A keresztyén médiaszemélyiség szerint megújulásra van szükség, egy teológiai doktor megfélemlítésről beszél, a kommentelők sem igazán látják úgy, hogy minden rendben lenne.
Két rövid nyilatkozat jelent meg április 10-én a reformatus.hu honlapon. Az egyiknek négy püspök aláírásával az a lényegi tartalma, hogy az aláírók egyetértőleg támogatják Pásztor Dániel tiszáninneni püspök a Zsinat lelkészi elnöki tisztségre, valamint Steinbach József dunántúli püspök a Zsinat lelkészi alelnöki tisztségre jelölését.
A másik nyilatkozat alján nem szerepelnek külön aláírások, csak annyi tudható, hogy a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa adta ki, amelynek – amennyiben jelenleg is érvényesek az ezen a honlapon elérhető információk – Balog Zoltán az elnöke. Alább kiemelve közöljük a dokumentum teljes szövegét.
A Magyarországi Református Egyház Zsinata Elnökségi Tanácsának nyilatkozata
Az a hangvétel és stílus, amely az elmúlt hetekben a Magyarországi Református Egyházzal kapcsolatban közéleti és egyéb fórumokon megnyilvánult, méltatlan nemcsak az egyházhoz, hanem a tisztességes közéleti vitákhoz is. Arra kérjük azokat, akik illetékességből vagy illetéktelenül a református egyház belső ügyeit megvitatják, tegyék ezt azzal a tisztelettel és méltányossággal, amely egy több évszázados egyházi közösséget, annak vezetőit és tagjait ebben az országban megillet. Mi az egyházi testületekben és fórumokon azon munkálkodunk, hogy egyházunk megújuljon. Erre a munkára hívunk minden jóakaratú és egyházszerető embert és közösséget.
Budapest, 2024. április 10.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa
A Szemlélek megkereste Gundel Takács Gábort, aki nem csupán elkötelezett református hívő, de számos egyházi rendezvény moderátora, így a Reformáció 500 emlékév nagykövete is volt. Egykori szerzőnk így kommentálta az egyházi vezetők közlését:
„Egyetértek a nyilatkozat tartalmával, régóta probléma a közbeszéd színvonaltalansága. Csak kulturált hangnemben lehet súlyos problémákra, megosztottságra megoldást találni. A Magyarországi Református Egyház vezetésének ugyanis valóban szüksége van a megújulásra, hogy maga is méltó legyen egy több évszázados egyházi közösséghez.”
Gundel Takács Gábor
Levelet küldött szerkesztőségünknek ugyanebben a témában dr. Suhajda Etelka egykori református lelkész, teológus. Az ő véleményét Gáboréhoz hasonlóan szerkesztetlenül, változatlan formában közöljük az alábbiakban.
Válasz a Magyarországi Református Egyház Zsinati Tanácsának
„Csak hódolat illet meg, nem bírálat” – állítja (Madách után enyhén parafrazeálva) a Magyarországi Református Egyházról az egyház Elnökségi Tanácsa. Az érvelés pedig rövid, mindössze ennyi: mert „több évszázados közösség”, és ennek a jogán megilleti.
Volt református lelkészként és teológiai doktorként megdöbbent az érvelésetek, és nyilván Luther és Kálvin is döbbenten hallgatnának. Hiszen bizonyos értelemben őket is ezzel akarta elhallgattatni egy „több évszázados közösség”.
Hol van ebből az „egyházat szüntelen reformálni kell” elv, hol van az „engedünk a minket jobbra tanítóknak” hozzáállás? Persze, tudom a választ: csak azokra hallgattok, akik titeket Isten Igéjéből reformálnak meg vagy tanítanak jobbra.
De, tudjátok, azokat, akik ezt megtehetnék, már rég elmartátok, megfélemlítettétek, Isten kifacsart Igéjével ellehetetlenítettétek. A kifacsarás pedig (amit a fundamentalizmus és az amerikai evangelikál mozgalom is hazudik nektek) éppen az, hogy azt állítjátok: egyedül ti értelmezitek helyesen az Igét, tehát valójában csak nektek lehet igazatok. E felfuvalkodottságotok miatt pedig nem maradt helye a reformációnak és a jobbra tanításnak. Mert aki máshogy beszél, ellenség. Nincs helye a párbeszédnek, a javító szándékú kritikának, csak a kritika nélküli egyetértésnek.
