A járvány idején hajléktalanokat fogadott egy hamburgi hostel

Németország hajléktalanok covid
unsplash.com

Minden rosszban van valami jó, így tanultuk a nagyitól. Sajnos mára inkább azt a szemüveget hordjuk, ami minden jóban megmutat valami rosszat, pedig a világjárvány időszaka épp a régi mondást igazolta.

Az idén 75 éves német Zeit magazin születésnapi ajándékként 75 reményt adó jó ötletet: kreatív embereket, jó kezdeményezéseket mutat be. Egyikük Myléne Delattre, egy hamburgi hostel menedzsere, aki a járvány idején kezdett valami újba.

A karantén miatt 2020 tavaszán hirtelen felére csökkent a vendégéjszakák száma a városban, így a Bedpark szobái is jószerivel üresen maradtak. A 31 éves Myléne úgy érezte, valami értelmes dolgot kellene kezdeni a szállóval és eszébe jutottak a fedél nélküli emberek:

„Stay home, azaz ‘Maradj otthon!’ – mindenhol ez volt a jelszó. De hogyan működhet ez otthon nélkül?”

Csapatával ezért különböző segélyszervezeteket kerestek meg és egyházi szolgálatok, a tartományi szakszolgálat illetve civil egyesületek összefogásával a Hostel új feladatkört kapott: hajléktalanok covid-szállása lett. A szobákhoz tartozó fürdőszobákban kis konyhasarkot rögtönöztek, megszervezték az élelmezést és az új bérlőket szociális munkások segítették. Először csupán néhány hónapra tervezték ezt az új „szolgáltatást”, azonban másfél évvel a járvány kezdete után még mindig laknak a hostelben hajléktalanok, miközben a többi szobát ismét turisták, üzletemberek veszik igénybe. A kedvezményes bérleti díjakat részben adományokból fedezik, de a legtöbb hajléktalan munkát is vállal, így maguk is ki tudják fizetni a szállásukat.

„Most különösen hálás vagyok a munkámért, az otthonomért, a családomért és a barátaimért” – mondja Delattre, mert akkor is kitartottak mellette, amikor ez a fajta működés csupán a fix költségeket fedezte, nyereséget azonban nem hozott. Viszont

senkit sem kellett elbocsátaniuk és nem kellett elküldeniük a vendégeiket.

Csak azoknak kellett távozniuk, akik a figyelmeztetések ellenére is rongáltak vagy drogoztak a szobákban. „Legtöbben azonban jobban vigyáztak a szobákra, mint egynémely focidrukker, akik itt aludtak” – mondja Myléne.

Bár a hajléktalanszállók szakemberei szkeptikusan fogadták az átmeneti segítséget, Delattre tapasztalata az, hogy igen sok lakójuk nem tért vissza az utcára, hanem állást és lakhatást talált. Ő maga és a csapata is gazdagodtak a találkozások, a beszélgetések által – a projekt mérlege nemcsak a hajléktalanok, de a munkatársak számára is pozitív, ezért a fiatal menedzser a többi szállodának is jó szívvel ajánlja ezt a modellt.

FORRÁSZEIT Magazin
Mindig szerettem volna a dolgok mögé látni, néha úgy érzem, sikerül is - különösen, amióta a Teremtő Lélek hangjára igyekszem fülelni. Amit pedig felfedezek, azt szívesen meg is osztom, akárcsak a kérdéseimet, amelyek minden meglelt válasz nyomán sokasodnak. Nagy öröm számomra közösségben felfedezni és együtt gyönyörködve szemlélni a Teremtőt műveiben.