„A csendes többség azt gondolja, hogy korrekt a tervezett szabályozás” – mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter néhány nappal ezelőtt egy sajtótájékoztatón az új pedagóguséletpálya-törvényre utalva.
A kormányzat prominensei a törvényjavaslatra hivatkozva soha nem látott mértékű béremelésről, a gyermekeket nevelő, oktató pedagógusok szakmai és anyagi megbecsülésének javulásáról beszélnek. A pedagógusok egy része azonban mintha nem is azt a 164 oldalt olvasná: az általuk bosszútörvénynek nevezett törvénytervezet miatt utcára vonulva tiltakoztak, petíciókat írtak, sokan elhagyták, és napról napra többen jelentik be, hogy elhagyják a pályát.
De hol van a Gulyás Gergely által említett csendes többség? Hol vannak azok a gyakorló pedagógusok, akik üdvözlik az új életpályáról szóló törvény bevezetését?
Hol vannak azok az óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, akik szerint az új szabályozás valóban hozzájárul a magyar oktatás ügyének előmozdításához, szolgálja a gyerekek, a pedagógusok és a szülők érdekeit?
Hol vannak, miért nem látszanak, miért nem hallatják a hangjukat?
Hogy valóban ők-e a többség, most nem is igazán számít (amúgy sem tudná Gulyás Gergely az állítását bizonyítani, így számháborúzni felesleges) – sokkal inkább számítanak a gondolataik, az érveik. Ezért párbeszédre hívjuk, és szívesen felhangosítjuk azoknak a hangját, akik pedagógusként jól érzik magukat, elégedettek a helyzetükkel, a pedagógusok új életpályájáról szóló törvénytervezetet korrektnek, az oktatásban jelenleg zajló folyamatokat reménykeltőnek ítélik.
Ha Ön aktív pedagógus, és a „csendes többség” tagjaként megosztaná velünk véleményét, gondolatait, jelentkezzen az címen!
