Igeidő
Savanyúság leszel, vagy édesség?
Lépten-nyomon arra vagyunk biztatva, hogy savazzuk, savanyítsuk egymást, mert a magyar közbeszéd a panaszt tekinti elsődlegesnek.
„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged”
Minden nap, amikor leírjuk a dátumot, Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Egész évben advent lenne?
Jöjjön, aki fényre vágyik!
A Szentlélek egyszerűsége magával ragadó: meg akarja világítani a szívünket. Ehhez azonban ajtót kellene nyitnunk neki.
Jó lenne látni, amit nézünk
Világunk gyors fej- és szemmozgatásra kényszerít minket, de a sok kapkodásban nehezebben vesszük észre azt, amire – és akikre – igazán figyelnünk kellene.
Miért olyan nehéz, ha állítólag könnyű?
Nem egyszerű kereszténynek lenni manapság, halljuk sok helyről. Akkor meg minek is, nem igaz?
Így tudsz fejlődni a hitben
Mint mindenhez, amit jól akarunk csinálni az életben, a hitben való növekedéshez is sok-sok gyakorlásra van szükségünk.
Mi kell ahhoz, hogy beférjünk a fa alá?
Sokan úgy élnek, hogy vagy semminek, vagy kevésnek érzik magukat – a semmiknek ugye semmijük nincsen, ha meg kevesek, akkor biztos nem érzik bőségben magukat.
Aki jól érzi magát, az gyanús!?
Könnyű elveszni a mindennapok elégedetlenségeiben és sokszor érezhetjük, hogy szinte elvárás panaszkodni bármi miatt is.
Hogyan öleljünk meg egy kaktuszt?
Életünk során néha huzamosabb ideig együtt kell lenni és dolgozni olyan emberekkel, akik társaságát szabad akaratunkból biztosan nem választanánk.
Hirdessem, vagy ne hirdessem?
Aki nem tudja bármilyen helyzetben megmutatni a világ legjobb dolgát, az csak azért lehet, mert nincsen nála.
