Címke: abúzus

Miközben sok szó esik a magyar egyházakat megrázó gyermekvédelmi botrányokról, kevesebb figyelem irányul arra, hogy a felekezetek kötelékében felnőttek tízezrei dolgoznak. Hogyan lehetséges, hogy ez a közeg – bár átlagon felüli gondoskodást tud nyújtani – akár mérgező légkörű is lehet? Mi jellemzi az ilyen munkahelyeket?

Olvastam Bethlenfalvy Gábor írását, nagyszerű gondolatébresztő javaslatait a jövő egyházáról szóló felméréshez. Többségük szerintem is releváns a témához, van néhány pont azonban, amelyekkel nem értek egyet. Leginkább a nők helyzetével és az egyházban tapasztalt visszaélésekkel kapcsolatban írottakat vitatom. Szilágyi Zsolt írása.

A nagypéntek a liturgikus év legfontosabb bűnbánati napja. Ilyenkor a hívő ember mérlegre helyezheti a vétkeit, és kérheti Isten irgalmát. Ez az idő arra is alkalom, hogy számba vegyük, az egyház milyen bűnöket követett el a múltban, és miként kért értük bocsánatot. Összegyűjtöttük az utóbbi évtizedek ilyen eseteit.

A címben foglalt kérdésre más és mást választ adtak Lourdes-ban, Fatimában és Mátraverebély-Szentkúton. A Szemlélek feltérképezte, hogy Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita mozaikművésznek a világ hány helyén szerepel alkotása, és hol miként kezelik a szexuális botránya miatt rendjéből elbocsátott szerzetes alkotásait.

Hat bíborost – köztük Erdő Pétert – vádol egy nemzetközi áldozatsegítő szervezet, hogy eltussoltak vagy nem megfelelően kezeltek egyháziak által elkövetett szexuális visszaéléseket. A Survivors Network of those Abused by Priests (SNAP) beadványának magyar érintettjével, Pető Attilával beszélgettünk.

Az utóbbi hónapokban kipattant szexuális visszaélésekre a bocsánatkéréstől az egyházat ért összehangolt támadás emlegetéséig sokféle reakció született. Püspökeink nyilatkozataiból egyház- és világképek különbsége rajzolódik ki. Miközben mérlegre helyezzük a megnyilvánulásokat, kimutatjuk, hogy a keresztény közösséget „ostromlott vár”-ként láttatni évszázados hagyományra visszatekintő reflex. A kérdések kérdése pedig: mivel gyógyítjuk a sebeket, és teszünk-e valamit azért, hogy a jövőben ne kelljen immár menetrendszerűen bocsánatot kérni.

Amikor Magyarországon egyházi személyek által elkövetett szexuális visszaélésekről érkeznek hírek, férfiakra, katolikus papokra gondolunk – ezért is keltett feltűnést a Pannonhalmi Főapátság minapi közleménye és a Válasz Online cikke egy visszaélésekkel gyanúsított szerzetesnővér esetéről. Görföl Tibor katolikus teológus, a Pécsi Tudományegyetem docense a Telex és a Szemlélek közös sorozatában azt járja körül, hogy mi tudható az egyházi környezetben elkövetett szexuális, hatalmi és lelki bántalmazásokat elkövető és elszenvedő nőkről.

„Voltunk jóban, lettünk rosszban” – így kezdődik Szőnyi Szilárd újságíró blogbejegyzése, melyben személyes emlékeit osztja meg a gyanúba keveredett pap egyházi és politikai ámokfutásáról.

Miután a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatot adott ki a szexuális abúzusokról, bő egy hét alatt három magyar katolikus egyházi vezető is szükségesnek tartotta, hogy a saját nevében tegyen közzé állásfoglalást a témában. Örömteli fejlemény, hogy mindhárman szívvel, lélekkel beszélnek az áldozatokról, az egyház felelősségéről és a teendőkről.

A magyar egyházi vezetők hosszú hallgatás után reagáltak napjaink egyik legfájóbb társadalmi és egyházi problémájára, a kiskorúakat érő abúzusesetekre. A megszólalás ténye fontos, de nem maradtunk hiányérzet nélkül.