A tervek szerint nemcsak a képviselők, hanem az Országház munkatársai és vendégei előtt is nyitva áll majd.
* * *
VISSZAPILLANTÓ sorozatunkban az elmúlt időszak legérdekesebb, legnagyobb hatást kiváltó, vagy más okból számunkra kedves írásaiból idézünk vissza néhányat. Az idő múlása miatt a cikkekben szerepelhetnek olyan eseményekre való utalások, melyek ugyan már nem annyira aktuálisak, de úgy gondoljuk, érdemes rájuk ebből a távlatból is visszatekinteni. Reméljük, hogy a felidézett tartalmak újraolvasói épp úgy örömmel fogadják a “visszapillantás” lehetőségét, mint azok, akik most találkoznak először egy-egy gondolattal!
* * *
Pont egy évvel ezelőtt meghívottként vehettem részt a III. Magyar Nemzeti Imareggelin, melyen a nemzetközi politika és közélet egy egészen új világába csöppentem. A háromnapos rendezvény díszvacsoráján egy asztalnál ültek republikánusok és demokraták, konzervatívok és liberálisak, jobb- és baloldaliak. Magyar és külföldi politikusok és szakértők, a közéletben valamilyen szinten tevékeny emberek. Azon túl, hogy hatalmas élmény volt a világ minden tájáról hazánkba érkezett képviselővel és magas rangú tisztviselővel beszélgetnem, rögtön éreztem, hogy itt valami érdekes történik. Valami más, mint a megszokott. Elkezdtem hát utánajárni.
Az Imareggeli alapító gondolata Dwight D. Eisenhower amerikai elnöktől és Douglas Evans Coe-tól származik. Azt tapasztalták, hogy a republikánusok és a demokraták között annyira megromlott a viszony, hogy gyakorlatilag nem álltak szóba egymással. Megpróbáltak olyan közös „platformot” találni, ahol nem az ellentétek számítanak. Ezt az egységet Jézus Krisztus személyében találták meg, ebből alakult ki a máig működő Kongresszusi Imareggeli. Doug Coe szellemi és lelki kisugárzása lehetővé tette azt, hogy a kongresszusi imareggelik, nemzetközi szintet is elérjenek, így jött létre a „National Prayer Breakfast” (Nemzeti Imareggeli). (Forrás: kdnp.hu)
Azért is fontos az imareggelik nemzetközi eredetének ismerete, mert mi magyarok, 2017-ben, itt, Budapesten, rögtön az első Nemzeti Imareggelinken oly mértékben elnyertük nemzetközi vendégeink, így az alapító amerikaiak tetszését, hogy a másodikra – miközben Washingtonban épp zajlott a rendes heti kongresszusi imareggeli – az amerikai Kongresszus elnöke és az amerikai imacsoport tagjai köszöntő levelet küldtek a Magyar Nemzeti Imareggeli résztvevőinek.
Ilyen kongresszusi köszöntésre a Szent Korona Egyesült Államokból történő visszaérkezése, azaz 1978. január 6. óta nem került sor (akkor Carter elnök köszöntötte a magyar népet).
A nemzetközi bevezető után evezzünk hazai vizekre. Magyarország nem tudott volna ugyanis ilyen szinten becsatlakozni a nemzetközi imareggelik sorába – mint később megtudom, mára már minden évben a nemzetközi imareggelik fő íve Washington-Berlin-Budapest -, ha nincsenek meg ennek a nemzeti alapjai.
Emiatt kerestem fel Vejkey Imrét, a Magyar Parlamenti Imacsoport egyik alapítóját és vezetőjét, aki 2007-ben Balog Zoltánnal és Kövér Lászlóval egyetemben a parlamenti képviselők és munkatársaik részére életre hívta az ún. Imaórákat. Mindezt a Magyar Parlamenti Imacsoport Alapszabályából olvasom, melyet a képviselő bocsájtott rendelkezésemre. Kérdésemre elmondja, hogy ezek az Imaórák azt jelentették, hogy minden parlamenti ülésszaknak az elején és a végén – azaz évente legalább négy alkalommal – a képviselők és a munkatársaik összegyűltek imádkozni Balog Zoltán egykori miniszter, ma református püspök felajánlása alapján a Németajkú Református Egyházközség Hold utcai templomában.
Ebben gyökerezik a később létrejött Magyar Parlamenti Imacsoport, mely „de facto” több mint nyolc éve működik, azonban „de jure” 2019. december 3-án döntött hivatalos megalakulásáról.
Kezdetben félévente, majd negyedévente, azután havonta, végül kéthetente gyűltek és gyűlnek össze a mai napig, aktív és volt országgyűlési képviselők, kormánypártiak és ellenzékiek, nemzetiségi szószólók és egyéb meghívottak, imádkozni. A rendszeresség és a további tervek állandó helyet kívántak, így a Házelnök jóvoltából, 2019 adventje óta a Parlamenti Kupolacsarnokban – a Szent Korona közvetlen közelében – méltó imatermet kapott a Magyar Parlamenti Imacsoport.
Bemenni sajnos nem tudtunk, de egy ott elkészített képnek egyelőre nem is lett volna olyan sok mondanivalója – azon kívül, hogy az Országház egy újabb gyönyörű helyiségét fotózhattuk volna le -, mert jelenlegi állapotában ugyanúgy néz ki, mint bármelyik másik tárgyalóterem. Az imacsoport-alapító képviselőt arról kérdeztem, hogy a terem használatát hogyan képzeljük el a gyakorlatban, és mik a tervei a jövőre nézve.
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy az Úr dicsőségére ezt az imatermet meg tudtam valósítani. Különösen azért, mert a Nemzet Házában korábban soha nem volt imaterem. Úgy gondolom, hogy az imateremnek nyitottnak kell lennie bárki számára, aki a Parlament épületében dolgozik, így az imaterem nem csak a Magyar Parlamenti Imacsoport tagjait szolgálja majd, hanem a teljes közösséget. Ezért az a tervem, hogy a Magyar Parlamenti Imacsoport Alapítványa révén, állandó nyitvatartást biztosítsunk az imateremnek.
Vejkey Imrétől azt is megtudom, a pandémia miatt az imacsoport-tagok kevesebbet találkoztak most személyesen, a rendszeres, közös imák az on-line térbe helyeződtek át. A jövőre nézve az imateremmel kapcsolatban az az elképzelés, hogy olyan bútorzattal rendezik be, amely méltó környezetet biztosít az imádsághoz. Az Imacsoport vezetője neveket nem árult el, de annyit megosztott velünk, hogy felekezettől függetlenül szép számmal vannak az imaalkalmakon.
Alapszabályukban megfogalmazott céljuk magasztos: „Jézus Krisztus középpontba állításával előmozdítani a parlamenti frakciók felett átívelően, továbbá felekezetek fölött átívelően a teremtett világban az igazság keresését, a másik emberben pedig az Istenarcúság fellelését”, továbbá elősegíteni tagjainak „lelki fejlődését, gondolkodásuk nemesedését az evangéliumi tanítások alapján”.
Én pedig állampolgárként figyelek, és várok.
Sáhó Eszter
Az interjú eredetileg a szemlelek.blog.hu oldalon jelent meg.
