Az élet szerelmese vagyok.
Lenyűgöz a lét, csodálatot ébreszt bennem az élet létrejötte és áhitattal vegyes alázatot a halál. Azon szerencsések közé tartozom, akik már nagyon korán szembesültek hivatásuk hívó szavával. Már 13-14 évesen felismertem, hogy engem az élet védelme szólítgat – legyen az bármilyen törékeny, pici élet is. Minél kiszolgáltatottabb, bennem annál erősebben szólt egy hang: „Te is felelős vagy érte!” Hamar megértettem, engem a legkisebb életek védelmére alkotott a Teremtő.
Családom visszaemlékszik ennél korábbi jelekre is, például mikor 4-5 évesen két fagyönggyel játszottam. A kisebbiket mindig belenyomtam a nagyobbikba. Mikor megkérdezték, mi ez, mit csinálok, a lehető legtermészetesebben azt válaszoltam: „Ez az én magzatvédőm.”
Idővel rájöttem, az életek megmentése nem ott kezdődik, hogy egy válságban lévő kismamát támogatok, hanem már jóval korábban. Ha egy fiatal 12-14 évesen találkozik a megfelelő információkkal, szemléletmóddal, szembesül a döntések következményeivel, alkalomadtán képes erkölcsileg helyes és jó döntést hozni. Ehhez azonban elengedhetetlen az előrelátó, felelősséget vállaló, érett személyiség kialakítása a megfelelő információkkal, szemléletmóddal. A legkisebbek életének védelme magával hozza a kapcsolatok megfelelő minőségének, a házasság védelmének, a férfiak és a társadalom felelősségének kérdését is. Így
életem egyik legizgalmasabb időszaka volt, amikor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársaként létrehozhattam és élővé tehettem a Szerelemösvény nevű interaktív foglalkozást gyermekek, fiatalok számára.
Célom egy olyan program létrehozása volt, mely – az önismereten, önnevelésen át, a férfivá, nővé váláson, valamint a házasságra való felkészítésen keresztül, a bioetika problémaköreit is érintve – minden életet véd, megszületendőt és megszületettet egyaránt.
Az életvédelem rendkívül sokrétű, így más oldalait is megtapasztalhattam. Két évig voltam tíz fiúgyermek nevelője, édesanyja helyett édesanyja. Bizony, nem egyszer próbára tették a türelmem és a szeretetem mértékét. Életem egy nehéz, de talán legszebb időszaka volt.
Az elmúlt száz évben lényeges változásokon ment keresztül a világ. Korábban az értékek a házasság, a család és a gyermekvállalás köré összpontosultak. Felgyorsult világunkban azonban az egzisztencia, a tárgyak birtoklása, az individuum, az egyének joga és szükséglete, valamint az önmegvalósítás irányába rendeződtek át az értékek. Előtérbe került a „szabadság” eszméje, az „önrendelkezés” joga, és a minden kellemetlenséget, krízist, konfliktust és nehézséget kikerülő kényelem elvárása.
Hiszek a maradandó értékekben – a házasságban, a gyermekvállalásban, a család fontosságában – abban, hogy szívünk legmélyebb vágyait csupán azok képesek betölteni. Hiszem, hogy érdemes értük könny- és izzadságcseppeket ejteni.
Így hitvallásomat gyakorlatba öntve az életvédelem egy újabb oldalába is belekóstoltam, mikor egy évvel ezelőtt magamhoz vettem egy kisfiút.
