Még mindig csak virágnyelven tudunk beszélni az egyházon belüli bántalmazásokról

papok gyermekvédelem
unsplash.com

Sokan szeretnék azt hinni, hogy a magyar katolikus egyházban ilyen szörnyűség nem történhetett, mások szerint az a gyalázat, hogy beszélnek a gyalázatról. Akik pedig szeretnének őszintén szembenézni, bűnbánatot tartani és a megtisztulás útját keresni, még ők is nehezen, akadozó nyelvvel, a szavakat keresve beszélnek – mert nincsenek szavaink az egyházon belüli abúzusokra.

Szeptemberben Varsóban a kelet-közép-európai térség katolikus egyházainak részvételével tartottak konferenciát „Közös küldetésünk Isten gyermekeinek védelme” címmel, ahol Marton Zsolt családreferens püspök, valamint neves egyházjogászok és szakemberek tízen – köztük hárman görögkatolikusok – képviselték hazánkat. Október 15-én pedig a magyar delegáció több tagjának részvételével műhelynapot tartottak a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodáján elindított Emberi méltóság projekt munkatársai „Gyermekvédelem és nyilvánosság” címmel.

A műhelynap végén sajtóbeszélgetésre került sor. Marton Zsolt püspök és Rudan Mária gyermekvédelmi tanácsadó elmondták, hogy Varsóban megrázó tanúságtételeket hallhattak két áldozattól, és bár az egyház súlyos sebe miatt gyűltek egybe, de baráti, nyitott légkörben tudtak dolgozni. Amint megtudtuk, érdemi munka folyt már az – egyébként háromszor elhalasztott – konferenciára való felkészülés ideje alatt is, és a népes magyar küldöttség tagjai között nagyon jó együttműködés alakult ki. Hangsúlyozták azt is, hogy egy hosszú, fájdalmas út elején járunk, hiszen a mi régiónkban, ahol a kommunista időszak egyházüldözése közös történelmi tapasztalat,

azt is nehéz volt elhinni, hogy a visszaélések létezése nem csupán a Nyugat problémája.

Dobszay Benedek ferences szerzetes, az Emberi Méltóság Stratégia szerzetesi kísérője hozzátette, a fogalmaink sem elég egyértelműek, ezért pontos meghatározások kidolgozására is szükség van. Szerinte az sem biztos, hogy a konferencián azok vettek részt, akiknek valóban van döntési lehetősége, és fájdalmas felismerés volt, hogy a közmondásosan “lassan őrlő” egyházi ügymenet sokszor nagyon megnehezíti az áldozatok helyzetét.

A beszélgetés során megfogalmazódott, hogy a nyilvánosság kétélű fegyver: mindenképp segít azzal, hogy rákényszerít a szembenézésre, de gyakran az áldozatokat épp a nyilvánosság riasztja vissza attól, hogy bejelentést tegyenek. Márpedig addig nem lehet eljárást indítani, amíg nincs konkrét bejelentés. Sok esettel a világi bíróságok már nem is foglalkoznának az elévülés miatt, az egyházi jog azonban szigorúbb, ezért arra kérik az áldozatokat, hogy használják az internetes bejelentő felületeket. Az mindenképp

fontos, hogy az áldozatok kerüljenek a középpontba, ahogy ezt a nemrég nyilvánosságra hozott  megrázó francia jelentésben is megfogalmazták.

A Szemlélek kérdésére, hogy mennyire keresik a rendszerszintű okokat, illetve mit tehetünk a megelőzés érdekében mi, az egyház tagjai, Dobszay Benedek elmondta, hogy természetesen keresik és látják az okokat is, a megelőzésért pedig már azzal is sokat tehetünk, ha élünk a védelmi és ellenőrzési rendszerekkel. Sokszor ugyanis a gazdasági bűncselekményekre is azért nem derül fény hamarabb, mert még a meglévő lehetőségeket sem használjuk ki.

A varsói konferencia anyagaiból már magyarul is olvasható néhány az Emberi méltóság stratégia honlapján, ahol további hasznos tartalmakat is letölthetünk.

Hirdetés
Mindig szerettem volna a dolgok mögé látni, néha úgy érzem, sikerül is - különösen, amióta a Teremtő Lélek hangjára igyekszem fülelni. Amit pedig felfedezek, azt szívesen meg is osztom, akárcsak a kérdéseimet, amelyek minden meglelt válasz nyomán sokasodnak. Nagy öröm számomra közösségben felfedezni és együtt gyönyörködve szemlélni a Teremtőt műveiben.