A kérdés egy nyolcéves kislány szájából, pénteken, matekóra előtt két perccel vágott csendet a reggeli zsivajba. Egyértelmű volt, hogy most nem a 7-es szorzótábla következik…
De akkor mi következik? Hogyan beszéljek velük arról, amit magam is csak a gyomrom tájékán érzek, de az eszemmel felfogni sokat látott felnőttként sem tudok? Mit mondjak nekik, amikor magam is tele vagyok aggodalommal és bizonytalansággal?
Mit feleljek arra a kérdésre, amit soha nem akartam hallani?
Az iskolai életnek nem lehet, és nem is része a politika, de néha kéretlenül és óhatatlanul beszivárog a tanterem falai közé. Máskor igyekszünk rövidre zárni ezeket a „megnyilvánulásokat”, de ezen a péntek reggelen félre kellett tenni a röpdolgozatot és a 7-es szorzótáblát, saját félelmemet és bizonytalanságomat, mert nem lehetett nem észrevenni a gyerekek félelmét és bizonytalanságát.
Gondolkodni nem sok időm volt, mert a pillanatnyi csend után
egymás szavába vágva mondták, amit szüleiktől vagy a médiából hallottak,
tudnak vagy tudni vélnek.
- Azt hallottam, de nem vagyok benne biztos, hogy a második világháború óta nem volt ilyen.
- Régen Ukrajna és az oroszok együtt éltek, de idegesítették őket az oroszok, ezért elváltak tőlük.
- Szerintem azért nem az oroszoknak kell szurkolni, mert a második világháborúban irtó sok embert öltek meg.
- Oroszország és a NATO a 3(!) legerősebb egyesület, és Putyin nem akar kikezdeni a NATO-val, mert tudja, hogy ők a legeslegerősebbek.
- Félek, de kíváncsi is vagyok, hogy mi lesz, mert egyre több másik ország fog beavatkozni, de abból nagy baj lesz.
- Az oroszoknak van a legerősebb fegyverük, de én nem mindig a legerősebbnek szurkolok.
- Az oroszok sokkal többen vannak, és ha bombát lőnek, akkor az ukránok még kevesebben lesznek.
- Szomszéd ország vagyunk Ukrajnával. Szerintem könnyen lehet, vagy inkább biztos, hogy bele fogunk keveredni valahogy ebbe a háborúba, mert szomszédok vagyunk, és az ukránok fognak tőlünk segítséget kérni.
- De mi nem adunk, mert Orbán Putyin barátja, és akkor biztos ki fog törni a harmadik világháború.
- Igen, Orbán jóban van Putyinnal.
- Nincs jóban, csak jóban szeretne lenni.
- A gáz miatt harcolnak, mert azt az oroszok adják mindenkinek.
- Teljes inváziót indítottak keleten és délen.
- Lehet, hogy 1-2 bomba át fog tévedni.
- Ugye, nem fognak átjönni? Remélem, hogy nem fognak…
- Nagyon izgulok és félek, hogy mi lesz ennek a háborúnak a vége, de ha hozzánk is betörnek, akkor én becsukom az ablakot.
- Akkor majd menekülhetünk, mint a Reszkessetek, betörők! 1-ben.
- Ez nem vicces!
- Már a magyar katonák is készülődnek.
- Félek, hogy az én apukámat is elhívják katonának, meg az összes fiút, kivéve Alexet, mert ő még csak 7 éves.
- Ukrajnában van egy csomó magyar, de őket nem védi a NATO, mert az már nem Magyarország része.
- Egy ismerősöm családja „Ukrániában” van, és mi nekik szurkolunk, mert olyan, mintha a mi családunk is lenne.
- Én száz százalékra egy embert féltek, aki Ukrajnában született, játszott a Fradiban, most a MOL Fehérvárban: Petrjak, van róla focis kártyám is.
- A tesómnak TikTokon a legelső videója is az volt tegnap, hogy jönnek a bombák.
- Én egy lövöldözős játékon nőttem fel, a Fortnite-on, de még én is félek.
- Ha kitör a háború, én tuti, hogy az országom mellett maradok!
Nyolcévesek – félniük nem szabadna! Bíznak bennünk – bizalmukat eljátszanunk nem szabadna! Hatalmas a felelősségünk! És mivel a címbéli kérdésre én is csak remélni tudom a választ, abban maradtunk, hogy imádkozunk és drukkolunk – ki-ki hite és vérmérséklete szerint – a békéért, hogy ne legyen harmadik világháború.
„Jobb a gyereknek, ha tőlünk hall róla először, mint ha találkozik olyan információval, amivel aztán nem tud mit kezdeni” – ezt Csupor Éva gyermekpszichológus mondta a Telexnek arra a kérdésre válaszolva, hogy szülőként érdemes-e, kell-e beszélni a gyerekeknek a háborúról. A Szegedi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ klinikai szakpszichológusa szerint „ha minket ez foglalkoztat, a családban amúgy is beszélünk róla, akkor érdemes az ő szintjén, minél egyszerűbben megfogalmazva valamit elmondani arról, hogy mi történik: háború van, emberek harcolnak, és ez most minket foglalkoztat – kisebbeknél ez elég is lehet. Ha ezen túl nem érdekli a gyereket, akkor nem kell forszírozni. Az őszinteség fontos, de ez nem azt jelenti, hogy mindenképpen ráömlesztjük az információt.” A szakember ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy „mindenképpen érdemes elkerülni, hogy a háború szörnyűségeinek képi ábrázolásának kitegyük a gyereket.”