Itt már csak a köveknek maradt hely, tudjátok, azok kiáltanak. Most is. Ti most ellenük hadakoztok.
És még valami, ha már a „több évszázadosság”-gal jöttök. Ha belenézünk az elmúlt egy évszázadba, mi az, ami miatt a Református Egyházat mint *intézményt* (mert tudom, hogy mindig voltak olyan *egyes személyek*, akik az evangéliumot komolyan véve kiálltak az Igazság mellett) annyira tisztelni kellene? A zsidótörvények megszavazása? A Holokausztban való hallgatólagos részvétel? A szocializmust kiszolgáló békepapságos egyházi lét? Az ügynökakták elsunnyogása? A ’90-es évek óta folyó mohó pénz- és intézménygyűjtés, miközben a gyülekezetek gyakorlatilag kifogytak az egyházi vezetés alól? Az elmúlt tizennégy évben a fennálló politikai gyakorlat és elit kritika nélküli (lásd mint fent) támogatása? Vagy a következmények és bocsánatkérés hiánya még akkor is, amikor már rátok égett, hogy nem volt igazatok?
Tavaly júliusban elhagytam a lelkészi pályát. Akkor még azt hittem, hogy csak azt. De ahogy múltak a hónapok, és már nem volt meg bennem a kognitív disszonancia állandó belső feloldásának a kényszere, végre sikerült belátnom azt is, hogy a Református Egyházzal nemcsak a múltja miatt (bár amiatt is!), hanem a párbeszédre, a más vélemény meghallására való képtelensége miatt sem akarok közösséget vállalni.
Csak kő leszek, aki kiált. De már nem értetek – hanem miattatok.
Dr. Suhajda Etelka
A reakciók sorának ezzel nincs vége, a Magyarországi Református Egyház közösségi oldalán ugyanis sorra gyűlnek a visszajelzések. Ezekből szemezgettünk – immár szerkesztve, a teljesség igénye nélkül, néhány elgondolkodtató jelzést bemutatva.
„Igazából az a furcsa, hogy a Református Egyház nem azt tartja méltánytalannak, hogy
Balog Zoltán (szerintem gyáván) bebújt a súlyos hibája után az egyház mögé,
hanem, hogy mit mond mindezekről a közvélemény. Maga az alapügy, mintha nem is lenne.”
„A református egyház vezetőségének egy része sajnos az utóbbi hetekben (vagy inkább években) méltatlan helyzetbe kormányozta az egyházat, viharba kerülve irányváltás helyett inkább az előre menekülést választották. Meg kellett volna őrizni az egyház függetlenségét a párttól.”
„A reformáció egyik közvetlen kiváltó oka a katolikus egyház prostituálódása, az egyházi hivatalok áruba bocsátása (simónia) volt. Nagyon úgy fest, hogy a magyar református egyház most ugyanezt a vétséget követi el: az államtól remélt pénzért hivatalt biztosít a tisztségre egyébként méltatlanná vált Balog Zoltánnak (elnézést, de ha Novák Katalin és Varga Judit méltatlan volt, akkor Balog, akire a hitünk szerint sokkal világosabb morális kötelezettségek vonatkoznak, százszor annyira méltatlan).”
„Szomorú, hogy ide jutottunk.
Ez olyan méltatlan sok református számára.”
„Lesz még rosszabb, ha nincs megtisztulás!”
„A tisztelet nem jár. A tiszteletért meg kell küzdeni. Önök , engedve a politikai befolyásnak , megbuktak emberségből és erkölcsből az utóbbi hetekben. A megoldást ismerik, mégsem tették meg – így nemhogy tisztelet nem jár, de a megvetés sem indokolatlan.”
„A Református Egyház saját magát hozta szégyenbe, mire föl várna tiszteletet?”
„”Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.” (Máté 9:17)”
„Miért lenne méregfog Balogh Zoltán? Úgy gondolják egyesek, hogy a politika után az egyházat is leszalámizhatják? Az egyház erősebb és nem hagyja! És ez így jó. ”
„A magyar református egyháznak megvan a maga keresztje, akit úgy hívnak Balog Zoltán!”
„Majd, ha az egyház megteszi a lépést, hogy valóban megtisztul (kiteszi balogot!), akkor talán kérhet ilyeneket!”
„Mit lehet tisztelni egy olyan püspökön, aki gyáván elfut a nyilatkozat elől és csak bujkál, ki se állt a nyilvánosság elé, mindössze videónyilatkozatot adott?!”
