A többi országból érkezőkről időközben mintha elfeledkeztünk volna.
Nem veszett még el az emberséges és keresztény európai örökség – kezdi véleménycikkét Stefan Kiechle jezsuita szerzetes, a jezsuita rend németországi rendtartományának egykori provinciálisa, utalva arra a nyitottságra, melyet Nyugat-Európa az Ukrajnából érkező menekültek irányába mutat. Még bennünket, magyarokat is megemlít a lengyelekkel egyetemben, abban az összefüggésben, hogy ki gondolta volna ezt még néhány hónappal ezelőtt? Kiechle azt is megjegyzi, hogy az európai szélsőjobboldali populista pártok, melyek eddig hevesen szólaltak fel a migráció ellen, most mélyen hallgatnak.
Az Ukrajnából érkező menekültek nem találják szemben magukat a menekültügyi bürokráciával, nincsenek hosszú várólisták, vagy a munkavállalást akadályozó tényezők.
Miközben Kiechle mindezen változásokat üdvözli, felteszi a kérdést, hogy mi van a többi országból – Szíriából, Afganisztánból, Jemenből, Szudánból – érkezőkkel? Nekik ugyanis még mindig meg kell küzdeniük a végeláthatatlan adminisztrációval, a sokszor megalázó körülmények között töltött várakozással, a kitoloncolás reális fenyegetettsége mellett.
A jezsuita szerzetes elismeri, hogy az európai emberek az ukrán-orosz válságot, és az abból menekülőket közelebb érezhetik magukhoz: az ukrán menekültek fehérek és keresztények; a háború közvetlenül is érinti kontinensüket; valamint az orosz diktátor személyében könnyebben azonosítják be az ellenséget.
Egy távoli ország kapcsán, melynek kevésbé ismerik a kultúráját, a vallási összetételét, vagy a sokszor zavaros politikai viszonyait, ezt sokkal nehezebb megvalósítani.
Mindez vezethet-e azonban oda, hogy velük máshogyan bánunk?
Kiechle nem akar egysíkú választ adni a saját maga által feltett kérdésre, inkább újabb kérdésekkel fejezi be írását. Vajon nincs itt az ideje, hogy Németországban és Európában is radikális módon újragondoljuk a viszonyunkat a menekültekhez, és ennek alapján újítsuk meg politikánkat és jogszabályainkat? Talán az ukrán háború lehetne az a kegyelmi pillanat, amikor Európa megújítja keresztény örökségét?
Ez egy szemlézett tartalom, mely nem feltétlenül tükrözi a Szemlélek szerkesztőségének véleményét. Fontosnak tartjuk, hogy olvasóink egy-egy témában minél több álláspontot megismerjenek.
