Egészen különleges arcát mutatta a Szemlélek Alapítvány kuratóriumi tagja egy videós műsorban.
Nem először fordul elő, hogy egy jelentős elérési képességgel rendelkező adásban vall hitéről, küldetéséről Hodász András katolikus pap, a Szemlélek állandó szerzője. A pár napon belül elért bő 130 ezres nézettség, a szintén gyorsan szaporodó hozzászólások – jelen sorok írásakor 1600-at közelíti a mutató, csak a videós közösségi oldallal kalkulálva – azt mutatják ugyanakkor, hogy annak ellenére sikerült sokakhoz eljuttatni a kereszténység üzeneteit, nem kevés önkritikával fűszerezve, hogy igazából semmi újdonság, rendkívüli információ nem hangzott el.
Úgy tűnik, némelyek számára maga a beszélgetés ténye is megbotránkoztatást keltett, hiszen „mit keres egy pap egy ilyen műsorban”, azt pedzegetve, mintha ezáltal Hodász András valamely politikai oldal elvárásainak akarna megfelelni. Pedig ő
most sem tett mást, mint korábban: az evangélium szellemében megszólítható örömhírnökként válaszolt az elhangzott kérdésekre.
Meglepő, hogy a nyilvánvalóan politikai indíttatású ellenérzések megfogalmazói könnyedén eltekintenek attól a ténytől, hogy ugyanebben a műsorban „megfelelt” korábban Fürjes Balázs, G. Fodor Gábor és Révész Máriusz is.
Hogy pontosan miről beszélt Hodász András, az a fenti videóból kiderül – szóba kerülnek egyházszervezeti kérdések, médiaszerepléssel kapcsolatos gondolatok, de talán a legsajátosabb színfoltot a költészet világába tett kalandozások jelenthetik, amely területtel való kapcsolatát eddig nem igazán helyezte előtérbe az egyébként közismert lelkipásztor. Jelen cikk címe is az egyik saját versét idézi, ami itt olvasható.
Hodász András újabb médiabeli szerepvállalása összhangban van a Szemlélek főszerkesztője, Sáhó Eszter vallomásával, amelyet egy rádióműsorban fogalmazott meg:
„Mikor leülünk valakivel, aki nem keresztény, akkor feladatunk evangelizálni – de közben te is nagyon sokat fogsz tanulni tőle, kitekintesz a saját keresztény közegedből. Mert
hajlamosak vagyunk csak egymással beszélgetni,
de egy idő után ez nagyon unalmas! Én élvezem, amikor a saját hitem is próbára tétetik, amikor „bekérdeznek” vagy tükröt állítanak, amikor meg kell tudnom fogalmazni, hogy miért képviselem Jézus álláspontját, tudnom kell érvelni.”
Zárásként álljon itt néhány hozzászólás az ezernyi nézői gondolat közül:
„A Partizán bizonyítja, hogy alapvetően nem ott van a törésvonal ebben az országban, hogy ki baloldali és ki jobboldali, hanem hogy ki elég tisztességes és kulturált ahhoz, hogy civilizált keretek között beszélgetni tudjon bárkivel és ki az, aki csak a primitív uszításra képes.”
„Két világ találkozása, mégis inkább könnyed, helyenként persze súlyosabb, de lerí a felkészültség és a tisztelet mindkét félről. Borzasztóan hiányoznak az ilyen műsorok, nem is tudom, mikor volt az utolsó egy órás interjú, amit végignéztem.”
„Partizánok, nálam, egy ateistánál ez az év beszélgetése volt, nagyon érdekes volt, well done!!! Köszi!!!”
