A Neymar-szerződés apróbetűs része mintha sötét történelmi korokat idézne.
Az egyik legnagyobb spanyol napilap, az El Mundo nemrég nyilvánosságra hozta a brazil futballcsillag, Neymar szerződését, amelyet a francia Paris St. Germain (PSG) csapatánál írt alá.
Azon már nem csodálkozunk, hogy a focista havi alapfizetése meghaladja a félmillió eurót, amire még további bónuszt kaphat a teljesítménye függvényében. De az legalábbis meglepő, hogy a többletjuttatás feltételei között nem csupán a – különösen a pályán tanúsítandó – példamutató magatartás és az egyesületre, annak munkatársaira és szurkolóira vonatkozó negatív megjegyzések mellőzése szerepel, hanem az is, hogy
Neymar „kerülje a politikai vagy vallási propagandát”. Az ilyesmi ugyanis „káros volna az egyesület imázsára és egységére”.
Pedig Neymar időnként bibliai idézeteket posztol és szívesen vallja meg a hitét, szerinte ugyanis „az életnek csak akkor van értelme, ha a legfőbb célunk Krisztusnak szolgálni”.
Érdekes lenne belekukkantani az egyesület havi bérszámfejtési listájába, vajon mi áll Neymar neve alatt, mennyit csökken a bónusza, ha kritizálja az edzőjét vagy ha keresztet vet a meccs előtt. Vigasztalódhatnánk azzal, hogy ez a nyomatékos ajánlás csak a klub arab tulajdonosának kedvéért került a szerződésbe. De ez voltaképpen már csak részletkérdés.
Egy sztárfutballista túl fontos ahhoz, hogy fenyegessék, őt tehát „cukorkával” próbálják igazodásra bírni. De gondoljunk csak egy alkalmazottra, aki úgymond könnyen lecserélhető. Ő aligha kockáztathatja meg, hogy fenntartásainak adjon hangot például a pride-hónap céges rendezvényeivel kapcsolatosan, vagy esetleg élcelődjön azon, hogy valaki egy híddal kötött házasságot.
Ma már nem tréfa, hanem komoly bírósági ügy lehet abból, ha egy berlini gyorsbüfé tulajdonosa olyan bibliai idézeteket tesz ki a falra, amelyek a férfiak közötti szerelmet utálatosságnak nevezik. Az is valóság, hogy börtön fenyeget egy volt minisztert Finnországban, mert a Twitter bejegyzésében kifogásolta, hogy egyháza támogatni akarja a helyi Pride felvonulást. Németországban megvonhatják a szülőtől a gyermeke neveléséhez való jogot, ha nem engedi őt részt venni egy világnézetével ellenkező iskolai „érzékenyítő programon”.
Történik mindez a tolerancia nevében, abban az Európában, amely magát az emberi jogok élharcosának, a civilizáció letéteményesének szeretné tartani.
Sajnos hamar „magánzárkában” találhatja magát az, aki nem tart lépést a „társadalmi haladással”, jelentse ez épp a mindenféle emberi együttélést házasságként elismerni kívánó törekvéseket, az apamentes embergyártás legalizálását vagy a kamaszok világfájdalmában az eutanáziára elégséges okot látó mozgalmat.
(Sz)ép ez az új világ?
