Oktatás, cölibátus, bérmálkozás, jófej egyház… A nyár közepén sem maradunk témák és vélemények nélkül.
A Komment-tár-sorozat küldetése, hogy rendszeresen merítsünk az olvasói reakciók bőséges terméséből, újraolvassuk az esetleg szem elől tévesztett vagy elfeledett észrevételeket.
Nem a legjobb hozzászólásokat gyűjtjük egybe, és szerkesztjük cikké, nem is azokat, amelyekkel leginkább egyetértünk – a válogatás célja továbbra is a közös gondolkodás, a párbeszéd támogatása.
Hozzászólni ér, sőt nagyon örülünk minden építő megjegyzésnek!
„Nem a diákok feladata, hogy kiálljanak értünk”
„<<Nehéz a mostani kormánynak teljes képet kapnia a magyar oktatás helyzetéről, mert ma az oktatásnak nincs képviselete a kormányban.>> Ez most komoly? Még mindig itt tartunk? Szegény kormány nem tudja, nincs képben? Nem hülyék ülnek ott, ahogy mi, úgy ők is tudják mi zajlik ott, évek óta módszeresen tesznek mident, tudatosan történnek a dolgok, döntenek… Ja és ha valóban nem tudná, akkor szintén az ő hibájuk lenne, senki másé!”
„A diákoknak önmagukért és a majdani diákokért kell kiállniuk.
Azért, hogy adottak legyenek a tanuláshoz a megfelelő feltételek.
Valójában a tanárok is ezért küzdenek.
A jövedelem a feltételeknek csupán egyik eleme. Meghatározó eleme. Mert tény,
ha nem lehet megélni a keresetből, nem lesz tanár.
Tehát ha a diákok a tanárokért állnak ki, önmaguk érdekében teszik.
Nem?”
„Huh! Nincs kétségem arról, hogy Igazgató Úr tényleg egy elhivatott szakember, aki látja a problémákat, tudja, hogy mit kellene tenni. Ennek ellenére van mégis egy olyan motívum, ami megdöbbentő: Nekem a szavai alapján úgy tűnik, hogy közveszélyesen naiv.
Nem lepődöm meg, mert aki alapvetően jó, az nem tudja elképzeli, ha valaki nem az. De még mindig ott tartunk, hogy a Kormány jót akar, csak nincs elég infó? Egyszerűen ennyire nehéz megérteni, hogy a Kormányt (Orbán Viktort) az oktatás helyzete nem érti.
Kezdjenek el focizni, és akkor határtalan mennyiségű pénz lesz!
u.i.: Többször lehangzik a „Családbarát ország” jelző. Én már elég rég úgy gondolom, hogy ez pontosan ugyan úgy csak egy szlogen, mint a polgári ország volt. Mondják, míg szavazatot hoz, aztán ha már nem hoz, egyszerűen elhagyják. Találnak újabbat.”
Kit érdekel, hisz-e Istenben egy bérmaszülő?
„Tény, hogy az iskolai hitoktatás sem kevdez a tendenciának, de szerintem nem szerencsés elsődleges oknak beállítani. Habár jó hír lenne ha csak ez állna a probléma mögött, mert azt egy tollvonással lehetne orvosolni. Én úgy látom inkább az a gond, hogy az Egyház a szentségek kiszolgáltatását tette futószalagszerűvé az évtizedek vagy talán évszázadok alatt, naivan abban reménykedve, hogy majd ezáltal újabb követőket szerez Jézusnak. Nem tagadom van rá példa Istennek hála, de azért ennek az aránya 10-ből 1 vagy jobb esetben 2. Viszont az átlag polgár szemében ezzel a bérmálkozást, de az elsőáldozást is nagyjából a nyelvvizsga meg a jogsi szintjére süllyesztette, csak legyen meg, aztán jók vagyunk.”
„Sok igazság van benne. De sajnos generációk nőttek fel hitoktatás, keresztelő, egyházi esküvő nélkül. Nagyon nehéz olyan keresztszülőt, vagy bérmaszülőt találni, aki minden kritériumnak megfelel. Sok pótolnivaló van.”
„Sajnos, ez még a Népegyház maradékának utózöngéje. Hány ostya fogy? Statisztika kell. Bizony,
ha sok a bérmálandó, az szebb és akkor a püspök is jön, különben csak a plébános bérmál.
Ez volt sokáig, és még maradt belőle. Az Egyház a személyesebb kisközösségek Egyházává kell hogy válljon lassanként a tömeg-egyház helyett.”
Csakazértis „jófej egyház”!
„Hiába lép ki a „templom kapuin kívül”, ha az egész rendszer amit képvisel hiteltelen pápástól, papostól. Ma már elég felvilágosultak az emberek, hogy lássák mi van a dolgok mögött (hatalom, tőke, homoszexualitás, pedofília). Jóllehet Jézus Krisztus nem ezt képviseli, de nehéz az emberek tudatában ezt szétválasztani.”
„Pontosan a „jófejség” az, ami miatt az Egyház ma olyan, amilyen…”
„Az Egyház nem attól lesz hiteles, hogy diplomatikusan kommunikál vagy simulékonyan mozog a közéletben. Akkor és annyiban lesz hiteles, amennyiben az egyes tagjai – személyenként – hitelesek. Aki jófej, hívôként is jófej, aki komoly, hívôként is legyen az, mindenki legyen önmaga – és ismerje önmagát. Aki gondoskodó, gondoskodjék, aki tanító, tanítson és vitatkozzon, aki pásztor, terelje a nyájat.
A jófejeskedés akkor gyümölcsözik, ha nem módszer, hanem autentikus önközlés, és természetes a Szentlélek közlése a jófej hitvallón keresztül.
Különben sem a jófejségnek sem a párbeszédnek nincs fedezete. A jófej megkeseredik, a lendületes kiég, a jótékonykodó önkizsákmányol és a vitatkozó elkezd ítélkezni.”
„Nem kell a Niniveiek közé mennünk, hiszen ott élünk. Szerintem, inkább a keresztény értékrend szerinti életünkkel kéne példát mutatnunk, de sajnos, ez nagyon kevés kereszténynek sikerül. Ezért vagyunk hiteltelenek.”
„Lehet, hogy mazochista vagyok” – találtunk elégedett pedagógusokat
„Egy tény. Ez a pálya a 2. világháború óta vastagon alulfizetett. A fejekben ma is elevenen él az inproduktív munka szlogen! Hogy vannak elégedettek, szerencse. Rendszerváltáskor, ami valójában hatalomátmentés volt, semmi nem változott. Sokan abban a hitben élnek, a digivilág könnyebbséget hozott a pedagógusnak, óriási tévhit.”
„Így, van!
Ha mindent figyelmen kívül hagyunk, akkor szuper!”
„Az, hogy valakinek a „munka a hivatása” még nem jelenti azt, hogy olyan pénzekért dolgozik és olyan korlátolt körülmények között, amibe szépen beleőrül. A „minden körülmények közt legyek boldog” pedig tipikus áldozat szöveg. Olyan emberek mondják ezt, akik már beletörődtek a sorsukba és egy pillanatot sem akarnak a változtatásba feccölni.”
„Nem mazochista, csak fura. Lehet, hogy figyelmen kívül hagyja a tantervet, ezért nem tűnt fel számára, hogy az milyen borzasztóan káros, nyilván a létrehozók tudják, mivel az általuk létrehozott magániskolak tantervei korszerűek. A hivatástudat sokunk sajátja, de a folyamatos túlterheltség, a fiatalok fizetésének megaláztatással felérő értéke, az a tény, hogy lehetetlen párbeszédet folytatni az oktatásért felelősséget nem érző belügyesekkel, óhatatlanul kiégéshez vezet.”
Nehéz döntés – „Jézus papja leszek ezután is”
„Az én szerető Istenem nem úgy „működik”, és bocsánat a kifejezésért, hogy egy eleve elrendelt programja van rólam, és ha nem úgy döntök, nem úgy megyek, akkor elkáhozom. Akkor a Jó Isten, nem rejtené el ennyire gondosan az akaratát, akkor nem kellene kutatni és keresni és évekig átimádkozni. Az egy borzalmas társasjáték lenne, és mi, annak a bábjai lennénk. A címe: Találd ki, mit akar veled az Úr? Én gondosan elrejtem, te pedig találd ki.
Fordítva van.
Én, az Úr egyetlenként szeretlek, egyetlenként teremtettelek, különlegesre, egyedire.
Menj, keresd az utad, én megáldom. Keresd szabadsággal, szeretettel, hűséggel, önfeláldozással, imával.
Én megáldom, bármerre mész.”
„A száz évet megélt (gyakorló keresztény) tanítónő mondta, az otthon melegétől vannak a papok megfosztva. Hogy az ezt, valamennyire pótló (jó) egyházi közösség kialakulása, -alakítása min múlik, mindegy is, de nincsenek olyan számban, amennyire szükség volna.
Kaposváron van plébániai unió (létezik az máshol is?) – kényszermegoldás, ugyan, de jó ötlet.”
„Ahogy mi, emberek, az agyunk kapacitásainak kb. 10 %-át használjuk, így használják a keresztény közösségek a Szentlélek erejének egy ezrelékét talán. Csak úgy érzik biztonságban magukat, ha mindent „leszabályoznak” és hatalmi struktúrákhoz rendelnek: a papság is ilyen a jelen formájában. Jézus egyik legfontosabb témája a hatalomhoz való viszony.
Aki elhagyja a szolgálati papságot, meghívást kap az általános papságban Jézus követésére.
Kezébe veheti a Szentírást és egy egészen más hatalom pozíciójából egy új (irgalom-kegyelem-központú) jézusi élet bontakozhat ki előtte. Nathanael gondolkozik ilyesmin. Nem könnyű, de üdvös lépés lehet.”
„A görögkatolikus rendszert kellene elterjeszteni nálunk is…”
