Lezárul egy korszak: Hodász András és csapata abbahagyja a legnagyobb, egyházi tematikájú YouTube-csatorna készítését.
A Papifrankó az indulása óta eltelt 3 évben egyszer már beszüntette tevékenységét, helyet adva különböző találgatásoknak, fél év szünet után azonban újraindult. Úgy tűnik, most véglegesen beletört András atya bicskája, ahogyan ő fogalmaz.
– Teljesen önálló döntést hoztunk
– szögezi le mindjárt a videó legelején András atya, célozva arra, hogy a Papifrankó csapatát senki nem kényszeríti a csatorna leállítására.
A konkrét okok között említ nagyon személyeseket is, melyekről korábban már beszélt a nyilvánosság előtt (például itt és itt), majd kifejti: ahhoz, hogy továbbra is tudjon másoknak segíteni, most saját magán kell.
András atyát rengeteg támadás érte az elmúlt időszakban, és ahogyan ő fogalmaz, az online bullying és online lincselések világa igenis képes sebeket okozni.
– Egy dolgot nem tudtam előre, hogy én ezt nem fogom bírni.
Azt sem rejti véka alá, hogy „odaföntről” sem kapott kellő támogatást, de ezt most már elfogadta, ezzel megy tovább.
Továbbra is hisz abban, hogy az egyháznak jelen kell lennie az interneten, sőt, evangelizálni kell magát az internetet is. Szerinte az egyháznak is feladata, hogy megváltoztassa azt a stílust és kultúrát, ahogy jelen vagyunk az interneten, mert „a vélemény szabad, a tisztelet kötelező”.
Sajnos azonban azt látja, Magyarországon az elmúlt években nagyon rossz irányba ment a közbeszéd.
Eltűntek a színek a párbeszédeinkből, csak fekete és fehér létezik, és a szekértáborok világában alapelvvé vált, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van.
– A szekértábor-logika alapján sikerült elérni azt is, hogy mélyen hívő katolikusok is képesek voltak engem teljesen leírni pusztán azért, mert nem minden egyes ponton mondtam ugyanazt, amit ők mondanak. (…) Eljutottunk odáig, hogy már az ember sem szent, és az emberi méltóság sem szent. Szerintem ez az az út, amiről vissza kell fordulnunk – zárja az okok felsorolását Hodász András.
Mi, a Szemlélek szerkesztőségének tagjai azért vagyunk szomorúak, mert a népszerű, egyházi csatorna megszűnése és a szerzőtársunk által elmondottak nem egy elszigetelt problémára, hanem társadalmunk és egyházunk súlyosan sérült mivoltára világítanak rá.
Sokszor szerkesztettük András atya anyagait, mindig nagy örömmel. Biztosak vagyunk abban, hogy elhallgatása csak egy új és jobb kezdet kapuja, hiszen a Szentírás is így bíztat: „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” (Róma 8;28)
Hodász András jobb hellyé akarta tenni az internet világát és ez sikerült is – őt hallgatva sokak érzik jobban magukat.
Olvasóink András atya írásaival továbbra is találkozhatnak a Szemléleken.
