Aktív párbeszédet eredményezett az a néhány napja közzétett videóinterjúnk, amelyben a közelgő vatikáni Szinódus altitkárával beszélgettünk. Mutatunk pár elgondolkodtató reakciót.
A szinodalitás egyik lényegi jellemvonása egymás figyelmes meghallgatása – ez pedig Nathalie Becquart szerzetesnővér erről a témáról szóló megnyilatkozására is érvényes. Bár néhányan úgy értelmezték, hogy a Szinódus az egyház alapjait változtatná meg, ilyesmi nem hangzik el a beszélgetésben. Néhány hozzászólás olyannak tűnik, mintha megfogalmazója meg sem nézte volna a videót, melynek visszatérő hivatkozási alapja egy 60 oldalas dokumentum, és tele van konkrétumokkal, dátumokkal.
Ezen sajátosságokkal együtt érdemes meghallgatni egymást, mert az bizonyosnak tűnik, hogy a Szemlélek olvasói kapcsolódni kívánnak Ferenc pápa kezdeményezéséhez. Továbbra is örömmel fogadjuk az érdemi hozzászólásokat!
Szinodálisan
„Már ideje megbeszélni közös dolgainkat!”
„Istennek semmi sem lehetetlen, talán még ez sem.”
„Na, végre! Remélem, nem késő!”
„Az egymást építő és kiegészítő kapcsolatok teremtő feszültsége lehet a közösségek motorja… Ez már a kánai menyegzőn is így volt.”
„Szuper! Meg kell térni közösségként…”
Visszatekintve
„’62-65-ben már volt egy „forradalom”. Most erőltetnek egy másikat és ha súlyos kételyeid vannak ezzel kapcsolatban, azonnal megkapod a „backwardist” („visszatekintő, visszalépő”) elnevezést. A „meghallgatás” sajnos egy szólam immár; miközben csak a „modernitás hangja” az, ami hallatszik…”
„Kezdésnek visszakaphatnánk a tridenti liturgiát a gyakorlatban is.”
Másként
„Francia nő, francia gondolkodás… szívesebben hallgatnám meg ebben a témában egy szíriai, vagy nigériai keresztény véleményét, akik a mai napig életüket adják hitükért.”
„Egy igazán szép jövőképben már nincsenek egyházak!”
Sehogy
„Az isteni elrendelés alapján hierarchikus rendben működő Egyház felforgatása és emberi intézménnyé, jótékonysági egyletté alakítása ez, nem más.”
„Milyen kirekesztettek?? Az ember önmagát kirekesztheti, de a mi templomunkba mindenki bejöhet, mindenki kérdezhet. Jaaa, hogy könnyebb azt mondani azért nem megyek a templomba , mert ott kirekesztenek!”
„Ezzel a fene nagy demokráciásdival majd úgy járunk, mint a protestánsok.”
„A katolikus egyháznak nem szabad változni, mert a végén a papok szivárványszínű miseruhában fognak misézni. Ami változás volt, eddig csak kárt okozott az egyháznak.”
„E szerint a jövő egyháza tehát neoprotestáns gyülekezetek konglomerátumává alakul.
Igaz, valóban minden hivatalos erő erre hajtja a hajót, vagyis amerre a világ áramlatai sodorják, a Szentlélek Szellőjével szemben.”
„Köszönöm, nem kérek az ilyen önjelölt lutherekből!”
„A katolikus egyházban 2000 éve a Szentlélek „fúj”. Aki ezt megkérdőjelezi, az a Szentlelket káromolja. Ha új szelek fújnak a Vatikánban, akkor azokat jó eséllyel nem a Szentlélek, hanem valaki más „fújja”.”
Nem vagyok katolikus, de azt látom, hogy a történelmi egyházak mindegyike „szakad le” a társadalomról. Vannak ezt megerősítő és ennek ellentmondó példák is, de a szándék, hogy kitaláljanak valamit, amivel újra szervesen csatlakozni tud az emberek életéhez az egyház, mindenképpen üdvözlendő. Eszközök kellenek, amikkel meg lehet újra szólítani az embereket és amikkel segíteni lehet megérteni/tni, hogy Isten/Jézus/a Szentlélek vár és hív mindenkit magához és hogy ez JÓ. Különböző korúak, származásúak, hátterűek és vallásúak vagyunk mind, mégis van pár dolog ami mindannyiunknak fontos. Ezek megtartásával és az eszközök, helyek, lehetőségek variálásával szerintem lehet fontos ajtókat nyitni az emberek felé.