„Áldjad lelkem az Urat és ne feledd, mennyi jót tett veled” – mondja a zsoltáros, és ha vele mondjuk mi is, egészen máshogy láthatjuk az életünket. Olvassuk szeretettel Laci atya e heti elmélkedéseit!
A szentségek alázata, Jézus alázata. Egyszerűek, nincs semmi látványosság, mégis hatékonyak, különösen akkor, ha alázattal és hittel vesszük magunkhoz vagy így részesülünk bennük.
Ha adósa lettél a figyelmes szeretettel bárkinek, kérj bocsánatot! Ha neked lett bárki ezzel adósod, bocsáss meg neki! Akkor is, ha nem kér bocsánatot, mert Jézus is azelőtt bocsátott meg, mielőtt bárki közülünk bocsánatot kért volna tőle.
Ha volt „embered”, aki Jézushoz vitt, legyél érte hálás és dicsőitsd az Urat. Ha te teheted ugyanezt másokkal, adj hálát és dicsőitsd Őt!
A mennyei Atya szüntelenül munkálkodik. Ha szemléled, felismered ennek jeleit, és könnyebb lesz elfogadni, hogy nem a te kezedben van az irányítás.
Mit értünk mi dicsőség alatt és mit ért alatta Jézus, akiben megdicsőült az Isten? Akik nem érik be a világi dicsőséggel, hanem szeretnék megdicsőíteni az Atyát, azokkal a szenvedéseikben is ez történik.
Kimeríthetetlen titok Jézus és az Atya kapcsolata. Aki szeretettel szemléli a titkot, az Jézussal együtt ki tudja mondani, „ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te”.
Naponta csodálkozz rá, hogy mennyi jót tett veled az Isten, és akkor a megpróbáltatásokat nem kísértésként fogadod, hanem lehetőségként a hálaadásra.
