Fájó szívvel mutattunk rá, hogy a hazai klérus körében rendszerszintűvé kezd válni az államhatalom iránti túlzott elfogultság.
Sok közvetlen reakciót eredményezett a XXI. században visszatérni látszó békepapi mechanizmusokra rámutató írásunk. Voltak, akik nemtetszésüknek adtak hangot, ez teljesen rendben is van – egyrészt nagyon elszomorító témáról van szó, amiről néhányan szeretnék, ha egyáltalán nem beszélnénk, másrészt vannak, akik szerint ami jelenleg zajlik a hazai egyházi intézményrendszerben, morálisan helyénvaló. Nem vagyunk egyformák.
Azért gyűjtöttünk csokorba néhány olyan visszajelzést, amely visszaigazolja a probléma létét, mert némelyek számára úgy tűnhet, mintha egyéni meglátásról volna szó csupán. Nem ez a helyzet. Eddig is tudtuk, tapasztaltuk, ezúttal olvasóink részéről is igazolást nyert, hogy komoly a baj. Foglalkozni kell(ene) vele.
Minden hozzászólásnál beszédesebb, hogy kaptunk olyan üzenetet, amelynek szerzője nem meri nyíltan felvállalni egyetértő véleményét, mert attól fél, hogy komoly retorzió érheti egyházi vezetői részről.
Az ő sorait ezért nem is idézzük, a többi gondolat viszont egyrészt párbeszédre hív, másrészt változásért kiált.
* * *
» Sajnos, de valóságot mutatja be ez az írás!
» Köszönöm az írást. Már kezdtem úgy érezni magam, mintha a Marsról jöttem volna a közösségünkben, csak azért, mert a fekete-fehéren kívül még árnyalatokat is látok.
» Mordort nem lehet Mordorral legyőzni. Egyetértek az írással. Sokkal nagyobb problémákat szükségeltetik megoldani. Csak a korrupció annyira átszőtt mindent… a lelki értelemben vett.
» A pénz függőséget okozhat… Az egyházaknak a gyülekezeti csoportokat kellene erősíteni, a közösséget megtartó erőket. Ami pénzbe sem kerül, csak odafigyelésbe, mire van igénye a közösségnek, itt nem anyagiakat értek. A nagy népegyházak kora lejárt, másképp kell a fiatalokat megszólítani.
» Tetszett a cikk, de még mindig nem látom annak a meghaladását, hogy egy belső, rendszerszintű sajátosságunk tünetére, jelen esetben a békepapokra, bűnbakként tekintsünk. A bűnbakolás nagyon erős hagyományunk. Mint egyház, nem adtuk meg mindig a császárnak, ami a császáré? Nem ebben a struktúrában, és erre struktúrára épültünk fel? 2000 éves stratégiánk, hogy elérhetőek vagyunk. Történelmi korszakok jönnek-mennek, de az Egyházunk jelen van. Kockáztattuk ezt valaha?
» Végre valaki leírta ezt!
» Sajnos, én is ezt veszem észre évek óta és már több helyen is hangot adtam annak, hogy az egyház olyan szinten politikai befolyásoltság alatt áll, hogy az már szinte fáj !!! Olykor el is bizonytalanodok, hogy jó helyen vagyok-e még a Római Katolikus Egyházban? Szóval igen csak össze kellene szedni magukat az illetékeseknek, mert még a hű hívőkben is kételyt támasztanak és megfutamodnak !
» Megdöbbentő, amiről írt, kedves István. Úgy örülök, hogy ezeket a gondolatokat, a béke hírnökségét felvállalja a Szemlélek, hogy erőt ad azoknak a hívőknek, akik egyre kevésbé találják a helyüket ebben a „szép” új világban. Ne hagyják abba!
» Annyi az eltérés a mai helyzettől, hogy manapság a papok nem is veszik észre, hogy Salamon erkölcstelen módon él!
» Nagyon köszönjük e szavakat! Isten áldjon meg érte benneteket a szerkesztőségben, óriási hiányt pótol a munkátok, reményt ad nagyon sokunknak…
» Köszönöm ezt az írást.
» Ilyen őszinte, szívből fakadó, az igazságot és szeretetet átölelő gondolatokat ritkán lehet olvasni. Mély tisztelettel hajtok fejet a szerző előtt.
