Olvasói kérésre visszatér egy ideje pihentetett rovatunk, amely a cikkeinkhez fűzött véleményekből közöl színes válogatást.
– Sajnálnám, ha – akár átmenetileg is – megszűnne a Komment-tár sorozat.
Egyrészt
mindig hasznos megismerni néhány mértékadó véleményt, amely kiegészíti a szerkesztők gondolatait, de akár úgy is, ha az érem teljesen másik oldalát mutatják meg.
Másrészt érdemes később újra, más olvasatban is visszatekinteni egy-egy korábbi cikkre – írta egyik olvasónk március elején, amikor újraindult az anyagi okokból egy ideig őrlángon működő magazinunk. Láthatóan változatlan lelkesedéssel fűznek szubjektív gondolatokat cikkeinkhez az olvasók, így nem búcsúzunk el a Komment-tár opuszaitól. Máris itt az elmúlt napok terméséből csemegéző folytatás.
10 meglepő válasz a katolikus egyházat 10 éve vezető Ferenc pápától
„Ferenc az első, mai világunkat értő, empatikus, emberséges pápa.”
„Eléggé ellentmondásos volt az elmúlt tíz év a pápaságából. Megosztó személyiség. Gondolok a félreérthető kijelentéseire, vagy a Pachamama bálvány bevitelére a Vatikánba még a pán-amazóniai szinódus alatt, 2019 októberében.”
„Érdekes egy figura az öreg!”
Mi a magyar érdek?
„A nemzet az a legtágabb közösség, amit még valahogy képesek vagyunk felfogni, amivel érzelmileg azonosulhatunk (jó lenne persze emberiségben gondolkozni, de ez jóval nehezebben megy).
Sajnos a mai közhangulat – és én ezért nem tudom a politikusokat nem hibáztatni – még az ennél kisebb közösségeket, családokat, baráti társaságoka is szétzilálja.”
Szinodális út vagy zsákutca?
„Nem tartom helyesnek ezt az „igazodjunk a korszellemhez” jellegű hozzáállást, mert lehet persze ezt úgy konstatálni, hogy de jó, végre haladnak a korral, ugyanakkor semmi többletüzenet nincs benne. Egyfajta semleges állapotot idéz elő, hogy kevesebben fogják támadni, de különösebb vonzereje se lesz. Ez a svéd egyház esetében is jól látszódik: abszolút progresszív a hozzáállás, valahogy mégis fogyatkozik a hívek száma. Természetesen azok hozzáállását is problémásnak látom, akik a korszellemmel kevésbé akarnak haladni, mert ez a „régen is így volt, maradjon is így” meg a „a jesszusom hová tart a világ” reakció manapság már kevés hiteles érvnek. Én inkább
annak örülnék, ha ezek a szinódusok elsősorban arra koncentrálnának, hogy az egyház hogyan tudná az eddigi tanítását a mai kor embere számára hitelesen és érthetően átadni,
nem pedig a mai világ elvárásaihoz hozzáigazítani, vagy éppen dacosan bezárkózni és az antikrisztus eljövetelét vizionálni mindenben. Én hiszem azt, hogy az emberek legbelül ma is vágynak a hiteles útmutatásra.”
„Tény: a legnagyobb hévvel, hanggal, politikai és médiaerővel térítő eszme és legjobban megszervezett kereszteshadjárat az északi földtekén – egyházban és szekuláris közegben egyaránt – jelenleg a szivárványos pánszexuális valláspótlék (miközben a papi szexuális abúzusok több mint 90 százaléka azonosnemű és/vagy efebofíl jellegű, ami viszont nem zavarja a szinodális út „tényfeltáró” mozgalmárait).”
Üzenet a határon túlról: Magyarországon k@rva jó dolguk van az embereknek
„Attól, hogy valaki anyagi biztonságban, relatív jólétben él, miért kellene a regnáló rendszer hívének lennie, ha nem ért vele egyet? Az ellenzék nem érezheti magát politikai értelemben elnyomottabbnak, kisemmizettebnek, mint a magyar, magyar anyanyelvű kisebbség a környező országokban? Nem vagyok szakértői szinten képben a nemzetiségi politika tekintetében, de miért az asszimiláció az elvárás, és nem az integráció minden nemzetállamban, minden látszatpropaganda ellenére? Illetve az sem, hiszen kormányfői szinten nem akarunk „kevert fajúak lenni” még integrációs szinten sem. Ami kijelentés szerintem sértő az itt élő integrálódott nemzetiségek számára is. Még ha nem is tiltakoztak ellene.”
„Bár úgy lenne, hogy jó dolgunk van… Jöjjön, nézzen szét Borsodban a kisebb falvakban!”
