A ferences szerzetes körül kialakult politikai csatározás mintázza a magyar közélet állapotát – előbb-utóbb mindenki kénytelen oldalt választani.
Középiskolás koromban magam is áhítattal hallgattam Böjte Csaba történeteit a dévai árvákról, ennek hatására többször megfordultam az erdélyi gyermekotthonaiban. Meghatott a Csaba testvérből áradó szociális érzékenység, elhivatottság. Nem véletlenül vállaltam önkéntes feladatokat az erdélyi misszióban: hittem, hogy mindaz, amit csinál, érték, és ezt közelebbről is szerettem volna megismerni.
Azóta sok minden megváltozott.
Csaba testvér sokáig az életszentség, az irgalmasság példaképe volt egy egész ország számára,
az utóbbi években azonban egyre inkább a kormánypárt köreiben számított ünnepelt hősnek – a közélet más szereplői számára viszont pedofil botrányt eltussoló, szeretőt letagadó, hiteltelen médiahőssé vált.
Böjte Csaba példája jól szemlélteti a magyar közélet jelenlegi állapotát, amelyben az ember – úgy tűnik – előbb vagy utóbb kénytelen oldalt választani: kormánypárti lesz, vagy ellenzéki. Ahogy nap mint nap tapasztaljuk: egyre erősödő indulatok, gyűlölet a másként gondolkodók iránt, pártoskodás, szeretetlenség jellemző a magyar közgondolkodás szinte minden területén.
Hogy megértsük,
miként vált a ferences szerzetes sokunk szeretett példaképéből megosztó személyiséggé,
tekintsünk vissza közel két évtizeddel ezelőttre!
2004-ben a kettős állampolgárság lehetőségének elutasításával a határon túli magyarok nagy pofont kaptak. Miután a családomnak sok erdélyi barátja, rokona van, tudom, milyen fájó, drámai érzés volt számukra az anyaországi magyarok döntése. Nem elég, hogy az erdélyi magyaroknak a gyakran felszínre kerülő idegengyűlölet miatt számos atrocitást kellett elszenvedniük, rendre megalázták őket szimplán azért, mert magyar nemzetiségűek voltak, erre még az anyaország is azt üzente: nem kelletek nekünk, idegenek vagytok számunkra. Érthető módon csalódást, minden bizonnyal dühöt is érezhettek a határon túli magyarok a Magyarországon élőkkel szemben.
Böjte Csaba tevékenysége, híre addigra már a magyarországi magyarok szívét is meghódította, egyre több támogató segítette a gyermekmentő missziót.
A 2010-ben bekövetkező kormányváltás után a nemzeti értékek mellett – politikai szalagcímekben – elkötelezett jobboldal, amint tudta, törvénybe iktatta a kettős állampolgárságot. S bár szeretném hinni, hogy ebben semmilyen öncélú taktikázás nem játszott szerepet, ez a döntés kétségkívül számos előnnyel járt a kormánypárt számára.
Azok a magyarok, akik eddig idegenként éltek a saját országukban, úgy érezhették, valaki végre a “hónuk alá nyúl”, foglalkozik velük. Sőt, ki is fejezi, nemcsak szóban, hanem kézzelfogható politikai megnyilvánulások és állami támogatások formájában is, mennyire fontos részét képezik a magyarságnak. Melyik határon túli magyart lehetne hibáztatni, amiért örül annak, ha a hosszú számkivetettség után valaki foglalkozik vele?
Hiszen a megbecsülés, a tisztelet, a szeretet kifejezésének gesztusai olyan alapvető politikai cselekvések – ha tetszik, közérzetjavító intézkedések –, amelyek különösen fontosak az olyan kiszolgáltatott közösségek számára, amilyenné az erdélyi magyarság vált az elmúlt száz esztendőben.
Az odafigyelés és a támogatás hatására nem csupán a külhoni magyarok nemzeti identitása erősödött, hanem a magyar kormány iránti feltétlen lojalitása is kialakult.
Ez természetesen teljességgel érthető. Az ő szemszögükből jogos a vágy egy olyan kormány iránt, amelyik hisz bennük, miközben – érzelmi érintettségük miatt – talán kevésbé képesek felmérni politikai elkötelezettségük valós következményeit.
És talán így lehetett ezzel Böjte Csaba is, aki azt tapasztalta, hogy van egy kormány, amelyik nemet mond rájuk, és van egy, amelyik megérti a problémáikat, és bőségesen támogatja is őket.
Csaba testvér azáltal vált megosztó közéleti figurává, hogy nyilvánosan kiállt a jelenlegi magyarországi kormánypárt mellett, s elhitte, létezik egy keresztény kormányzóerő, azzal szemben pedig ott az “LMBTQ-lobbista”, a “nyugati progresszió által megrontott” stb. baloldal. Aligha számolt vele, hogy az ezzel kapcsolatos döntései nem csak rá lesznek hatással, hanem a missziójára is.
Akik most neheztelnek, netán haragszanak, nemcsak azért teszik ezt, mert molesztálás történhetett az egyik befogadó otthonban, s erre Böjte Csaba nem a legszerencsésebb módon reagált. Az fáj sokaknak, hogy zászlóvivője lett egy megosztó, pártoskodó ideológiának, ezáltal lemondva az ország azon részéről, akik magukat nem tartják kormánypártinak.
Márpedig minden embernek – nem csupán a magyar nemzet tagjainak – szüksége van szeretetet közvetítő, példaképnek tekinthető, inspiráló, jó tettekre sarkalló Böjte Csabára. Mindennél jobban vágyik ez a nép egy olyan emberre, aki az igaz hitet, a jót hirdeti, politikai hovatartozástól függetlenül. S talán mindennél jobban szüksége lenne olyan hiteles vezetőkre, akik felelősséget tudnak vállalni a rájuk bízott emberekért, és el tudják ismerni, ha hibáztak!
