Hrutka János: A sport arra tanít, hogy együtt a legnagyobb problémákat is legyőzhetjük

Futball, olimpia, footgolf, hidegrázós pillanatok, boldog gyermekarcok – témákban gazdag beszélgetés a sokszínű sportemberrel, a magyar válogatott egykori játékosával.

Mit üzen számodra a magyar válogatott – talán sokakat meglepő – jó szereplése az idei Európa-bajnokságon?
– Azt, hogy egy jó edzővel, tökéletesen megválasztott taktikával bárki játékát el tudjuk már rontani, nehézzé tudjuk tenni, hogy közelebb kerültünk a világelithez. A folyamatossághoz azonban az is kell, hogy egyre több fiatal kerüljön külföldre, egyre több légiós kapjon lehetőséget az egyesületeiben, és folyamatosan legyen jelen magyar csapat a nemzetközi porondon, mint a Ferencváros az elmúlt időszakban.

Ezek a mérkőzések megmutatták, miben léptünk előre, hol vannak még hiányosságok, miben kellene fejlődni.

– Bár az utolsó csoportmeccsünk idején, azon a szerda estén még a portugál-francia meccs helyszínén, a Puskás Arénában is az éppen akkor Münchenben játszó magyar csapatot éltették a szurkolók, most valamiért nem állt le a forgalom a fővárosban a tömegek vonulása miatt, pedig öt éve „csak” a sógorokat győztük le, most viszont a világ legjobbjai ellen mutatott folyamatosan színvonalas teljesítményt a nemzeti tizenegy. Nyilván nehéz pontos lélektani okot találni, de szerinted a járvány miatt ünnepeltünk kicsit szerényebben?
– Nem hiszem. Öt évvel ezelőtt azonnal a csoport élére álltunk, és bár nem regnáló világ- és Európa-bajnok, Nemzetek Ligája-győztes csapatokkal mérkőztünk, de nem találtunk legyőzőre és továbbjutottunk. Ráadásul 44 évet kellett várni, hogy kontinensviadalon izgulhassunk a válogatottunk sikereiért. Franciaország és Németország ellen döntetlent játszani hatalmas szó, az utolsó csoportmérkőzésen a 83. percig továbbjutásra állni ebben a kvartettben hidegrázós, óriási tett. Az utcára vonuláshoz viszont a jó érzésen túl kellett volna még az a körülbelül 10-12 perc.

– Azt már nem tudjuk meg, mi lett volna, ha továbbjutunk, de közeledik egy újabb nemzetközi megmérettetés: jövőre rendezik a katari világbajnokságot. Oda még nem jutottunk ki, viszont ha így folytatjuk, nincs sok okunk az aggódásra. Te is látsz ilyesféle összefüggést az Eb és a vb között?
– Abszolút nem, és ez nem is a realitás! A világbajnokságra sokkal nehezebb kijutni, csak a selejtezőcsoportok győzteseinek jár alanyi jogon a részvétel, a második helyezettek pótselejtezőre kényszerülnek. Nekünk az Európa-bajnoki döntőt játszó angol válogatottat és Lengyelország legjobbjait kellene magunk mögé utasítani úgy, hogy közben magabiztosan verjük oda-vissza az elmúlt időszakban sokat fejlődött Albániát is. Ez még nem a realitás. Aggódni természetesen nem kell,

a fejlődés látható, de a valóságtól nem szabad elrugaszkodni, és akkor bízhatunk egy meglepetésben.

A magyar továbbjutás egyelőre ebbe a kategóriába tartozna. Hogy Angliát megelőzzük, azt jelenleg elképzelhetetlennek tartom, de a második hely megszerzésére lehet esélyünk, ha minden nagyon szerencsésen alakul. Azonban hangsúlyoznám, erre jelen állás szerint Lengyelországnak százalékosan nagyobb az esélye.

– Hiába nem látunk már egy sportcsatorna szakértőjeként a televízió képernyőjén, nem unatkozol. Mivel foglalkozol mostanában?
– Akik követték a pályafutásomat, leginkább a Telex felületein láthattak az elmúlt időszakban. Élő podcastekkel, közösségi tartalmakkal követtük az Európa-bajnokság legfontosabb pillanatait, mindig olyan vendégeket meghívva, akik egy másik, érdekesebb, talán a futballsemleges nézők, olvasók számára is közelebbi aspektusból tudták megvilágítani a kontinensviadalt. Sajó Dáviddal és a meghívottakkal egy nagyon sikeres és minőségi oldalát tudtuk megmutatni az online sportműsorgyártásnak, amiért hatalmas köszönettel tartozunk a háttérben dolgozó telexes munkatársaknak és a Compact TV stábjának. A műsor a sikerességére való tekintettel folytatódik most, az olimpia alatt is. A sportnyár eseményei pedig lehetőséget biztosítanak nekem arra is, hogy írásban is megosszak pár gondolatot az egyik legolvasottabb online platformon. A médiában ellátott és szeretett feladatok mellett a legtöbb időmet a szeptember végi footgolf Európa-bajnokság szervezése viszi el.