„Elhiszem és sajnálom, hogy a határon túli magyarok másodrendű polgárok az országukban, de azt kellene látniuk, hogy lassan itt az anyaországban is egyre több –egyébként magyar – embert másodrendűként kezel a kormányzat:
alamizsnáért dolgoztatnak diplomás, tanult embereket, akiknek egyébként értékes a munkájuk, akik a vállukon viszik az országot, mert ellátják az állam feladatait,
a közszféra dolgozóiról beszélek, akiknek egyébként a kormány elvárása szerint ezt a munkát kötelességük vita (pl. sztrájk és érdekképviseleti szervezetek) nélkül végezni, akik lassan jobbágysorba süllyednek. Ráadásul a kormány bedarálta az egyházakat. Lassan nincs hova menni vigaszért, és még annyit se mondhatunk, hogy a rendszerváltás előtt felvállaltuk pl. katolikus hitünket akkor is, ha meghurcoltak miatta, most azonban már lassan szégyelljük, hogy katolikusok vagyunk, mert az egyháznak csak az számít, hogy mennyi pénzt kap a kormánytól, Isten útját viszont szépen elhagyta.”
Prófétai missziója miatt kaphat teológiai díszdoktori címet Greta Thunberg
„Talán
az a kimagasló érdeme van Greta Thunbergnek, hogy nem isteni csapásnak állítja be a klímakatasztrófát – hanem az ember bűnének –, viszont itt meg is reked.”
„Azért az egy remek indikátora a korunknak, amikor egy világhírű egyetem a teológia díszdoktorává egy ateista személyt avat fel. Az érvrendszer felépítménye pedig addig van tekergetve, amíg a fogalomkör-kitágítás, a relativizálás és távoli, áttételes képzettársítások eszközrendszerén keresztül bele nem illik a legújabb kori liberális kultúrmarxizmus narratívájába. Ilyen érvelés mellett simán áll az analógia, hogy prófétának tekinthetjük Rubint Rékát a „teremtésápolás”, Joaquin „El Chapo” Guzmán pedig a teremtéspusztítás területén, nagyhatású tevékenységükből kifolyólag. ASAP teológiai díszdoktorátust nekik!”
„Ott kezdődik probléma, hogy magával a díszdoktori cím tágabb jelentésével, gyakorlati szerepével sincsenek tisztában többen. Pedig elérhető az interneten is korrekt megfogalmazása, magyarul is. „Olyan személy, akinek kiváló művészeti, írói, tudományos v. közéleti érdemeinek kitüntető elismeréseként vmelyik egyetem a tiszteletbeli doktori címet adományozza, tekintet nélkül arra, hogy az illető személy a doktori címhez szükséges tanulmányokat egyáltalán v. azon az egyetemen elvégezte-e””
Imatermeket alakítottak ki a Corvinus Egyetemen
„A tegnap elkezdődött böjti idő szolgáljon a muszlim testvérek javára! Ugyanúgy, ahogyan az ortodoxok és katolikusok számára, akik már régebb óta benne vannak ebben az időben.”
„Vajon az arab egyetemeken van keresztény imaterem vagy olyan terem ahol Ők is imádkozhatnak?”
„Csodálatos. Csak kár, hogy a keresztény diákoknak és tanároknak nem volt hasonló igénye…”
„Milyen érdekes, hogy megy a hergelés a migráncsok ellen, erős iszlamofób felhanggal, de ha fizetős igazhitűekről van szó, akkor arccal Mekkának és a kasszának.”
Kő, papír, fehér holló
„Annyira szánalmas a sok károgó! A futball egy játék. Ők meg két vásott kölyök. Játszottak, élvezték. Ki ne találja már valaki, hogy a tizi a kő-papír-olló miatt maradt ki! Rossi biztos a haját tépi, de ennyi lazaság kell. Nem értek egyet azzal, hogy flegmák lettek volna.”
„A válogatott az (esetnél pályán lévő) tagjának képzelve magam, nagyon rossz szájízzel gondolnék erre a határozottságot nélkülöző, gyerekes közjátékra. Nem volt való ez oda, egy friss csapatkapitánynál végképp nem. Lehet hogy van abban valami hogy azt képzelte, így csapatemberként gondolkodik, de pont attól lesz egy kapitány kapitány, hogy kellő időben meghozza a kellő döntéseket. Kő-papír-olló, gyerek kezébe nem való, a kapitányság, egyelőre, Dominik kezébe sem. Ahhoz el kellene jobban felejtenie magát divatozás terén, a tinédzseres megnyilvánulásait elhagyni és alázattal szolgálni.”
„Az ilyen cikkek miatt külön örülök, hogy megmaradtatok, és folytatjátok a írást.”
„Ha nem lesztek olyanok mint a gyerekek, nem juttok be a mennyek országába.”
„BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.” (Gyökössy Endre)
Martos Levente Balázs: „Lássuk úgy a világot, ahogyan Isten látja”
„Ki kell nyitni az ajtót, hogy az én-ből meglássunk más-okat.
Sokat.”
