az adóspórolás miatt lépnek ki nagyon sokan, mert egyszerűen nem akarják, hogy a fizetésükből automatikusan az egyházi adó is vonódjon. Vannak mindig pro és kontra érvek, hogy ez a rendszer jó vagy sem, de mindenesetre ez is szerepet játszik abban, hogy az emberek nem tagjai már az egyháznak Németországban.”
GI: „Nagyon hosszan tudnék arról beszélni, hogy milyen sok jó lehetőség van arra, hogy az egyház megújuljon. Hadd mondjam mindenkinek, hogy a megujul.hu honlapot pont azért hoztuk létre, hogy kifejezetten ennek a témának, az egyház megújulási lehetőségeinek szenteljük a figyelmünket, és elgondolkozzunk, sőt megkérdezzük az emberek véleményét, hogy milyen egyházról álmodnak.”
„Szerintem ugyanott kell keresni a megoldás egy részét, ahol a probléma jelentkezik, ugyanis mi az, amit a nagy képben látunk? (…) Olyan kérdések merülnek fel az együttéléssel, a családtervezéssel kapcsolatban, amelyeknek a megválaszolásában le van maradva az egyház, és
ha azt érzik az emberek, hogy tőled nem kapok válaszokat, akkor oda fognak menni, ahol majd válaszokat adnak.
Tehát az, hogy “imádkozom érted”, meg hogy “le van írva a Bibliában, tartsd be a parancsokat”, a mai embernek ez így kevés. Sokkal részletesebb, sokkal meggyőzőbb érvekre vágyik.”
„Szerintem abban kéne tempót váltania az egyháznak, hogy kevesebbet kéne talán beszélnie és prédikálnia, meggyőznie az embereket, és sokkal inkább meg kéne hallgatnia a valós kérdéseket (…) például az elvesző fiatal generációk hogyan rendezzék be az életüket, hogyan kapcsolódjanak egymáshoz, hogyan kapcsolódjanak a természetfelettihez? Ha ezekre nincsen válasza az egyháznak, akkor majd mennek oda, ahol kapnak válaszokat: akár az internetre, akár egymáshoz, haverokhoz, akár más vallásokhoz. Ezért én azt gondolom, hogy
a megújulásnak a legfontosabb terepe az, hogy a szája helyett a fülét használja az egyház, hallgassa meg az embereket,
és Ferenc pápa pontosan ezt teszi, amikor az úgynevezett szinodalitásról rendeztek most egy folyamatot (…) azt mondja, hogy üljünk le, beszélgessünk, és most ne dumáljunk, hanem hallgassuk meg azt, hogy hol fáj, hol kéne megújulni. Úgyhogy szerintem ha sokaknak mondjuk fáj az, hogy sörfőzdék és sörözők lesznek a templomokból, akkor próbáljanak meg kevesebbet ítélkezni maguk a hívek azok felé, akik nem járnak templomba, és kérdezzék meg őket, hogy a te szívedben milyen vágyak vannak. Szerintem ez már egy jó út lehet a megújulás felé.”
