Új rovatot indítunk a Szemléleken: a cikkeinkre érkezett reakciókból szemezgetünk, kiemelve olyan hozzászólásokat, amelyeket elgondolkodtatónak találunk.
Szerkesztőségünk örömmel tapasztalja, hogy egyre aktívabban fejezik ki véleményüket olvasóink. Miközben közösen tanulunk a virtuális beszélgetés iskolájában tisztelettel párbeszélni, láthatóan sok hasznos gondolat, akár kritika, ellenvélemény is hozzáadódik szerzőink szavaihoz. Ez pedig jó, mert ilyen formában is gazdagíthatjuk egymást, újrahangolhatjuk a nézőpontunkat, több oldalról megvizsgálhatjuk ugyanazon témát.
A most induló Komment-tár sorozat küldetése, hogy rendszeresen merítsünk általa a bőséges termésből, újraolvassuk az esetleg szem elől tévesztett vagy elfeledett észrevételeket.
Nem a legjobb hozzászólásokat gyűjtjük egybe, és szerkesztjük cikké, nem is azokat, amelyekkel leginkább egyetértünk – a cél továbbra is a közös gondolkodás, a párbeszéd támogatása.
Hozzászólni ér, sőt nagyon örülünk minden építő megjegyzésnek!
Iskolai hitoktatás
1. osztály, év eleje, hit- és erkölcstan óra előtti szünet. „Gyerekek, olvasom a névsort. A katolikusok maradnak a teremben, a reformátusok balra, az etikások jobbra sorakozzanak az osztály előtt!”
Az egyik kislány a barátnője kezét fogva az etikás csoportba ment, református mivolta ellenére.
Mire kiderült a tévedés, a csoport már átment a parókiára. Óra végén a kislány megszeppenve mondta, hogy ő inkább etikus szeretne lenni, mint református, mert a Janka is etikus.
* * *
Miért bukott meg a vallásoktatás az iskolákban?
Először is a hittantanítás a jelenlegi formájában unalmas, valláselméleti ismereteket nem közvetítenek a tanórákon, hanem a katolikus teológia szellemében olcsó moralizálást gyakorolnak. Így, ha a hittanóra az egyéb tanórák közepén van, a diákok többnyire arra használják, hogy más tantárgyak házi feladatait készítsék el. Ezt egyébként mindenki tudja, aki beszélget a gyermekeivel vagy az unokáival.
Másodszor, sok katekéta, különösen a papok számára a hitoktatás kellemetlen kötelesség. Sok plébános azt mondja, hogy nem azért lett pap, hogy 45 percig több gyermek gyámját játssza. Más lenne a helyzet, ha a hittanórára a templom egyik termében kerülne sor. „Akkor – mondják – formatív elemeket is be tudnék vezetni”. A tanulók nem akarnak vallást az iskolában.
Harmadszor a katolikus hitoktatók azt állítják, hogy az iskolákat fenyegető legnagyobb veszélyt az LMBT és a gender jelentik. Sok fiatal, akik elutasítják az egyházat, szivárványos táskával mennek iskolába. Az egyház szempontjából ez egy dráma:
a fiatalok nem is annyira harcolnak az egyház ellen, mint inkább közömbösen elmennek mellette. És ez sokkal rosszabb.
Kiderült, hogy a több mint 30 évnyi iskolai vallástanítás nemhogy nem eredményezett mélyebb vallási ismereteket, hanem de facto azt eredményezte, hogy a fiatalok elutasították a vallást mint tantárgyat. Bár a papok számára optimális feltételeket biztosítottak a fiatalok evangelizálására, mégsem képesek erre.
Vallási bulvárosodás
„It’s Not Personal It’s Strictly Business”. Egyelőre nem is az ingatlanpiacról van szó, hanem csak a kultúráról, ami a vagyonhoz képest mondhatni a közélet bulvárja… Évek óta sétáltatom a tacskót, ha nem is minden nap, de négy felekezet négy temploma esik útba. Soha, egyiknél sincs akkora tömeg – talán a református gimnázium ballagását leszámítva –, mint mikor Mága Zoltán művész úr stábja betolat az oltár elé koncertet adni. Jó, nem az oltár elé, csak a parkon keresztül a templom kapujától 3 méterig. Az vonzza a legtöbb embert a telekkönyvileg egyház tulajdonát képező házba, amit néha „Állványok” takarnak el.
Kádár idején társadalmi elvárás volt, hogy mindenki kisdobos, úttörő, majd KISZ-tag legyen. Hogy ez mennyire nem működött, arra hadd ne mondjunk neveket, akik hithű ifjú kommunistából mára az európai kereszténység utolsó igaz védelmezőjévé váltak.
