Igeidő
Sokszor úgy tűnik, hogy egészen jó emberek vagyunk, pedig…
Kommunikációnk legnagyobb része arról szól, hogy egy másik ember mit csinál rosszul, és hogyan csinálhatná jobban.
„Engedjétek hozzám” – Milyen az a gyermeki hozzáállás?
Végtelenül megrendítő, mikor bekerül a gyerekotthonba egy kisgyerek, aki apa és anya nélkül maradt.
Tartozik nekünk, aki megbántott?
Az egyik legnehezebb dolognak tartjuk az életben a megbocsátást és az egyik, ha nem a legfontosabb dolgunk rendezni ezt magunkban.
Senki semmit nem ért el még egyedül
Az egyedüllét értelmezhetetlen, ha nincsenek mások. Szükségünk van a többiekre, akiktől sokszor el akarunk vonulni.
„Ne szabjátok magatokat e világhoz”
Lassan tényleg mindenki okosabb lesz Jézusnál, de azért jobb volna, ha a szívünk is együtt növekedne vele.
Jöjjön, aki fényre vágyik!
A Szentlélek egyszerűsége magával ragadó: meg akarja világítani a szívünket. Ehhez azonban ajtót kellene nyitnunk neki.
Mit ígért Isten az ő követőinek?
Sokszor megfeledkezünk arról, hogy milyen ígéretet is kaptunk életünkre vonatkozóan.
Hogyan álljunk fel a vádlottak padjáról?
Amit a legkevésbé szeretünk hallani egy kereszténytől az, hogy bűnös vagy.
Aki naphosszat iszik, az is szomjazik
Szomjas egy nép vagyunk, és szeretjük alkoholban oldani a feszültségünket. De ettől nem szűnik meg! Csak az alkohol párolog el.
Az igazság annak fáj, aki hazudik
Elérni, hogy a tetteink kövessék a szavainkat, egyre nagyobb kihívásnak tűnik.
