„Tudjuk-e értékelni, becsülni, gondozni, szeretni mindazt, ami él?” – teszi fel a kérdést legújabb írásában, a soha el nem múló élet ünnepén Korzenszky Richárd bencés szerzetes, az Országút oldalán.
„Húsvét az élet ünnepe. A halálon is győztes élet fényes napja.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy kiüresítsük az ünnepeket. Azt is mondhatnánk, profanizáljuk. Üzletet látunk benne. Hírek jelennek meg már az ünnep előtt, mennyi édességet, mennyi csokoládét vásároltak az emberek. Meg hogy mennyivel lett drágább a sonka… Mintha ettől lenne ünnep az ünnep. De hogy mi is húsvét igazi tartalma, arról alig esik szó.
Rácsodálkozunk a virágzó ágakra, a természet megújulására. Valóban csoda, hogy újra virágba borul minden, ami eddig kopár volt, ami halottnak látszott. Nem természetfölötti csoda, hanem egyszerűen csak csodálatos. Vajon érzékenyek vagyunk-e a teremtés üzenetére?
Meghalljuk-e a Teremtő szavát legalább ilyenkor,
rügyfakadás, virágzás idején? Megérezzük-e, hogy egy tőlünk független erő élteti és mozgatja a világot, amelynek mindannyian részesei vagyunk? Amikor fagyos reggelek köszöntenek ránk a tavaszi virágzás idején, vajon rádöbbenünk-e arra, milyen törékeny és halandó a mi életünk is? Tudjuk-e értékelni, becsülni, gondozni, szeretni mindazt, ami él? Mert életet teremteni egyikünk sem képes. Pusztítani azonban annál inkább hajlamosak vagyunk.”
„A kő el volt hengerítve… Az asszonyok üres sírt találtak. Jézus, akit keresztre feszítettek, él. Föltámadt. Velünk van. Megszólít bennünket ma is:
Békesség, én vagyok, ne féljetek!
De a föltámadott Úr nem veszi le rólunk a felelősséget. Az élet szolgálatát bízta ránk.”
„Szükségünk van a biztató, bátorító szóra. Olyan bátorításra, amelyet az üres sírt találó asszonyok hallottak: „Miért keresitek az élőt a holtak között?” (Lk 24,5)
Mert az élet erősebb, mint a halál.”