Ezzel csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bár sem Jézus, sem az apostolok nem jártak sosem egyházi iskolába vagy keresztény templomba, mégis jó kereszténnyé váltak, belső hit és meggyőződés által saját kis közösségükben megélt hitélet által, úgy
a jézusi tanítás fennmaradása sem függvénye az egyházi ingatlanok, egyházi iskolák számának, vagy a fehér hegedűk és dívák csalogató hangjának.
A Tanítás örök, a tanulás holtig tart, míg Mennyei Atyánk szeretete és a Szent Lélek bennünk és köztünk él, az „elbulvárosodás” a valós, az igazi hiten kívül marad.
* * *
„…dicsőítőzés által táplált hangulatkereszténység” – remek megfogalmazása egy ténylegesen terjedő, fájdalmas tapasztalatnak
Szentlélek vagy Szent Szellem?
Nem értik, minek a sok pszichológus meg terapeuta mellé még a papok, lelkészek, keresztény lelkigondozók? Lehet, hogy sokan nem értik. Mások meg azt nem értik, miért kell a lelkészek, az egyház, a hit mellé még a terápia meg a pszichológia. Márpedig kell, és nem csak valamiféle különkategóriás „nemszázasoknak”, hanem, ha nem is mindenkinek, meg merem kockáztatni, a többségnek.
Béke a világban
Amikor az Egyház nem szólal fel, amikor egyesek a „fajok keveredéséről” beszélnek, már szívében a háború mellé állt.
Nők szerepe az egyházban
Szabad keresztényként (anélkül, hogy kifejteném) az a véleményem, hogy a felnőtt férfiak tanítása nem a nők feladata, illetve egy gyülekezet szellemi állapotát tükrözi, ha mégis szükség van rá. Ugyanakkor én is úgy látom, hogy
Jézus úgy viszonyult a hozzá közeledő asszonyokhoz, ahogy azelőtt szinte senki és sajnos azóta sem sokan.
* * *
Az apostolok azért voltak férfiak, mert a nők el voltak nyomva… A nőknek csak szülni, mosni, főzni, takarítani volt szabad. Sok nőt ismerek, akik jobb papok lennének, mint a meglevő férfi papok. Az egyház férfiai szerintem félnek a nőktől, azért nem adnak szerepet nekik. De aztán csodálkoznak, ha a világ elsétál mellettük.
A rezsicsökkentés illúziója
A negyvenes korosztály egy része nem fogadja el a posványt és különösen felháborítónak tartjuk a keresztény szó lejáratását. Nyugati barátaim kisgyerekeit nem műtik át oviban. A homoszexualitás ugyanúgy nem választható, mint a heteroszexualitás, nem tudom itthon miért szükséges felnőtteknek a nemi szervek körül forogni. Itthon a társadalom szemet huny az alkoholizmus, és az ezzel érintett családokban felnövő gyerekek ellopott gyerekkora felett. Az állami gondozásba került gyerekek sorsa se érdekel sokakat. Van mit csinálni nyugatszidás helyett.
* * *
Nem volt kommunizmus. Szocializmus sem. Valószínű, hogy nem is lesz sehol, soha. Volt viszont szovjet, bolsevik ideológián alapuló diktatúra. Hol keményebb, hol puhább.
A diktatúrának pedig sok arca van. Szerintem amit mi demokráciának gondolunk, ugyanolyan illúzió, mint a kommunizmus.
A „demokrácia” is önkényen alapul, a valódi vagy hazudott többség önkényén. Soha nem valósul meg a francia forradalom hármas jelszava. Sosem valósulnak meg az Emberi jogok Nyilatkozatában leírtak.
Mert az ember alapvetően hataloméhes. A diktátorság a lényege. Nem véletlen, hogy baj esetén a görög hamis „demokráciát” is szükségszerűen felváltotta a diktatúra.
És bizony, ha a diktatúra az „általános jólétet”, annak illúzióját biztosítja, elfogadhatóbb a tömegeknek, mint a jólétet nem biztosító „demokrácia”.
És bizony, csak az tud hatalmon maradni, aki el tudja hitetni a plebssel, hogy jólétét, látszólagos jólétét neki köszönheti. Válságban pedig a plebs hamar az addigi „jótevője” ellen fordul. Válság pedig mindig lesz…
Az egyházi szervezet változtatnivalóságai
Nekem az egyházunk megmutatta az arcát az elmúlt három évben. Felállítottam magamnak, hogy csak Jézus számít! Az Evangéliumban keresem az igazságot. Megkeresem a tiszta lelkű papokat, akiket szájtátva tudok hallgatni, akik tanítanak az igazságra. (Nem a politikára!)
