A jövőépítés egyik csodaműhelyében jártunk

A kaposvári Hangya Tanodában járva az embernek az az érzése támad, hogy a mennyország odalógatja a lábát.

Egy csapat diákkal együtt érkeztem, a hideg gyorsan terelt be minket a MATE Kaposvári Campus Művészeti Karának jól fűtött épületébe. Az elmúlt 15 évben több mint ezer gyermek életútját segítő tanodát 2017-ben újították fel, Varga László püspök áldotta meg. Alapítója Bogdán Imre, aki mind a mai napig szakmailag irányítja az intézményt.

“A civil vagy egyházi szervezetek által működtetett intézmény, amely délutáni foglalkozásokkal segíti a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai tanulmányait elsősorban képességfejlesztő programokkal, de még inkább azzal, hogy a tanuláshoz való pozitívabb viszony kialakítására törekszik.” (tani-tani.info)

Ide a diákok tanórák után érkeznek, és egyéni szükségleteiknek megfelelő programokban vesznek részt, melyek komplexen segítik személyiségfejlődésüket.

A szeretetteli törődés és a hozzáértő felzárkóztatás hamar megmutatkozik a gyerekek tanulmányi eredményében.

A kaposvári tanoda többszintes épületének központja a tetőtér, ahová belépve az embernek rögtön jó hangulata támad. A tér kialakítása önmagában is látványos, színekkel és kicsiny kezek nagy munkáival díszítve pedig igazán szívet melengető.

– Jó lehet ilyen helyen dolgozni.

– Mi is nagyon szeretjük – mondja mosolyogva Bertalanné Bogdán Réka, aki 6 éve vezeti a Napkerék Egyesület által működtetett tanodát, amely 2019 óta állami forrásból gazdálkodik. – Nincsenek unalmas napjaink, jelenleg 35 gyermek jár ide a város különböző intézményeiből. Jönnek busszal, gyalog, ki hogyan tudja megoldani.

Sokaknak mi vagyunk a biztos pont, vannak, akik nyitástól zárásig itt töltik az idejüket, ha tehetik – mondja a tanodavezető.

A gyerekeket különbusz viszi haza záráskor. A vírushelyzet miatt most sok a hiányzó, a szülők félnek elengedni a gyerekeket, nemcsak a tanodába, még otthonról is. A most érkezők viszont folyamatosan hozzák a félévi bizonyítványokat – Réka arra kíváncsi, mennyit hiányoztak, és hogyan állnak a tanulmányaik.

– Az eredményeiken keresztül részben mérhetővé válik a mi munkánk is: mennyit jártak iskolába, hogyan változtak az osztályzataik, amióta itt különórákra járnak.

Réka főállásban dolgozik a tanodában, munkáját napi 4 órában Szilvi néni segíti, aki pedagógiai asszisztens. Vannak óraadó szaktanárok, fejlesztőpedagógusok és önkéntesek – Réka húga is angolt tanít a gyerekeknek, óradóként. Egyébként cukrásznak tanul, és vizsgamunkáit, azaz a finom süteményeket időnként megosztja a tanoda édesszájú növendékeivel.

Az irodai részben jó hangulatban beszélgetnek a fiatalok. Péntek van, ez mindenkinek öröm. Ma új frizurája is lesz néhányaknak: járnak ide fodrásznak tanuló diákok, ők vágják a többi srác haját. Igazi nyer-nyer helyzet: a nyírás ingyen van, a tanulók pedig komoly gyakorlatra tehetnek szert egymás hajának rendbetételével.

Miközben a hajvágások gyakoriságáról és előnyeiről érdeklődöm, meghívást kapok a szomszédos pingpongasztalhoz egy páros meccsre 11 pontig, majd forgózás következik, amit négyen játszunk: Bence aktív bokszoló, Bálint focizni jár és tehetséges kapus, Erik pedig a jövő egyik mesterfodrásza.

Szeretik a sportot, a mozgást, és nagyon örülnek neki, hogy a tanoda sportlehetőséget is biztosít. A fenti részben van csocsóasztal is. Rendszeresen járnak kirándulni is, a programjaikról készült képeket megosztják a Facebook-oldalukon. A belső udvarban bográcsozni is szoktak. Itt aztán tényleg van minden, amivel igazán jó élményekre tehetnek szert azok a diákok, akik szabadidejükben a Hangya Tanodát választják.

Kissé kifulladva a hirtelen jött pingpongmeccs után, visszatérek Réka asztalához, ahol éppen egy Activity játék kezdődik.

– Iskola után az első, hogy megcsináljuk a házi feladatokat. Utána van közös játék, amiben a gyerekek válogathatnak, nagy a bőség – meséli Réka. Nagyon jól felszerelt könyvtáruk is van, sok társasjátékkal, lehet tabletezni is. Van egy ötletláda, amibe a gyerekek bedobhatják, hova mennének szívesen: a többség most a Katica tanyára vágyódik.

A délutáni program képlékeny, többféle hatás is formálja: mikor érkeznek a gyerekek, milyen napjuk volt, mennyi házi van,  hányan lesznek, mihez van kedvük.

– Van, hogy csak leülnek egy sarokba és zenét hallgatnak – mondja Réka. A legtöbb ötöst gyűjtők jutalmat kapnak, és van dicsőségtábla is, amire felkerülnek a legjobbak.

Minden hónapban megtartják az aktuális szülinapokat is. Réka mesél egy kislányról, aki itt tudta meg, hogy mikor van a szülinapja.

A kis emberek mögött nehéz és mély sorsok húzódnak, de itt mindig tudnak töltődni is.

Az az érzésem itt, hogy milyen jó, hogy vannak ilyen emberek, akik azt csinálják, amit minden embernek kellene. Ahogyan és amennyit csak tudnak, olyan emberekkel foglalkoznak, akikkel mások nem akarnak. Hálás vagyok, hogy egy kis ideig belecsöppenhettem ebbe a nagyon is szerethető, hangulatos kis hangyabolyba.

Amit megtapasztaltam, reményt ad arra, hogy az ilyen intézmények valóban jövőépítő, társadalomformáló küldetést töltenek be.

Nagyon átjött az üzenet, ami az ide érkezőket fogadja:

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.