Málta érseke, a szexuális visszaélések felderítésével ismertté vált Charles Scicluna a Times of Malta című lapnak adott interjúban több, jelenleg erősen vitatott kérdés kapcsán is kifejtette véleményét – felvetette többek között, hogy felülvizsgálná a cölibátus intézményét. A két részletben megjelent interjú legfontosabb gondolatait idézzük.
A cölibátusról
Az egyháznak felül kellene vizsgálnia a cölibátussal kapcsolatos előírásokat, lehetővé téve a papok számára a házasságkötést.
– Elérkezett az idő, hogy komolyan megvitassuk a kérdést és döntést hozzunk róla – mondta, hozzátéve: ez az első alkalom, hogy erről nyilvánosan beszél, és lehet, hogy ez egyesek számára eretnekségnek fog hangzani. – Miért kellene elveszítenünk egy fiatalembert, akiből remek pap lett volna, csak azért, mert meg akar nősülni? Jó papokat veszítettünk el csak azért, mert a házasságot választották.
Az interjúban Scicluna elismerte, hogy a cölibátusnak helye van és lesz az egyházban, de hozzátette: tapasztalatból megtanulta, hogy a papoknak is meg kell adni a házasságkötés lehetőségét, ahogyan a keleti rítusú katolikus egyházakban.
– Az egyház fennállásának első évezredében választható volt, és újra opcionálissá kellene válnia. (…) Egy férfi megérhet, kapcsolatot létesíthet, szerethet egy nőt. Jelen állás szerint választania kell a nő és a papság között, és egyes papok ezt úgy oldják meg, hogy titokban szentimentális kapcsolatokba bocsátkoznak. (…) Néhányan közülük évek óta elkötelezett kapcsolatban élnek, másoknak pedig titokban még gyerekeik is születtek.
A Jézus halála utáni első évezredben a papok általában házasodhattak és gyermekeket vállalhattak. Az egyház a 12. században vezette be véglegesen a kötelező papi cölibátust. (…) De ez csupán egy szabály – nem egyházi dogma –, így Ferenc pápa megváltoztathatja, bár a 87 éves egyházfő egyelőre nem tűnik meggyőzöttnek. (…) A Vatikán 2019-ben nagyon közel került a szabály megváltoztatásához, amikor a püspöki szinódus elsöprő többséggel megszavazta, hogy az Amazonas térségében házas férfiak is papok lehetnek, hogy segítsenek az ottani egyház szükségleteinek kielégítésében. (…) De annak ellenére, hogy a zsinat olyan, mint a püspökök parlamentje, nem döntéshozó testület, az egyházi szabályok módosításának joga Ferenc pápa kezében van, aki egyáltalán nem haladt előre a változtatással.
Az érsek szerint azonban a pápának abban igaza van, hogy egy ilyen változtatásnak nem a hivatásválság enyhítéséről kell szólnia. A hivatás végső soron a hitből és az ember Istennel való kapcsolatából fakad, tehát a szabályokat azért nem szabad megváltoztatni, hogy pusztán több férfit vonzzanak a papi hivatása felvételére, vagy betöltsék az üres helyeket.
A meleg kapcsolatok megáldásáról
A melegek házassága állandó vitatéma a katolikusok körében, és a vita egy héttel karácsony előtt újra fellángolt, amikor a Vatikán – fenntartásokkal – jóváhagyta az azonos nemű párok áldását. Scicluna szerint ez nem azt jelenti, hogy az egyház mostantól mindent jóváhagy, amit a melegek tesznek, és ez még mindig nem egyenlő a házassággal.
– Azt mondjuk: kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, ki kérheti és ki nem kérheti Isten áldását? Isten áldása nem értékítélet – nem a tökéletességed megerősítése. Isten áldásának kérése inkább annak beismerése, hogy szükség van Rá – és kinek nincs szüksége rá? (…) Ez [a lehetőség] azoknak a pároknak szól, akik nem éppen ideális helyzetben vannak, de amikor áldást kérnek, elismerik, hogy szükségük van Istenre. Ez az Istenbe és az Ő segítségébe vetett hit cselekedete.
– Ha két meleg ember igazán szereti egymást, akkor – a heteroszexuális párokhoz hasonlóan – elérik a lehető legmagasabb eszményt két ember között – mondta az érsek. – A házasság azért más, mert amellett, hogy szerelmi szövetség, nyitott az életre is. (…) A tanításunk nagyon erős, és nem hiszem, hogy alkuképes. A házasság egy férfi és egy nő között kötődik, és nyitott a gyermekek számára, hiszen a férfi és a nő ivarsejtjei hozzák létre. (…) De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének más szerelmi kapcsolatok, amelyek szintén megérdemlik Isten áldását – én csodálom és áldom ezeket a párokat az erőfeszítésükért, hogy valóban szerethessék egymást.
A következő pápáról
Scicluna is úgy véli, hogy Mario Grech bíboros jó pápa lenne, ha bíborostársai őt választanák a következő konklávén.
– A 87 éves Ferenc pápa egészségi állapota okot ad a spekulációkra egy közeli konklávéval kapcsolatban, a 66 éves gozitai prelátus pedig alkalmas a katolikus egyház leghatalmasabb székére.
A püspöki szinódus főtitkári tisztsége és viszonylag fiatal kora is mellette szólhat. (…) Ilyenkor azonban nehéz bármit is biztosan megjósolni, és a pápává válásra kiszemelt bíborosok gyakran végül nem kerülnek kiválasztásra.
– Szerintem jó pápa lenne belőle – mondta Scicluna. – De ugye tudja, hogy ez mit jelentene? Életfogytiglani börtönbüntetést. A pápák nem véletlenül változtatják meg a nevüket – teljesen fel kell adniuk régi életüket. Megszűnik a magánéletük, és már alig tehetnek valamit a pápai hivatáson túl.