Nem ítélkezem, mert az másnak lesz a dolga. Megértettem, hogy vannak dolgok, amiknek meg kell történni, bármennyire is fáj, nehéz, kínlódás, szenvedés stb. (Ezt egy keresztút járásnál értettem, meg amikor Mária találkozik Jézussal.)
Szomorúan látom az egyházunk ellentmondásait, de ki is az egyház? Hát mi is alkotjuk… Ebben a megzavarodott világban egy fecske nem csinál nyarat. A sorsát is Jézusra bízom. Ha meghasonlott önmagával, majd megtisztul.
* * *
Talán a hitelesség a legnagyobb problémánk (mondom ezt többes számban annak tudatában, hogy az egyház nem egyenlő a klerikus egyházzal!) Valóban kétféle világ között élünk, holott csak egy világunknak kellene lennie: Krisztus országának „állampolgára”.
Sok emberrel beszélgettem már az egyház problémáiról. Pl. volt olyan ember, aki azért utálja nagy hévvel a papokat, mert gyermekkorában a helyi plébános nagyon agresszív volt, fizikailag is bántalmazta a „rosszul” viselkedő gyerekeket, és a szóban levő 60 éves ember mai napig emlékszik fájdalmas pillanatra gyermekkorából. A papi képzés része kell legyen pedagógiai kurzus! Vagy tudok olyan közösséget, ahol mindenki tudja és valamilyen szinten elfogadja, hogy a helyi pap kapcsolatban van egy helyi nővel. De legalább van pap… Na meg hát ő is férfi… mondják. A másik szomszédos plébános harcias pártkatona, és ezt nem is rejti véka alá. Nyíltan politizál… Egyszerűen nem süt át a szeretet fénye, pedig a Jézus követőinek mécseseknek kell lennie, és fényt vinni a világba. Pláne, ha egy közösséget rá bíznak. A fentről beszélő hangnem is eléggé taszító, amivel szintén sokszor találkozunk. Ezek a feudális jegyek szintén nem viszik közelebb az embereket Krisztushoz.
Nagyon kevés olyan katolikus papot ismerek (református lelkészt és görög vagy ortodox atyát többet) akik valóban együtt élnek a rájuk bízott hívekkel. A szeminárium valamiféle távolságtartó magatartást nevel a kispapokba.
Van a pap, és vannak a hívek, és kell a 2 lépés távolság. Ismertem olyan papot (sajnos már nem él), aki a focicsapat lelkes játékosa volt a fiúkkal, aki szalonnát sütött az elsőáldozásra készülő gyerekekkel. Aki tábort szervezett a kamaszoknak, aki együtt főzött falunapon a hívekkel. És minden ilyen lehetőség alkalmas arra, hogy megmutassa: Krisztus követése át kell hogy hassa az életünket, és ez nem csak a templom falai közé szorítható imák sorozata.
És még egy dolog… Az egyház vagyonkezelő funkciója sokakban vet fel kérdéseket. Most, hogy a családok súlyos anyagi gondokkal küzdenek, ez még jobban kelti majd a feszültségeket. Miért élnek egyedül papok óriási plébánia épületben, holott egy jóval kisebb is elég lenne (nem is beszélve a fenntartásáról)? Miért kapnak olyan kategóriájú autót, amit, holott egy Dacia is elég lenne? Sorolhatnám.
* * *
Szerintem 2022-ben az Egyháznak semmilyen releváns felvilágosító hatása nincs pl. a családtervezésről. Tiltjuk a házasságon kívüli szexet, a fogamzásgátlást, a lombikot, az abortuszt, de nem tudják az emberek, hogy miért. Azon kívül, hogy ezeket nem szabad, sok értelmes gondolat nem szokott elhangzani.
A társadalom morális válságának jelei
Minden társadalmi folyamatnak van egy íve. Mi most épp egy mélypont felé tartunk, amit nem lehet elkerülni, de talán nem is érdemes. Ha a magyar társadalom többségének ez jó, és ezt választotta, akkor még nem tanulta meg belőle, amit kell. Az ukránok átélték a holodomort, a románok ceaut, a déliek a jugoszláv háborút, de mi nem éltünk át nagyobb bajt, mi voltunk a legvidámabb barakk.
Úgy tűnik, az nem elég ahhoz, hogy tanulhassunk belőle.
* * *
Én mint gondolkodó, író ember, nehezen találok megszólalásra teret magamnak. Erről van szó. A Katás tüntetésekre talán elmentem volna, ha Budapesten lakom, de már rég nem látom értelmét ezeknek a megmozdulásoknak.
Ha mindenki rendet tenne a saját háza táján, már jóval előrébb tarthatnánk. De mindig könnyebb ellenséget keresni, mást okolni, érvek helyett zsigerből reagálni.
Sajnos az ország tudati szinten itt tart. De mindenkinek van feladata benne, hogy ez ne így legyen.