– Érdekesen hangzik ez a footgolf. Hogyan tudnád meghozni a kedvet hozzá, miért és kinek ajánlanád ezt a sajátos sportot?
– Azon szoktunk viccelődni baráti körben, hogy a futballt mindenki szereti, de az idő előrehaladtával sokan elhagynák már egy nélkülözhetetlen elemét, a futást. A golf és a labdarúgás házasításából született sportág erre kínál visszautasíthatatlan lehetőséget: csodálatos környezetben, a természet lágy ölén sétálgatva, beszélgetve, kapcsolatokat teremtve focizhat az ember. Korhatártól függetlenül nyújt kikapcsolódást és örömöt a golf szabályaira épülő sportág, ahol ráadásul gyors út vezet a sikerekig, az élményekig. Bárkinek mutattam be eddig a játékot, mindannyian visszatértek, jönni akartak még. Azt a harmóniát és lelki pluszt kevés más sportág tudja biztosítani, amit a szép öltözetben, golfpályán játszott footgolf.

– Ebből is lesz Európa-bajnokság, ráadásul idén, éspedig Magyarországon, te is részt veszel a szervezésben. Miként zajlanak az előkészületek, mikor és hol rendezitek, be lehet-e majd nézőként kapcsolódni?
– Szeptember végén Bükön lesz a sportág 3. Európa-bajnoksága, ahol a footgolfban már megszokott lebonyolítási forma, a csapatverseny mellett először kerül a programba a női és a szenior egyéni verseny is. Számos újítást, a sportág történelmében első alkalommal előforduló dolgot tervezünk, és büszkék vagyunk arra, hogy az első világbajnokságot követően Magyarország adhat otthont a hölgyek és a 45 év felettiek első megmérettetésének is. Ahogy a pillanatnyilag zajló nyári olimpiát is elhalasztották a vírushelyzetnek köszönhetően, úgy a tokiói footgolf világbajnokság is 2021-re tolódott, majd idén januárban törölték a szervezők. Az Európa-bajnokság helyszínének február eleji elbírálásánál Spanyolországot és Hollandiát sikerült megelőznünk a pályázatunkkal, ez pedig jó visszajelzése volt eddigi munkáinknak, eseményszervezéseink minőségének és a nemzetközi megítélésünknek. Sokan érkeznek majd 19 országból érkeznek majd résztvevők a tornára, de természetesen bízunk abban, hogy többen ki is látogatnak majd a Greenfield Hotel csodálatos golfpályájára, hiszen magyar esélyeseknek is szoríthatnak.

– Ahogy a beszélgetés elején már szóba került, mint a legtöbb ország esetében, nálunk is sajátos kapcsolat van a nemzeti válogatott és a társadalom között. Mit tud adni szerinted tucatnyi focista az országnak?
– Különösen érzékeny a kérdés a pandémia miatt, hiszen számtalan negatív élmény kísérte az emberek életét az elmúlt időszakban.

A legnépszerűbb sportág sikerei mindig reménnyel, jó érzéssel töltötték el a szimpatizánsokat, szimbolizálva, hogy együtt minden sikerülhet, a legnagyobb problémák és ellenfelek is legyőzhetők.

A kitartás, céltudatosság, az eredményesség érdekében minden apró részlet megfelelő irányba állítása, a töretlen akarat és mentalitás pedig követendő üzenet, példa az élet minden területére.

– Játszottál a Real Madrid, a Bayern München, az Ajax ellen, idehaza tagja voltál az FTC, a Vasas, a Honvéd csapatának is. Labdarúgóként melyik pillanatokra, meccsekre emlékszel vissza a legszívesebben?
– Amelyeket a magyar válogatottban játszhattam. Képviselni a hazámat, védőként gólokat – kivétel nélkül meghatározó, mérkőzést befolyásoló találatokat – szerezni teltházas mérkőzéseken a legnagyszerűbb, legfelemelőbb érzés. Hidegrázós pillanatok mind a mai napig.

– A Magyar Speciális Olimpia Szövetség nagykövete is vagy. Mivel foglalkozik ez a szervezet, mivel jár és mit ad neked ez a nagyköveti megbízatás?
– 2005-ben érkezett a felkérés az értelmi fogyatékkal élők sportjáért felelős szervezettől, hogy vállaljam el ezt a megtisztelő titulust, majd 2011 és 2015 között a szövetség társelnökeként még szorosabb kapcsolatba kerültem a Speciális Olimpiával.

Számos fogyatékkal élő, hátrányos helyzetben lévő személy él Magyarországon, akiknek ugyanúgy meg kell adni a lehetőséget, az egyenlő feltételeket a sportolásra, ahogy a mindennapi életben való könnyebb boldogulásra is.

Ezen fiatal és idősebb sportolók integrációja alapvető feladata kellene, hogy legyen társadalmunknak még akkor is, ha sokan óvatosan, talán távolságtartással is közelítenek a témához. Az elmúlt időszakban sajnos kevesebbet keresztezték az útjaink egymást, de a szívemben örök helyet követelnek az értelmi fogyatékkal élők között töltött pillanatok, a velük megélt örömök, és a sportnak köszönhető boldog gyerekarcok.

– A magyar foci jövője… Miként fejeznéd be a mondatot?
– A magyar foci jövőjéhez, előrelépéséhez minden feltétel biztosított. A labdarúgást, a sportot szerető és támogató politikai elit mindent megtett azért, hogy megfelelő hátteret teremtsen a sportágnak. Ha merünk és fogunk beszélni a sok pozitívumról és a fejlesztésre szoruló területekről egyaránt, ha ez a támogató közeg továbbra is, hosszabb távon adott lesz, és piaci alapokon is el tud kezdeni működni a rendszer, akkor sok örömet fog okozni a jövőben is a futball. Függetlenül nézetektől, oldalaktól, hovatartozástól.

Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.