Jerusalema örömtánc — A Laurentius Ziekenhuis munkatársai is lelkesen ropják

A járvány mellékhatásaként mennyei táncot jár a világ

Írta:

2021.04.18.

Az örömzene alkotója aligha sejthette, hogy mekkora erőt ad majd a Jerusalema című dal az emberiségnek.

Komoly kihívót kapott a Despacito és a Gangnam style. Az emberek százmillióinak könyökén kifolyó melódiák közös nevezője, hogy bár távol állnak a művészi csúcsteljesítménytől, valamiért mégis úgy terjedtek a maguk csúcsidőszakában, mint a koronavírus és annak mutációi. Napjaink új világslágere annyiban különbözik az említett elődöktől, hogy ennek nem csupán a dallama fülbemászó, de a szövege is kifejezetten „övön felüli” jelentést hordoz.

Aki nem beszéli az isiZulu afrikai nyelvjárást, az is minimum sejti, hogy itt valami vallásos témáról lehet szó. Így is van, noha az előadó valószínűleg a nemzeteken átívelő, kontinentális – gyökereiben a természetfelettire nyitott – életérzést akarhatta kifejezni. A diszkósított house hangzásvilág sem arra utal, hogy templomi környezetbe szánták a szerzeményt (noha Afrikában jellemzően egész másként fest egy liturgia zeneisége, mint például Európa nagy részén).

Nagyon mély szövegelemzésre nem vállalkoznék, de a mondanivaló még csak közvetlenül kereszténynek sem nevezhető – avagy nem kizárólag a kereszténységre értelmezhető. Épp azt fedezhetjük fel benne, hogy Jeruzsálem városa számos vallás szent helye, amolyan sajátos, égre nyitott világközpont. A „Jerusalema ikhaya lami” üzenet ezt jelenti: „Jeruzsálem az én hazám”, miközben a „ndawo yami ayikho lana” rész jelzi, hogy „itt (máshol) nincs helyem”, a „mbuso wami awukho lana” még konkrétabb: „a királyságomat itt nem találom”. A többi felkiáltás arról szól, hogy „ments ki engem”, „gyere velem”.

Isten neve sehol nem szerepel a dalban, de Jeruzsálem megszemélyesítése így is beszédes.

A járvány és a dal kapcsolatát illetően elég könnyen el lehet dönteni a tyúk vagy a tojás dilemmát: a Jerusalema első változatát 2019. augusztus 11-én rögzítette Master KG, az ismeretlen eredetű járványról 2019. december 31-én értesült először hivatalosan a WHO a kínai hatóságoktól, az első, egyértelműen koronavírusos észlelést 2019. november 17-ig vezették vissza. Vagyis a dal születésének nincs semmi köze a járványhoz.

De mi a helyzet az énekkel napjainkra szorosan összefonódott tánccal? Az Index kutatómunkája szerint az angolai Fenomenos do Semba nevű táncos alakulat ünnepelte ezzel a dallal a csapat fennállásának ötödik évfordulóját, a világhódító tánclépéseket ők találhatták ki. Se vallási, se egészségügyi vonatkozás nem fedezhető fel a videón, így még valószínűbb, hogy

a véletlenek összjátékának köszönhető, hogy ma már se szeri, se száma a „Jerusalema-challenge”, vagyis a dalhoz kapcsolódó táncos kihívás változatainak.

Persze, indokot azért nem nehéz találni erre a „véletlenre”. Az embereknek ugyanis elegük van a sok rosszból, a bezártságból, a hírvilágot leuraló halálos statisztikákból. Menekülni nem lehet, de „levegőt venni” nem képtelenség. A Jerusalema „vírusa” ilyen friss levegővételnek értelmezhető, amelyben

egyszerre fejeződik ki az összetartozás, az összekapaszkodás, az öröm iránti vágy, a csak azért sem hagyjuk megtörni magunkat, a lelki immunrendszer erősítésének szándéka, és az a nem túl gyakran kimondott remény, óhaj, hogy „kell ott fenn egy ország”.

Következzen néhány örömtáncos videó, de előbb a dal eredeti szövege olvasható – hátha kedvünk támad emelni a téten, és eredeti nyelven énekelni a dalt, ha a tánclépések már csípőből mennek.