Jasper Juul mintha nekünk üzent volna.
Végre újra lehet találkozni, utazni, kezet fogni, ölelkezni! Hosszú ideig nélkülöztük ezeket a természetesnek vélt kincseket, és mintha még most is kicsit félénken tárnánk ki a karunkat, amikor egy hónapok óta csak képernyőn látott vagy telefonon hallott baráttal, rokonnal ismét 3D-ben találkozunk. Nagy ajándék volt persze a technika, az okos-eszközök nélkül még nehezebb lett volna a bezártság idejét elviselni, de a személyes találkozást, az érintést semmilyen virtuális valóság nem tudja pótolni.
Jesper Juul, dán családterapeuta már nem élte meg a pandémiát, még 2019. nyarán távozott, de mintha nekünk írta volna ezeket a sorokat:
„Néhány röpke pillanatig azt reméltük, hogy az email, a chat meg a skype képesek ellensúlyozni a fizikai távolságot, de nem tudják. Értékes munkaeszközök – de kapcsolattartásra azokkal, akiket szeretünk, akikre hagyatkozunk, erre csak rossz pótszerek.
Megvan az oka, hogy miért pihentetjük a fejünket a másik ember vállán-mellkasán –
amikor érezzük és halljuk egy másik személy szívverését, akkor tapasztaljuk meg alapvetően, hogy nem vagyunk egyedül.”
A járvány előtt is jelentek meg cikkek az ölelés fontosságáról, még orvosi lapban is, ahol leírták, hogy boldogsághormonokat szabadít fel az ölelés. Sőt, csaknem olyan fontos a testi érintés, mint a levegő, hiszen a testünk és a lelkünk kölcsönhatásban vannak, a bőrünk pedig egy óriási felületű érzékszerv – ezért is van ma már az ölelgetésnek is világnapja, méghozzá tél közepén, január 21-én.
Sokakat talán épp a járvány „ölelésmegvonása” döbbentett rá, mekkora kincs az érintés. Kutatók szerint azért igényeljük ösztönösen a testi kontaktus, azért olyan fontos számunkra a szív ritmusa, mert az anyaméhben ez a hang összekapcsolódott a biztonsággal, a védettséggel és mert a csecsemők, de még a kisgyerekek is csak egy gondoskodó felnőtt mellett tudnak életben maradni és fejlődni. Az ötvenes évek rettenetes „kísérlete” volt, hogy a racionalitás jegyében az intézményes gondozásban csak a táplálásra, megfelelő hőmérsékletre ügyeltek, de kiderült, hogy az emberi érintés hiányába bele is lehet pusztulni! Az idegrendszer fejlődéséhez is elengedhetetlenek a testi ingerek a simogatástól a ringatáson át egészen a babák feldobásáig.
Épp ezért a karantén különösen is megviselte a gyerekeket és az időseket, tehát nagyon fontos, hogy tudatosan igyekezzünk pótolni, amit még lehet. Minden szónál és tudományos kutatásnál többet mond az év sajtófotója, az „Első ölelés”:
