Érzelmi megközelítés helyett hasznos részletesebben átgondolni, mi a helyes döntés, amikor egy ilyen épület fenntarthatatlanná válik.
Egy 140 éve épített katolikus templom bontási munkálatainak megkezdése került be a közelmúltban a nemzetközi, így a magyar közbeszédbe is. Egy ilyen információ kétségkívül sokakat mélyen megérint, és kérdések egész sorát veti fel. Az adott helyzet sajátossága, hogy számos dilemmára választ is kaphat, aki alaposabban tájékozódik.
A Philadelphiában található Szent Lőrinc templomot ugyanis próbálták megmenteni, gyűjtést is indítottak a felújításra, egyházi részről ugyancsak költöttek az állagmegóvásra. Ám az összeomlás határán álló, 2014 óta zárva tartó épület dollármilliós nagyságrendű rendbetételére nem sikerült éveken át forrást teremteni, s nem csupán egyes látható szerkezeti gyengülések, repedések miatt jogos az aggodalom, de korábban
egy közel 3 tonnás toronydarab is a mélybe zuhant, a közelben pedig iskola is működik.
Nem csupán a bontás elodázhatatlan szükségessége, a veszélyhelyzet megszüntetése adhat okot a szükségszerű helyzet elfogadására, hanem az a döntéshozói törekvés is, mely alapján a terület új funkciójú használata esetén vagy meg kell őrizni, vagy újra kell építeni az eredeti templom homlokzatát.
Mégsem ilyen egyszerű ez a történet, ugyanis világszerte hasonló dilemmák merülnek fel, és nem feltétlenül állagmegóvási okból. Először azonban maradjunk a strukturális szempontnál: ha úgy merül fel a kérdés, hogy egy életveszélyessé vált templomot bontsunk el vagy őrizzünk meg, akkor a válasz eléggé világos. 2019-ben számolt be a Szemlélek egy tömeges halálesetről, amit egy templom falának összedőlése okozott. Csak részben kapcsolódik a témához – mivel földrengés volt az ok –, de 2020 végén egy kántor halt meg Horvátországban, miután maga alá temette az összeomló templomtorony.
Ezt az emberi szempontot, az élő köveknek a fizikális építőanyagokkal szembeni fontosságát emeltem ki magam is egy podcastbeszélgetés vendégeként, amikor a párizsi Notre Dame székesegyház leégése után ugyancsak
nagy érdeklődéssel fordult a globális közvélemény azon kérdés felé, hogy vajon mit jelent, milyen értéket képvisel korunk embere számára egy templom.
De történhet meredekebb is egy templomépülettel annál, hogy lebontanák. Például edzőteremmé alakítják, diszkót rendeznek benne, hotellé, étteremmé változtatják. Sőt, lakóingatlanokként is folytatódik néhol az egykori templomépületek története. Még hazánk területét sem kell elhagynunk, hogy családi házként hirdetett egykori templomépülettel találkozzunk.
Érdekes szempontot világított meg – egyben az általam felvetett gondolathoz is társult – e téren Harmath Károly szerzetespap. „A templomok ledöntése, vagy azok átadása a hely szellemiségéhez illő profán használatra számomra nem jelenti a kereszténység tragédiáját. A templom ott születik, ahol legalább ketten-három összejönnek Krisztus nevében. Ezért számomra az az elsődleges kérdés, hogy vannak-e, és mennyien, akik manapság a templomokban gyülekeznek? Meggyőződésem, hogy az emberek a fontosak, és nem az épületek.”
– Egyre több egyház, kolostor és papi szeminárium ürül ki és zár be. Miért tulajdonítottuk ezt a fejleményt olyan régóta külső hatásoknak, ahelyett, hogy ráébrednénk, hogy a kereszténység történetének egy fejezete zárul, és itt az ideje, hogy felkészüljünk egy újabbra? Isten nyelvének megértése a világ eseményeinek függvényében megköveteli a szellemi megkülönböztetés művészetét.
Lehet, hogy az üres templomok ebben az időben szimbolikusan leleplezik az egyházak rejtett ürességét és lehetséges jövőjét,
hacsak nem próbálják a kereszténység teljesen más arcát megmutatni a világnak. Nem egyszerűen javulás, hanem radikális átállás szükséges a statikus „keresztényekké válásról” a dinamikus „keresztényekké válásra” – ezek Tomás Halík teológus szavai, aki üdvtörténeti távlatokba helyezte a templomok funkcióvesztését.
Kétségkívül létezik vallásellenes okból elkövetett templomrombolás is a világban.
De van kivétel is, amikor egy korábban egészen más funkciót betöltő épületből válik templom – ebben a cikkben például egy hazai vízimalom átalakulásáról számoltunk be.
Az eddigiek alapján látható, hogy nem adható egyetemesen érvényes válasz a címben felvetett kérdésre. Arra viszont jó alapot szolgáltathat egy sajnálatos épületbontási döntés, hogy átgondoljuk, miért fontos számunkra a templomok jelenléte az életünkben, miért fontos igenis megóvnunk e tekintetben azt, ami megóvható.
Előkerült azonban a közelmúltban két érdekes felvetés is, amely nem templomok bontását, hanem építését érinti. De hát mi is lehet a probléma azzal, ha új templomok épülnek? – Ha a közbeszerzésnél a vállalkozó a téglát 2000 forintra árazza be, viszont szemben a barkácsboltban 800 forintért árulják, akkor ő nem hajlandó aláírni a szerződést.
Akkor inkább ne épüljön fel a templom. Mert ez korrupció
– hangsúlyozta Bogárdi Szabó István református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának korábbi lelkészi elnöke. Némi áthallással ide sorolható a romániai ortodox templomépítési láz, amely egyfajta térfoglalási törekvés különleges szimbólumait hozta létre az elmúlt években keleti szomszédunknál.
S míg lebomló, avagy épülő falakról gondolkodunk, a modern idők elénk tártak egy újabb dilemmát: épüljenek-e templomok a virtuális térben? Ez igazából ebben a formában már nem is kérdés, hiszen épülnek rendületlenül a metaverzumbeli szakrális terek, sőt, virtuális gyülekezetek kialakulásának is tanúi lehetünk.
Utóbbi tapasztalat pedig visszavezethet bennünket e témakör kiindulási alapjához: mi az a templom, miért van rá szükségünk, milyen szerepet tölt be az életünkben? Ezek is látszólag könnyen, gyorsan megválaszolható kérdések, de talán az ebben a cikkben szereplő példák és felvetések mentén érdemes egy kicsit mélyebbre evezni saját lelkünkben, hátha vannak még olyan kincset érő gondolatok, üzenetek, amelyek arra várnak, hogy felfedezzük azokat.
