Nem megbélyegezni kellene azt, aki pszichológushoz jár, hanem bátorítani.
Keresztény vagyok. Hiszek Istenben, és ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy vasárnap elmegyek a misére. Szoktam perlekedni, vitázni, beszélgetni Istennel. És azt gondolom, ez a párbeszéd inkább erősíti, mintsem gyengíti a hitemet. Nem keresek kibúvókat, a tanítás szerint igyekszem élni, de elfogadva, hogy ember vagyok, s mint olyan, ezerszer térdre rogyok az úton. Szerintem nem parancsot teljesítünk, hanem az Istennel kötött szövetségben élünk. Nem azért járok hittanra, tartom a tízparancsolatot, megyek rendszeresen gyónni, mert a centiket vágva így közelebb kerülhetek az üdvözüléshez, hanem azért, mert mindez része annak az örök szeretetben született kapcsolatnak, ami az Atyához köt.
És mégis depressziós vagyok. Hogy is van ez?
„Ha erősebb lenne a hited, nem kéne pszichológushoz járnod!” „Ha több időt fordítanál az istenkapcsolatodra, akkor nem lenne szükséged gyógyszerre.” „Ez csak elhatározás kérdése! Lépj túl a bajaidon!” – „kedves” mondatok, amiket azóta kaptam, hogy nyíltan felvállaltam a betegségemet. Igen, a depresszió egy betegség, ahogy általában a mentális problémák, zavarok is azok. És ez nem lehet bélyeg.
„Nem kell annak külön pszichológushoz járni, meg tanácsadókhoz, aki hisz Jézusban, aki meghallgatja a vasárnapi prédikációt, aki ismeri az evangéliumot, annak a számára ebből következik egy életvitel, életmód, egy erkölcsiség” – mondta két éve Szikora József, a Magyar Katolikus Rádió főszerkesztője. Legnagyobb tisztelettel, de az a helyzet, hogy a kettő nem üti egymást.
A pszichológushoz járás nem ütközik a katekizmussal és Jézus tanításával.
És most nem gurukról, gombamód szaporodó életvezetési tanácsadókról, vagy ezoterikus gyógyítókról beszélek, hanem pszichoterápiáról. Ha fáj a füled, a térded, a szíved, orvoshoz mész. A mentális problémák sem holmi úri hobbik. És igen, Isten és a hit tud segíteni a legnagyobb pszichés válság közepette, de ez nem zárja ki, hogy ne jönne el az ember életében az a pont, ahol pszichológushoz is kell fordulnia. Miért ne férhetne meg egymás mellett a lelkigyakorlat és a pszichoterápia? Egy szívműtét előtt álló embernek sem mondjuk, hogy elég, ha erősen imádkozik, ahogyan azt sem, hogy ne imádkozzon.
Hiszem, hogy a kettő nem üti, hanem erősíti egymást. „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Máté 11,28-30) Jézus nem kötötte ki, hogy ne beszélgess a bölcsekkel, a falu időseivel, a barátaiddal. Nem tudhatom, hogy a mai világban mit tanácsolna Jézus a depressziós, borderline, bipoláris, evészavaros embereknek, de nem hiszem, hogy eltiltaná őket a pszichoterápiától.
Hiszem, hogy Isten segített abban, hogy olyan szakembert találjak, aki nemhogy elfogadja a vallásomat, de bátorít is a gyakorlására, és arra, hogy erőt merítsek belőle.
Nekem segít, hogy a terápiában is nyíltan beszélhetek arról, hogy soha nem fogom bedobni a kesztyűt, mert a Mennyei Atya akkor is szeret, amikor én utálom magam.
Szóval szerintem nem megbélyegezni kellene azt, aki pszichológushoz jár, hanem bátorítani. Ferenc pápa az Olaszországban tartott Mentális Egészségügyi Konferenciára küldött videójában nem úgy fogalmazott, hogy aki elég prédikációt hallgat, azt elkerüli a depresszió. A Szentatya azt mondta, hogy minden ilyen rendezvény elősegíti, hogy nagyobb érzékenységgel forduljon a társadalom a mentális problémáktól szenvedők felé. Azt is hozzátette, hogy küzdeni kell a megbélyegzés ellen. De emlékezetes a pápa tavaly őszi, a lelki egészség világnapján tartott beszéde is, amikor közös imára hívta a híveket, melyet a mentális zavarokban szenvedő testvérekért ajánlottak fel. Megemlítette ezen túl az öngyilkosságok gyakran fiatal áldozatait, és értük, valamint gyászoló családjaikért is imádkozott.
Ha képesek vagyunk végre elfogadni, hogy léteznek mentális betegségek, akkor talán érdemi változást érhetünk el. A terápia fontos, de a lelki támogatás, a gondoskodás, a figyelem, a szeretet legalább ennyire fontos mellette. A terápiát egy szakember, a többit Isten, a hit, a család és a közösség adhatja meg. És össze is állt a gyógymód.
Baranyai Enikő
vendégszerző
