Sokan úgy élnek, hogy vagy semminek, vagy kevésnek érzik magukat – a semmiknek ugye semmijük nincsen, ha meg kevesek, akkor biztos nem érzik bőségben magukat.
Hiszek abban, hogy a Szeretet logikus, jól követhető, és egy olyan gyönyörű, mindent átható rendszer fenntartója, ami végtelenül egyszerű is.
„Isten világosság és nincsen benne semmi sötétség.” (1Jn 1,5)
Ami bonyolult, az a távolságunk, a magyarázataink, a kifogásaink, amik elválasztanak ettől a tudástól. Azok az erődítmények és gondolatrendszerek, melyeket egymás ellen építettünk okoskodással, tudományokkal, diplomákkal, előítéletekkel, de legfőképp hatalmas mennyiségű gőggel és kevélységgel.
Tizennyolc évesen, a téli szünetben az ágyamon fekve abba akartam hagyni a kábítószer-használatot, mert egyre több kellemetlenséget okozott. Fekve próbálkoztam, mert ha felülök, könnyebben felállok, állva pedig könnyebben lelépek otthonról, és beszerzek valamit, amit nagyon kívánok.
Isten tudja, mióta nyomtam arcomat a párnámba, mikor érezhetően felemelkedtem valahova.
Tudtam, hogy az ágyban vagyok, mégis egyértelmű volt, hogy valakik valahova hívtak, és én most ott állok előttük. Beszélgetni kezdtünk. Annyit mondtak, hogy nem fogok emlékezni arra, miről volt szó, csak a beszélgetésre, és erre az egy mondatra: kövesd a fényt.
„A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!” (Mt 6,22)
Azt kaptam üzenetként, hogy kövessem a fényt, és azt a bizonyosságot, hogy létezik egy másik világ. Egy másik világ, ahonnan származom. Ami akárhonnan nézzük, valahol itt kell legyen, és ha fekve oda tudtam menni, és ez igaz, akkor kell lennie egy átjárónak…
Mikor láttam a Narnia krónikáit, megörültem. Azóta más szemmel nézek az ódon bútorokra. Az is érdekes, mennyien nézik a telefonjukat egy régi szekrénynek…
Számtalan ember múltja leginkább egy sötét szobához hasonlítható, ahol néha dereng valami fény, amiből ökölbe szorított kezek és talpak erőszakkal suhognak felé, mindeközben folyamatosan ordibálás hallatszik. Szorongunk, rettegünk, és sötét jövőt firkál elénk a körülöttünk lévő világ.
Amíg az embernek nincs kapcsolata Istennel, addig sötétségben él.
Addig csak azt látja, ami a szeme előtt van, vagy folyton azt nézi, amit látni akarna – de nem látja meg.
„A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!” (Mt 6,22)
Látni egymást, látni a másikat a maga valóságában csakis a Szeretetben lehet. Jézus nem egy szemüveg, hanem maga a Látás. A világ világossága az, Aki felkapcsolta a villanyt, és azóta van jelen a világban mindenhol az a Fény, mely képes beragyogni a világunkat. Megszületett, meghalt, feltámadt, hogy mi örökké éljünk.
„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.” (Jn 1,1-5)
Megszületett, hogy ne mondogassuk többé: nem vagyok méltó. Az Ő áldozata tett méltóvá. Eljött megmutatni, világossá tenni, hogy mindig lássuk egymást annak, akinek teremtve lettünk. Hogy felismerhessük a másikban az Ajándékot.
Azért érezzük magunkat méltatlannak, kevésnek, semminek, mert nem hiszünk neki. Mindenki szereti meglepni a szerettét valami különleges, egyedi dologgal, ami örömet okoz. Amiből nincsen több. Érdekes, hogy a különleges, az egyedi, ami kézzel készült, nem sorozatgyártott, minden embernél ott van.
Saját maga, Isten képmása!
Mégis mindenáron többet akarunk adni magunknál, pedig felbecsülhetetlen értékünk van!
Jézus Krisztus azért jött el, hogy visszaadjon minket Istennek, aki a Szeretet. Megváltott minket a kevésből, a méltatlanból, a semmi sötétségéből az örök világosságba. Többé nem kell porosodnunk egy zálogház kirakatában, hátha megvesz minket valaki. Eljöttek értünk! Megváltottak!
Attól a pillanattól, amikor felismerjük, hogy ajándékok vagyunk egymásnak, onnantól kezdve örökké Karácsony lesz.
Áldott ünnepeket kívánok földöntúli szeretettel!
